Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013-03-01 / 1. szám

Nan-arteritic anterior ischemic optic neuropathy

vulást eredményez. A műtét során pars plana vitrectomiát végeztek, mely során a látóidegfő szélétől indulva nazálisán egy radiális bemetszés történt. A biztató eredmények ellenére a szerző kísérletinek nevezi a műtétet, a hatékonyság felmérésére egy nagyobb tanulmány elvégzését látja szükségesnek és óvatosságra int az eljárást illetően. A cikk

2003-ban történő megjelenése óta randomizált, multicentrikus tanulmányt vagy más szerző által közölt hasonló esettanulmányt nem találtunk az irodalomban.

Vérlemezke-aggregáció-gátlás Az aszpirin bizonyítottan hatékony a stroke vagy a miokardiális infarktus kockázatának csökkentésében, ezért egyes szerzők a NAAION-ban szendevő betegeknek is ezt a kezelést javasolják (10). Az ischaemiás opticus neuropathiák patogenézisében hipoperfúziót sikerült kimutatni, infarktust azonban nem (40). Ennek ellenére elképzelhető, hogy olyan ritka esetekben, mint például a magas embóliaszórás következtében kialakult ischaemiás opticus neuropathiákban a hátsó ciliáris artériákban infarktus alakuljon ki. Egyik nagyobb tanulmány sem talált különbséget a NA-AION kialakulásának veszélye vagy a másik szem későbbi érintettsége tekintetében az aszpirint szedők és nem szedők között, valamint a betegség lefolyása sem volt kedvezőbb kimenetelű a kezelt csoportban (2, 64, 65). Azonban amennyiben többszörös kardiovaszkuláris és/vagy thrombophiliás rizikótényező igazolódik a betegnél, a szembetegségtől független belgyógyászati indikációja lesz az antitrombotikus kezelésnek.

Vazodilatáció, szemnyomáscsökkentés

Szisztémásán vagy retrobulbárisan alkalmazott vazodilatátorok adása több esettanulmány szerint nem vagy nagyon csekély kedvező hatással van a betegség természetes lefolyására. Hipotenziót okozó hatásuk és a betegség hasonló patomechanizmusa miatt azonban Atkins (2) ezt a kezelést nem javasolja. A hiperbárikus oxigénkezelés vagy az intravénásán adott difenil-hidantoin nem javított a látóélességen vagy látótéren. A cseppben alkalmazott brimonidin kezelés egy tanulmány szerint romlást, egy másik szerint semmilyen változást nem eredményezett. Ezen kezelésekről szóló cikkek eredményeit Atkins (2) és Hayreh (40) átfogó közleményben elemezték.

A NA-AION-ban kialakuló látóidegfő ereinek fokozott permeabilitásának helyreállítása és ödéma-csökkentése érdekében dopamin-receptor-agonista, szteroid és anti-VEGF- kezeléssel történtek kísérletek.

Levodopa

Johnson (52, 53) a levodopa kedvező hatásáról számol be. Tanulmányában 37 NA-AION-ban szenvedő beteg vett részt, ebből 18-an 100 mg levodopa/25 mg carbidopa hatóanyag-tartalmú tablettát kapott napi háromszor három hétig. A 6 hónapos kontrolinál a kezelt csoport 0,5 vagy annál rosszabb látóélességű betegeinek a 77%-ában legalább 3 soros látóélesség-javulás következett be, a kontrollcsoport 30%-ával szemben. A kezdeti állapothoz képest további látóélesség-romlás a 6. hónapban a kezelt csoportban nem volt, míg a kontrollcsoportban az arány 16% volt. Ezzel ellentétben két másik tanulmány (12, 72) szerint a levodopa alkalmazásának köszönhetően nem vagy csekély látóélesség-javulás tapasztalható NA-AION-ban és ezen eredménnyel más szerzők is egyetértettek (13, 27).

Intravitreális anti-VEGF A NA-AION-ban alkalmazott intravitreális anti-VEGF kezelésről elsőként Bennett (7) számol be 2007- ben: intravitreális bevacizumab injekció egyszeri adását követően a beteg kezdeti 0,05-ös látóélessége 9 nap alatt 0,2-re, majd a harmadik hétre 0,3-ra javult és változatlan maradt a 6. hónapban is. Ezzel ellentétben 2010-ben Pece (67) azt találta, hogy az általa három NAAION-ban szenvedő betegnek adott intravitreálisan ranibizumab injekció után látóélesség- vagy látótér-javulás egyiknél sem következett be, habár a papillaödémát hatékonyan csökkentette mindegyik esetben. Néhány hasonló pro és kontra esetismertetést találunk az irodalomban (1, 4, 46, 57, 59), de a 2007-2009 között zajlott, National Institutes of Health által támogatott nagyobb tanulmány („ranibizumab therapy for NA-AION”) eredményeiről azonban beszámoló cikk egyelőre nem jelent meg.

Intravitreális triamcinolon

Jonas (54) a 2007-ben megjelent cikkében a NA-AION-ban alkalmazott intravitreális triamcinolont nem tartja hatékonynak. 20 mg intravitreális triamcinolon injekció adását követően három betegből egynek sem történt változás a látóterében, kettőnek a látóélessége gyakorlatilag változatlan maradt, míg a harmadiknak 0,5-ről 0,2-re csökkent az 5. hónapra. Kaderli (56) esettanulmányában tíz NAAION-ban szenvedő beteg vett részt, ebből négyen 4 mg intravitreális triamcinolon injekciót kaptak, hatan a kontrollcsoportba tartoztak. A kezelt csoportban az injekció adását követő első héten átlagosan 4 soros, a második héten

5,8 soros, az 1 éves kontroll során

6,2 soros látóélesség javulást látott, a látóterek lényegi változása nélkül. A kontrollcsoport két betegénél 3 sornyi spontán látóélesség-javulás következett be, az utolsó vizsgálat során ennek a csoportnak az átlagos látóélesség javulása 1,3 ETDRS sornyi volt. Lényegi látótérváltozás egyik csoportban sem történt. Többen hasonló eredményeket közölnek 4 mg intravitreális triamcinolon adását követően NAAION-ban, de mindegyik tanulmányt kis esetszámú csoportokon végeztek (57, 75, 76).

Egyes szerzők az intravitreális kezelések alkalmazását NA-AION-ban nem javasolják, mert a beadott injekció szemnyomás-emelkedés ré35