Szemészet, 2014 (151. évfolyam, 1-4. szám)

2014-03-01 / 1. szám

Gyermekkori gyulladásos szembetegségek conjunctivitis. Mindkét szem érin­tett lehet, viszketés, könnyezés, mucoid váladékozás, kötőhártya­­hyperaemia, szemhéj ödéma és che­­mosis kísérheti. A szaruhártya rit­kán érintett (68). Kezelésében anti­­hisztamin (levocobastin, emedas­­tine) és hízósejt-stabilizátor (kro­­moglikát) szemcseppek javasoltak, ez utóbbi szerepe főleg a megelőzés­ben van. A legjobb hatású a lodo­­xamid, sejtmembrán-stabilizáló ha­tása mellett csökkenti a triptáz­­szintet és a gyulladásos sejtek ke­­motaxisát. Az olopatadin is hatásos membránstabilizáló és antihisz­­tamin szemcsepp (68, 113). Szisz­témás antihisztamin szedése a tü­netek súlyosbodása esetén javasolt. Az első generációs szerek a vér-agy­­gáton átjutva álmosságot, antiko­­linerg hatásuk révén szemnyomás­­emelkedést és akkomodációs zava­rokat, a második generációs szerek nem szedálnak, de szájszárazságot okozhatnak (57, 80). Súlyos esetek­ben rövid ideig alkalmazva korti­­koszteroid cseppek (fluorometho­­lon, illetve dexamethason és a lote­­prednol) is szóba jöhetnek (12). A conjunctivitis vernalis látást ve­szélyeztető, kétoldali kötőhártya­gyulladás, ami elsősorban a fiatal serdülőket, főleg a fiúkat érinti. Th2 (T-helper 2) médiáit krónikus gyul­ladás, hízósejtek, eozinofilek, neut­­rofilok, Th2 kiválasztott citokinek, adhéziós molekulák, növekedési faktorok, fibroblastok és lympho­­cyták játszanak még szerepet a be­tegség komplex patogenezisében. Fájdalommal, viszketéssel, hyper­­aemiával és mucinosus váladékkal jár. A fő megjelenési forma a felső tarsuson levő nagy utcakőszerű papillák, úgy néz ki, mintha tejjel öntötték volna le (4. ábra). A papil­lák mechanikusan sérthetik a cor­­neát, hámhiányt okozva. Limbalis formájában a limbus mel­lett a kötő­hártya meg­vastagodott, mucoid no­­dulák, a lim­buson szür­ke, ún. Horner-Trantas-pontok ala­kulnak ki. A keratitis punctata eró­zióvá fejlődhet, amire fibrin és mucosus plakk rárakódásával mé­lyebb fekély alakulhat ki. A tipikus szaruhártya-érintettséget a pajzs ulcus jelzi. Ez általában egy sza­bálytalan ovális plakk, hipertrófiás hámsejtekkel és fibrinnel, ami fluo­­reszceinnel megfestve zöld színt ad. Általában nem igazi fekély, hanem a szaruhártya felszínén található plakkszerű elváltozás. A gyermekek fényérzékenységről és könnyezés­­ről számolnak be (68). A hízósejt­­stabilizátorok jó hatásúak a gyulla­dásra, mert az eozinofilekre is hat­nak. Súlyos esetben a papillák fa­gyasztása ajánlott (68, 113). Lo­kálisan 1%-os és 2%-os cyclosporin szemcsepp használata is csökkenti a tünetek súlyosságát (91), legújabb ajánlás a subcutan omalizumab (62). Az atópiás keratoconjunctivitis két­oldali krónikus gyulladás ekcémás típusú gyermekeknél. Patomecha­­nizmusában szerepet játszik mind az IgE-mediált hízósejt-degranu­­láció és a Thl- és Th2-sejtek által kiválasztott citokinekkel indukált immunválasz. Eozinofilek és más gyulladásos sejtek is részt vesznek a folyamatban. Viszketéssel, homá­lyos látással, fotofóbiával és fájda­lommal jelentkezhet a páciens. A tünetek között szemhéj dermatitis, canthus ulcus, madarosis, epithelio­­pathia punctata, papillaris reakció és a főleg az alsó fornixban megjele­nő folliculusok szerepelnek. Hízó­­sejt-stabilizátorral a látásromlással járó szövődmények kialakulását próbáljuk megakadályozni. Felme­rül a lokális 0,5%-os cyclosporin-A (Restasis) alkalmazása is (68). Óriás papillaris conjunctivitis gyer­mekek esetében ritka, leginkább nem megfelelő kontaktlencse-vise­lés során nem allergiás mechaniz­mussal, hanem közvetlen inert ha­tásként, de limbalis varratok és dermoid hatására is kialakulhat. A papillák mérete több mint 0,3 mm a felső tarsuson. A gyulladás nagy mennyiségű mucosus szekretáló kehelysejtet hoz létre, a fölötte levő 10 kötőhártya megvastagszik és egye­netlenné válik. A kezelésében anti­hisztamin, lokális kortikoszteroid és hízósejt stabilizátor szemcsep­pek szerepelnek (68). 2. Keratitisek Újszülötteknél és kisgyermekekben egyaránt előfordulhat. Megjelenése enyhe szaruhártya-beszűrődéstől kezdve súlyos fekélyig többféle le­het, perforáció is kialakulhat. Gyak­ran a kötőhártya-gyulladás terjed rá a szaruhártyára. A gyulladás helyé­nek megfelelően homályok jönnek létre az epitheliumban, heszűrődés a stromában és az endothelsejtek között. Az érzőidegek már kis, fel­színes gyulladáskor is érintettek, emiatt a páciensek nagy fájdalomra panaszkodnak. Staphylococcus, Strep­tococcus pneumoniae és Pseudomonas a leggyakoribb keratitist okozó bak­térium hasonlóan a felnőtt betegek kórokozóihoz (47). Staphylococcus aureus, Gram-pozitív baktérium­ként a limbus melletti részen okoz keratitis punctatat (118, 120). A Meibom-mirigyek infekciója kitű­nő rezervoárként szolgál a folyama­tos baktérium-kiáramláshoz és a keratitis fenntartásához. A Gram­­negatív kórokozók közül a Pseu­domonas gyorsan áttör, 24-48 órán belül a cornea stromájában des­­cemetocele, majd perforáció jöhet létre. A perforáció veszélyes, mert a kórokozók a szembe bejutva endo­­phthalmitist okozhatnak (1, 22). Hasonlóan gyorsan olvasztja be a corneát a Nesseria gonorrhoeae is. Kisgyerekek esetén nehéz a szemé­szeti vizsgálatot kivitelezni, mert fáj a szemük, nem kooperálnak, meg vannak ijedve. Szaruhártya­­érintettség lehetősége esetén na­gyon fontos a pontos vizsgálat, ezért amennyiben ébren nem kivi­telezhető, a vizsgálathoz el kell al­tatni a gyermeket (44). 2.1 Bakteriális keratitis Jellemzői a könnyezés, fénykerülés és fájdalom. A szaruhártya stro­májában kis fehér infiltrátumot lát­hatunk, ami nem határolódik el éle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom