Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013-03-01 / 1. szám

Új kísérleti módszer a könnymirigy ductus epithelium vizsgálatára Louis USA). A pipettavég belső át­mérője 50-150 /mi közötti volt. Intakt könnymirigy ductusok izolálása Az állatok humánus leölése után mindkét könnymirigy kimetszésre került. A szövetkárosodás minima­lizálása érdekében azonnal +4 °C hőmérsékletű tároló oldatba he­lyeztük a mirigyeket, majd +4 °C hőmérsékletű steril üveglapra kerül­tek a további feldolgozás céljából. A kötőszövetes állománytól és a zsír­szövettől történt megtisztítás után a mirigyszövetbe 1 ml izoláló olda­tot mikroinjektáltunk steril rozsdamentes acéltűt (26 GxW', 0 0,45x12 mm) használva. A mik­roinjektált mirigyszövetet steril pengével kis darabokra vágtuk és Pasteur-pipettával 2 ml izoláló ol­datot tartalmazó steril üveglombik­ba helyeztük. Rövid oxigenizáció (100% 02) után 37 °C-os vízfürdő­ben 25 perces inkubáció követke­zett, amelynek végén az izoláló ol­datot eltávolítottuk és 5 ml +4 °C- os tároló oldatra cseréltük. Az en­­zimatikus emésztésen átesett szö­vetet a kollagenáz tartalom mini­malizálása érdekében két alkalom­mal átmostuk a tároló folyadékkal, majd a mikrodisszekció kezdetéig +4 °C-on tároltuk. A könnymirigyszövet-darabkákat ezután Pasteur-pipettával steril üveg tárgylemezre helyeztük, hideg fényforrású Nikon sztereomikrosz­­kópot (Jencons-PLS, Grinstead, UK) használtunk a további munkához. Az intra- és interlobuláris ductu­­sokat mikrodisszekciós módszerrel, 26 G X Vi“ (0 0,45x12 mm) rozsda­­mentes acéltűvel izoláltuk. Az izo­lált ductusokat mikropipetta segít­ségével friss tároló oldatot tartalma­zó petricsészébe helyeztük. 20-30 perces izolálás után a szövetdarab­kát friss, +4 °C-os mintára cserél­tük, így 4-5 izolálási periódus alatt kb. 15-20 ductust nyertünk. Szövettenyésztés Az intakt könnymirigy ductusok ezután polikarbonát-hidrofil memb­ránra (10,0 fim pórusnagyság; Whatman International Ltd., Kent, UK) kerültek, amelyeket tenyésztő oldatot tartalmazó petricsészébe, a folyadékfelszínre helyeztünk. A ductusokat ezt követően egy éjsza­kán át 37 °C-os, 5% C02/95% 02 keverékkel áramoltatott termo­sztátban inkubáltuk. Elektronmikroszkópos vizsgálat A könnymirigy ductusok ultra­strukturális jellemzőinek meghatá­rozásához elektronmikroszkópos vizsgálatokat végeztünk. A vizsgá­latokhoz a ductusokat közvetlenül az izolációt követően 2,5%-os glu­­táraldehidben fixáltuk, majd 1%-os ozmium tetroxidos fixáció követ­kezett. Etanolos dehidrációt köve­tően a mintákat epoxi gyantába ágyaztuk be. Az elektronmikro­szkópos vizsgálatokhoz az ultra­vékony metszeteket uranil-acetát­­tal és ólom-citráttal kontrasztoz­­tuk. A vizsgálatokhoz transzmisszi­ós elektronmikroszkópot (Philips CM10, Eindhoven, Hollandia) használtunk. Intracelluláris pH-mérés Az inkubációt követően a könny­mirigy ductusokat adhezív anyag (Cell-Так, Becton Dickinson Lab­ware) segítségével egy fedőlemezre (24 mm) fixáltuk, amely egy inverz sztereomikroszkóphoz (Olympus, Budapest) rögzített perfúziós kam­ra alapját képezte. A 37 °C-os stan­dard HEPES-oldatban levő ductu­sokat pH-szenzitív fluoreszcens festékkel (BCECF-AM) telítettük: 2 fxmol/1 BCECF-AM, 25-30 perc expozíciós idő. A telítés után a ductusokat folyamatosan perfun­­dáltuk (4-5 ml/min áramlási sebes­ség). Az intracelluláris pH mérésé­hez (pHi) CellR imaging rendszert (Olympus, Budapest, Magyaror­szág) használtunk. A digitális adat­­gyűjtéshez használt területet ma­nuálisan határoztuk meg (vizsgált terület=VT). Egy intakt ductus 4-5 kis területét, amelyek egyen­ként 5-10 sejtet foglaltak magukba, 490 nm-es és 440 nm-es fénnyel excitáltuk, és a 490/440-es fluo­reszcencia emissziós arányt mér­tük 535 nm-en. Másodpercenként egy pHi mérést regisztráltunk. A fluoreszcens jel in situ kalibrációjá­hoz a magas K+-nigericin technikát alkalmaztuk (5, 17). A kalibráció során a ductusok magas K+-kon­­centrációjú, 10 fiM nigericint tar­talmazó HEPES-oldatban voltak. Az extracelluláris pH 5,95 és 8,46 között változott. Statisztikai analízis Az adatok rendszerezésére, feldol­gozására és statisztikai értékelésére Microsoft Excel programot (Micro­soft Corporation, Redmond, WA, USA) használtunk. Az eredmények statisztikai értékeléséhez két adat­csoport esetén Student-próbát, három vagy több adathalmaz össze­hasonlítása esetén ANOVA-prog­­ramot használtunk. A p<0,05 érté­ket tekintettük szignifikáns eltérés­nek. Az eredményeket átlag ±S.E.M (n = 3-5 ductus/10-22 VT) értékek­kel fejeztük ki. Eredmények A könnymirigy ductusok morfológiai jellemzése Az ultrastrukturális vizsgálatok szerint a kis ductusok az apikális régióban számos mikrovillussal rendelkeznek, sok szekretoros gra­­nulumot, vesiculumokat, mito­­kondriumokat tartalmaznak (1. ábra A és В panel). Ezen sejtor­­ganellumok nagy száma azt a felté­telezést támasztja alá, hogy a duc­talis epithelium aktív szekretoros tevékenységet végez. A basolateralis membrán az intersticiális tér felé határolja a ductusokat, a luminális (apikális) membrán a ductus bel­­felületét alkotja. A könnymirigy ductus epithelium pH szabályozása A kísérletek első sorozatában a könnymirigy ductus sejtek nyugal­mi pH-jának meghatározása volt a cél. A ductusokat standard HEPES- oldatos (pH 7,4) expozíció után 8 percig magas K+-koncentrációjú HEPES (pH 7,28) oldatba, ezután 8 percig magas K+-koncentrációjú 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom