Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-09-01 / 3. szám

Evaluation of the biomechanical properties of the anterior lens capsule nyílás ellenállóságának fontossá­gára. A leggyakrabban alkalmazott tok­megnyitási technika a folyamatos köralakú capsulorhexis (CCC) (9). Bíró összefoglalása részletesen tar­talmazza azokat az elméleti meg­fontolásokat és kulcslépéseket, amelyekkel elkészíthető az ideális capsulorhexis (6), ami mechanikai szempontból gyakorlatilag tökéle­tesnek tekinthető (11). A CCC a mechanikai ellenállóságán túl még számos más előnnyel is rendelke­zik, de hátránya, hogy teljes egészé­ben kézzel készül, így a pontossága és reprodukálhatósága lényegében a sebész tapasztalatától és ügyességé­től függ. A femtoszekundumos lézer intra­ocularis felhasználásával elérhetővé vált a rendkívül pontos és reprodu­kálható femtoszekundumos lézeres capsulotomia (FLC) (18). Azonban az FLC mechanikai ellenállóságával kapcsolatban az irodalmi adatok el­lentmondásosak. Sertésszemeken végzett tanulmá­nyokban azt igazolták, hogy az FLC mechanikailag ellenállóbb toknyí­lást eredményez, mint a CCC (4, 7, 8). Ezzel szemben egy nagy, multi­centrikus klinikai vizsgálatban azt találták, hogy a toknyílás berepedé­sének esélye FLC esetében 1,87%, míg CCC esetében csupán 0,12% (1). Mastropasqua és munkatársai leír­ták, hogy CCC után a nyílás széle rendkívül sima az FLC-vel összeha­sonlítva, ami egy barázdált, fűrész­fogszerű karakterisztikát mutat. Sőt, az alkalmazott lézerenergia nagysága fordított arányban áll a szél minőségével (minél nagyobb az alkalmazott lézer energiája, annál egyenetlenebb a nyílás szélének a felszíne) (15). Trivedi és munkatársai különböző tokmegnyitási technikákat vizsgál­tak, és azt találták, hogy minél si­mább a capsulotomia széle, annál ellenállóbb a képzett nyílás (26). Ennek magyarázatául egy véges­elem modell szolgál, miszerint egy barázdált peremű toknyílás mecha­nikailag kevésbé ellenálló, mint egy sima, mert a mechanikai stressz aránytalanul oszlik el a peremen a nyújtás során (11). Mások vizsgála­tai is az FLC barázdált szélét igazol­ták (1, 2, 5,10, 16, 23, 24), így eddig nincs megfelelő magyarázat arra, hogy miért is lenne erősebb a léze­res toknyílás a manuálisnál. A fenti ellentmondásos irodalmi adatok miatt munkacsoportunk cé­lul tűzte ki, hogy megvizsgálja és összehasonlítsa a szemlencse elülső tokjának ultrastruktúráját és bio­mechanikai viselkedését CCC és FLC után, illetve elemezze, hogy az alkalmazott lézerenergia hatással van-e a fentiekre. Anyagok és módszerek Minták Frissen enucleált sertésszemeket vontunk be a vizsgálatba, amelye­ket egy közeli vágóhídról szerez­tünk be. A szemeket véletlenszerű­en válogattuk be a vizsgálati csopor­tokba. A CCC-csoportban a cor­­neát és az irist ollóval eltávolítot­­tuk, így szabadon hozzáfértünk az egész elülső tokhoz. Ezt követően CCC-t végeztünk cystotom és rhexis csipesz segítségével. A célunk egy centrált, kerek, 5 mm átmérőjű nyílás készítése volt. A lézeres csoportokban a capsulo­­tomiát LenSx (The LenSx Laser, Alcon Corp. Forth Worth, TX) femtolézerrendszerrel készítettük el, a SoftFit kontaktlencsével ren­delkező interfészt használva. A szemlencse pontos helyzetét a be­épített, nagyfelbontású, valósidejű OCT-vel határoztuk meg. Minden esetben 5 mm átmérőjű capsulo­­tomiát készítettünk. Ugyanazon lézerbeállításokat alkalmaztunk, kivéve az alkalmazott energiaszin­teket, amely alapján három csopor­tot képeztünk. Az FLCl-csoport­­ban (alacsony energia) 2 pj, az FLC2-csoportban (közepes energia) 5 /ij, az FLC3-csoportban (magas energia) 10 /rj energiát alkalmaz­tunk. A lézeres kezelést követően a corneát és az irist szintén eltávolí­­tottuk. Miután CCC-vel, vagy FLC-vel el­készültek a nyílások, mindegyik vizsgálati csoportban az elülső to­kot egy tokolló segítségével körbe­vágtuk az equator mentén: így gyűrű alakú mintákat kaptunk. Minden mintát (festés nélkül) fénymikroszkóp (BX 51M; Olym­pus Co., Tokyo, Japan) alatt meg­vizsgáltunk, hogy megbizonyosod­junk azok geometriai hasonlóságá­ról. Azokat a mintákat, amelyek alakban, vagy méretben nem voltak megfelelőek, illetve azokat, ahol a nyílás szélén szabálytalanságok (peremhibák) voltak láthatók; ki­zártuk a vizsgálatból. Összességében 125 minta felelt meg a fent említett kritériumok­nak. 50 db mintát vontunk be a CCC-csoportba és 25-25-25 min­tát az FLC1-, FLC2- és FLC3-cso­­portokba. Mechanikai teszt A mechanikai teszteket a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Polimertechnika Tanszé­kén végeztük egy szakítógép (Zwick Z005; Zwick GmbH & Со. KG, Ulm, Germany) és egy általunk tervezett és épített mintabefogó se­gítségével. A befogó két darab polírozott, 0,4 mm sugarú acél tüskét tartalmazott. A gyűrű alakú tokmintákat óvatosan felfűztük a két tüskére, amelyeket előzőleg metilcellulózzal vontunk be, hogy a súrlódást csökkentsük. A teszt alatt a befogó egy kamrába merült, melyet szobahőmérsékletű BBS-sel (balanced salt solution) töl­töttünk fel, hogy a mintát óvjuk a kiszáradástól. Az alsó tüske rögzí­tett pozícióban volt. A felső tüske egy erőmérő cellával volt egybeépít­ve (szenzitivitása 0,01 mN), ame­lyet egy léptetőmotor állandó se­bességgel (10 mm/ perc) folyamato­san távolított el az alsó tüskétől. Eközben a minta nyúlás alá került; a folyamat egészen a minta elszaka­dásáig tartott. A nyújtáshoz szük­séges erőt és a mozgó tüske el­mozdulását a gyártó szoftverével (testXpert; Zwick GmbH & Со. KG, Ulm, Germany) folyamatosan 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom