Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-06-01 / 2. szám

Intraocular penetration of caterpillar hair reakciót, valamint szemészeti be­tegségeket. Az esetünk arra hívja fel a figyelmet, hogy a hernyószőr ké­pes intraocularis penetrációra, és ilyen anamnézis után ismételt vizs­gálatok szükségesek ennek követé­séhez. Esetünkben szerencsére csak az elülső csarnokig „jutott” a her­nyószőr. Esetismertetés Egy 9 éves leány ügyeletben jelentke­zett, mert társa hernyót dobott a sze­mébe. Nem sokkal ezután szeme fáj­dalmassá vált. Teljes visus mellett réslámpás vizsgálattal a szemhéj és a conjunctiva hyperaemiáját találtuk a kötőhártyába fúródott néhány apró idegen testtel, amelyek eltávolításra kerültek, és antibiotikus cseppel lát­tuk el a beteget. A 3 nappal későbbi kontroll során a gyulladás mérséklő­dött, de egy apró idegen testet talál­tunk a cornea stromájában. Obszer­­váció mellett döntöttünk. A sérüléstől számított 9■ napon esedékes ellenőr­zés során két idegen testet találtunk. Az egyik cornealis elhelyezkedésű volt, de a korábbihoz képest más lo­kalizációban, mélyen a stromába fú­ródva. A másik a csarnok alján az irisbe ékelődött. Mindkettő barna színű és hosszúkás alakú volt (1. ábra). Ezek az előző vizsgálat során nem voltak ott. Az elülső szegmen­tumról OCT-vizsgálatot is végeztünk, de ezzel a módszerrel nem sikerült az idegen testekről felvételt készíteni. Mélyebb részek tüzetes átvizsgálása­kor nem találtunk több sörtét. Ekkor döntöttünk úgy, hogy az idegen teste­ket műtéti úton, altatásban távolítjuk el. Cornealis behatolásból Z3C-s tű segítségével szívóhatást alkalmazva sikerült az egyik idegen testet kiemel­ni a csarnokból, valamint a másikat szintén tűvel a szaruhártya stromá­­jából eltávolítani, újabbat nem talál­tunk. Csarnoköblítést végeztünk, sub­conjunctivalis szteroidot, antibiotikus kenőcsöt adtunk az operáció végén. Műtét után helyi antibiotikus és szteroidkezelést kapott a beteg. A mű­téttel eltávolított idegen test mikro­szkópos fényképe a 2. ábrán látható. A látott idegen test nagyon hasonlít az irodalomban fellelhető, hernyószőrt ábrázoló képekhez, bár tipizálás ennek alapján nem volt lehetséges. Szövődmény, gyulladás nem lépett fel, újabb intraocularis idegen testet nem találtunk a kontrollok során sem. M egbeszélés Az ophtalmia nodosa már több mint 100 éve leírt elváltozás. Olyan 1 . ábra: A csarnok alján az irisen látható barna idegen test 2. ábra: Az eltávolított idegen test mikroszkó­pos képe 20x-os nagyí­tásban noduláris gyulladás, amelyet a szembe került növényi vagy állati (főleg rovarból származó) részek okoznak. Először Schön írt róla 1861-ben, Wagenmann (1890) psze­­udotuberkulózisnak nevezte. A fen­ti elnevezés Saemisch-től (1904) származik (4, 17). A sörték a szem szövetein áthalad­va képesek a bulbus belsejébe hatol­ni. A vizsgálatok azt mutatták, hogy ennek toxikus és mechanikus okai vannak (1, 69). Egyes hernyó­­sörték üregében thymetopoien ne­vű méreg lehet, amely a toxicitásért felelős. Rendelkezik eszteráz, pro­­teáz és foszfolipáz aktivitással is. Az élettelen sörték is képesek a sa­játos szerkezetükből adódóan hely­­változtatásra. Ezek a szőrök kemé­nyek, vékonyak, és rajtuk apró, nyílszerű tüskék vannak, amelyek miatt csak előrehaladásra alkalma­sak. Ascher elmélete szerint a szem­ben ezen szerkezetből kifolyólag, a szem szöveteinek fiziológiai moz­gásai - pislogás, légzés, pulzus, íriszmozgás - miatt történik a pe­netráció. Kutatások alapján a kiala­kuló noduláris gyulladás okozta szöveti fellazulás is elősegíti a folya­matot (1). Szövettanilag először akut, majd granulomatosus gyulla­dás képe zajlik. Elektronmikrosz­kópos vizsgálatok azt mutatták, hogy sima felületű sörték is képesek mélyre hatolni (16). Idővel a szem egyre mélyebb rétegeibe jutnak. Kezdetben lehetnek a conjuncti­­vába fúródva, majd megjelenhet­nek a cornea rétegei között is. így létrejöhet allergiás conjunctivitis, és marginális nummuláris keratitis.

Next

/
Oldalképek
Tartalom