Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-03-01 / 1. szám
Retinal nerve thickness layer evaluation after different Az idiopátiás maculalyuk elsősorban a 65 év felettiek betegsége, amely az esetek körülbelül kétharmadában nőket érint, 80%-ban egyoldali (12, 21). Az idiopátiás maculalyuk jelenlegi kezelése vitrectomia útján történik (21). Első alkalommal 1991-ben Kelly és Wendel publikálták, hogy vitrectomiával lehetséges a maculalyuk zárása (9). Vitrectomia során a membrana limitans interna (ILM) peelingje a maculalyuk záródási arányát tovább növeli, ezzel egyben csökkenthető az ismételt műtétek szükségessége, azoknak a nem kívánt szövődményeivel együtt (19, 21). Különböző festékek alkalmazásával (chromo-vitrectomia) a praeretinalis szövetek láthatóvá tehetők, ezzel elősegítve többek között az ILM eltávolítását (16). A macula sebészetében ezeknek a festékeknek az alkalmazása ma már rutinszerű, azonban a különböző anyagok potenciális toxicitása még ellentmondásos, emiatt azokat minél kisebb mennyiségben és koncentrációban tanácsos alkalmazni. A chromo-vitrectomiában jelenleg alkalmazott anyagok a triamcinolon-acetonid (TCA), az infracianin zöld, az indocianin zöld (ICG), a brilliant kék és a tripán kék (4). A fentebb említett anyagok közül az ICG különösen hatékonynak bizonyult a maculalyuk sebészetében. Az ICG-vel kapcsolatos tanulmányok ellentmondóak. Több tanulmányban hozták összefüggésbe a festéket többek között csökkent látóélességgel, látótér-defektusokkal, retinalis pigment epithelium változásokkal, optikus atrófiával, a maculalyuk záródásának csökkent arányával. Más tanulmányokban nem tapasztalták a festék toxikus hatását (10, 20, 24). A TCA egy inszolubilis kortikoszteroid, amellyel intravitreális injekció formájában alkalmazva láthatóvá tehető a hátsó üvegtesti határhártya és az ILM (3,18), de emellett egyéb szemészeti alkalmazásai is ismertek, többek között diffúz diabeteses maculaödéma kezelésében is sikeresnek bizonyult (15). Egy retrospektív tanulmányban maculalyuk miatti vitrectomia során ezt az anyagot alkalmazva szignifikánsan jobb eredményeket tapasztaltak látóélesség tekintetében, mint ICG alkalmazásakor (14). Jelen közleményünkben maculalyuk miatt vitrectomizált betegeknél segédanyagként TCA-t, illetve ICG festéket alkalmaztunk, és a különböző anyagok, valamint a műtét során elszenvedett trauma retinalis idegrostrétegre (RNEL) kifejtett hatását vizsgáltuk. Betegek és módszerek Betegek, műtéti technika A vizsgálatot 20 beteg 20 szemének adatai alapján végeztük el egy egycentrumú (Budapest, Szemészeti Klinika) prospektiv vizsgálatban. A betegeknél idiopátiás maculalyuk miatt végeztünk standard pars plana vitrectomiát (23G) 2009 novembere és 2011 júliusa között. A műtét során az üvegtesti gél eltávolításához és a hátsó üvegtesti határhártya leválasztásához minden betegnél TCA-t alkalmaztunk, az ILM leválasztását end-gripping csipesz segítségével végeztük el, majd gáztamponádként 12% perfluoropropane (C3F8) gázt használtunk. Az ILM láthatóvá tételéhez 10 beteg (9 nő, 1 férfi) esetében TCA-t (Kenalog 40 mg/ml) használtunk (átlagéletkor: 68,5+ 7,95 év, életkoruk 53 év és 79 év között volt), 10 beteg (8 nő, 2 férfi) esetében pedig ICG-t (5 mg/ml) (átlagéletkor: 64,9 + 3,8 év, életkoruk 57 és 70 év között volt). A műtéteket három különböző operatőr végezte, mindegyik műtét szövődménymentesen zajlott le. Betegeinknél teljes szemészeti vizsgálat mellett (visus, szemnyomásmérés, pupillatágításban fundusvizsgálat) mértük az RNLL-t a műtétet megelőzően, a műtét után 1, 3, illetve 6 hónappal. Ennek vizsgálatához Zeiss Stratus OCT-készüléket használtunk, amely a látóidegfőre centrált 3,46 mm átmérőjű körben mért értékeket vizsgálja az RNEL meghatározásához. Vizsgáltuk az átlagos RNFL-vastagságot, valamint külön-külön a négy fő kvadránsban (superior, temporális, inferior, nasalis). Statisztikai módszerek A statisztikai analízist STATISTICA 8.0 (StatSoft, Tulsa, OK, USA) programmal végeztük, a szignifikanciaszintnek a p = 0,05 értéket választottuk. Mann-Whitney-próbát használtunk annak vizsgálatára, van-e különbség statisztikailag a kétféle anyag alkalmazásakor RNFL-vastagságban a különböző időpontokban történő mérésekkor. Wilcoxon-tesztet alkalmaztunk, annak vizsgálatára, történt-e statisztikailag szignifikáns változás az átlagos RNFL-vastagságban, illetve a négy fő kvadránsban a műtétet követően, külön-külön meghatározva a kétféle anyag esetében. Eredmények TCA 10 beteg esetében az ILM jelöléséhez TCA-t alkalmaztunk. Ebben a betegcsoportban az átlagos RNFL a műtétet megelőzően 99,44 + 20,25 mikron volt, amely a műtétet követően 1 hónappal 96,97+14,57 mikronra, 3 hónappal később 90,36 + 12,36 mikronra, 6 hónappal később pedig 92,92 + 9,65 mikronra változott. A változások statisztikailag nem jelentettek szignifikáns változást a műtétet megelőzően mért értékhez képest. A négy fő kvadráns esetében egyik kontroll alkalmával sem tapasztaltunk szignifikáns változást a műtétet megelőzően mért értékekhez képest. ICG 10 beteg esetében ICG-festéket alkalmaztunk műtét során. Az ő esetükben a műtét előtt a mért átlagos RNFL 96,53 + 8,79 mikrométer volt, amely a műtétet követően 1 hónappal 100,92 + 11,86 mikronra, 3 hónappal 93,65 + 13,73 mikronra, 6 hónappal pedig 92,80+11,62 mikronra változott. Méréseink alapján
