Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-09-01 / 3. szám

A szemlencse elülső tokjának biomechanikai vizsgálata 2. ábra: Egyszerűsí­tett, nem méretará­nyos ábra a mechanikai teszt elrendezéséről. Az alsó tüske rögzített pozícióban volt, míg a felső tüske egy erőmé­rő cellához csatlako­zott. Ezt egy léptető­motor segítségével tá­volítottak az alsó tüské­től, míg a minta el nem szakadt. A teszt alatt a mintabefogó BSS-be [Balanced Salt Solution] merült. CA nyugalmi álla­potban gyűrű alakú minta a nyújtás során ovális alakúvá torzult] regisztráltuk. A kísérleti elrende­zést a 2. ábra mutatja. A nyílás nyújtatlan kerületét (^nyújtatlan) a következő egyenlet sze­rint számoltuk ki: ^nyújtatlan” 4r + + 2L0 ahol „r” a tüske sugarát jelenti, L0 pedig azt a távolságot, ami az alsó és a felső tüske között mérhető, amikor a nyújtáshoz szükséges erő eléri az 1,5 mN-t. Ekkor a nyugalmi állapotban gyűrű alakú minta egy ovális alakká torzult, de még valódi nyújtás nem következett be (a nyí­lás kerülete nem nőtt). A nyílás nyújtott kerületét (Knyüjtott) a következő egyenlet szerint szá­moltuk ki: Knyújtntt = 4r + 2xji + 2L0 + 2L, ahol Lj a mozgó (felső) tüske el­mozdulását jelenti az L0 állapothoz képest, amikor a minta elszakad. A nyújtott kerület és a nyújtatlan kerület közötti kerületi nyúlási arányt százalékos formában hatá­roztuk meg a következők szerint: Kerületi nyúlás = (Knyújtott/Knyűitalan) X 100% 1 . táblázat: A szakítóerő és a kerületi nyúlós a vizsgálati csoportokban CSD=szórás, CCC=folya­­matos köralakú capsulorhexis, FLC=femtoszekun­­dumos lézeres capsulotomia] CCC-cso- FLC1-CSO- FLC2-cso- FLC3-csoport port (n=50) port (n=25) port (n=25) (n=25) szakítóerő [mN) átlag±SD /164±56 119±11 118±10 108±14 tartomány 71-294 98-142 99-132 82-132 kerületi nyúlás [%] átlag±SD 151±6 148±3 148±3 144±9 tartomány 136-161 142-153 141-153 138-148 Pásztázó elektronmikroszkópia A minták előkészítése a Semmel­weis Egyetem Orvosi Biokémiai Intézetében történt, az elektron­mikroszkópos vizsgálatokat a Bu­dapesti Műszaki és Gazdaságtudo­mányi Egyetem Polimertechnika Tanszékén végeztük. A különböző tokmegnyitási technikák során nyert korong alakú mintákat fris­sen előkészített 1% glutár-aldehi­­det és 1% paraformaldehidet tartal­mazó, 0,1 mol/1 nátrium kakodilát puffereit (pH 7,2) oldatban rögzí­tettük 24 órán keresztül. A rögzí­tett mintákat felszálló alkohol sor­ban (20%-96% vol/vol), etanol/ acetonban, majd tiszta acetonban dehidráltuk, majd vákuumban szá­rítottuk. A mintákat ezután adhezív szénle­mezre helyeztük, aranyoztuk, majd pásztázó elektronmikroszkóppal (JSM 6380L, JEOL, Ltd., Tokyo, Japan) vizsgáltuk. Statisztikai elemzések A statisztikai számításokat Statis­­tica 8.0 szoftverrel (StatSoft Inc, Tulsa, OK) végeztük. Az adatok el­oszlásának vizsgálatát Shapiro- Wilks-teszttel végeztük. A cso­portok közötti különbségeket egy­­szempontos ANOVA-val elemez­tük. A post-hoc analíziseket Dunett, illetve Tukey-tesztekkel végeztük. Minden esetben a p<0,05 értéket tekintettük statisz­tikailag szignifikánsnak. Eredmények Mechanikai teszt Szignifikáns különbséget találtunk a vizsgálati csoportok között a sza­kítóerő (p<0,01) és a kerületi nyú­lás tekintetében is (p<0,01), (egy­­szempontos ANÓVA). A mechani­kai teszt során kapott adatokat az 1. táblázat részletesen tartalmazza. A post-hoc tesztek során azt talál­tuk, hogy a CCC-csoportban a sza­kítóerő szignifikánsan nagyobb volt az FLC1-, az FLC2- és az FLC3-cso­­portokban tapasztaltaknál. A kerü­leti nyúlás szintén szignifikánsan nagyobb volt a CCC-csoportban, mint az FLC1-, az FLC2- és az FLC3-csoportokban. A szakítóerő az FLC3-csoportban szignifikánsan kisebb volt az FLC2-, és az FLCl-csoportban mértekhez képest, míg az utóbbi két csoport között nem volt szignifikáns kü­lönbség. A kerületi nyúlás szintén szignifikánsan kisebb volt az FLC3- csoportban az FLC2- és FLCl-cso­­portokkal összehasonlítva, de az utóbbi két csoport e tekintetben sem különbözött szignifikánsan egymástól. A post-hoc tesztek ered­ményei és az adatok grafikus bemu­tatása a 3. és 4. ábrán látható. 71 mN-nál alacsonyabb erőnél egyik vizsgálati csoportban sem történt tönkremenetel (a minta szakadása). A leggyengébb lézeres minta 82 mN erőnél szakadt el, míg 82 mN alatt 4% volt az esélye a szakadásnak a CCC-csoportban (5. ábra). A 6. A-D ábrák a vizsgálati cso­portokban mért erőt mutatják a 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom