Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013 06-01 - Supplementum
2013. június 21,, péntek/21 June 2013, Friday Betegek és módszer: 46 beteg (25 no, 21 férfi) (átlagos életkor: 75 ±9,1 év) beteg adatait dolgoztuk fel egy egycentrumü (Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika) prospektiv vizsgálatban. A kezelési protokoll szerint a betegek az első három hónapban havonta kaptak 0,5 mg intravitreális rambizumab injekciót, ezt követően szükség szerint (PRN). Az újrakezdések szükségességének elbírálásához havonta meghatároztuk a legjobb korrigált látóélességet és OCT-vizsgálatot végeztünk. A követési idő 24 hónap volt. A funkcionális változást a legjobb korrigált visus változása alapján, az anatómiai változást pedig a centrális retina vastagság változása alapján mértük fel. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség ETDRS táblán meghatározva 54,5 betűről az első év végére 55,4 betűre, a második év végére 53,1 betűre változott. A változás a követési idő végére sem a kezelés előtti értékhez képest (p = 0,760, Wilcoxonteszt), sem az első év végi eredményhez képest nem volt statisztikailag szignifikáns (p=0,154, Wilcoxon-teszt). A centrális retinavastagság 368,5 (Lim-ről 227 pm-re csökkent az első évben, a második év végére 209,4 pm-re változott, mely a kiindulási értékhez képest szignifikáns változást jelentett (p=0,000001, Wilcoxon-teszt), az első év végi értékhez képest nem volt szignifikáns a változás (p = 0,875, Wilcoxon-teszt). Az évi átlagos injekció szám az első évben 4,15 volt, a második évben 1,11. Következtetések: Nedves típusú macula degenerációban szenvedő betegeknél PRN protokoll szerinti intravitreális ranibizumab kezeléssel hosszú távon a látóélesség stabil marad, az exsudatio hatékonyan csökkenthető. Kulcsszavak: időskori macula degeneráció (AMD), intravitreális ranibizumab, PRN protokoll, optikai koherencia tomographia (OCT), centrális retina vastagság (CRT) Long term Ctwo-year follow-up) results of intravitreal ranibizumab treatment for exsudative age-related macular degeneration Regina Lukács1, Miklós Resch2, András Papp2, Antal Szabó2, Ágnes Borbándy2, Huba Kiss2, János Németh2 1Semmelweis University, Department of Ophthalmology, Budapest, Szt. György Hospital of Fejér County, 2Semmelweis University Department of Ophthalmology, Budapest Purpose: To evaluate long term functional and anatomic results of patients on intravitreal ranibizumab therapy due to exsudative agerelated macular degeneration and comparison to previous multicentric randomised double masked studies. Patients and Methods: 46 patients (age: 75±9,1 years, 21 male, 25 female) with previously untreated subfoveal choroidal neovascularisation (CNV) were included in the prospective single center study at Department of Ophthalmology, Semmelweis University. Treatment regimen was the following: monthly 0,5 mg intravitreal ranibizumab injection in the first 3 months, later as needed (PRN). Retreatment was evaluated every month using OCT and BCVA (best corrected visual acuity). Follow up time was 24 months. Functional efficacy of the treatment was determined by BCVA change. Central retinal thickness change revealed anatomical effect of the treatment. Results: The BCVA determined by ETDRS chart changed from 54,5 letters at baseline to 55,4 letters at 12 months and 53,1 letters at 24 months. The change at the end of the follow-up time was not statistically significant compared to baseline (p=0,760, Wilcoxon test) and to the result of the first year's end (p=0,154, Wilcoxon test). The CRT decreased from 368,5 pm at baseline to 227 pm at 12 months and to 209,4 pm at 24 months. It was significant decrease compared to baseline (p=0,000001, Wilcoxon-test), the change was not significant compared to the first year's end (p=0,875, Wilcoxon-test). A mean of 4,15 injections were administered during the first year, and a mean of 1,11 injection during the second year. Conclusions: Patients with neovascular AMD treated with intravitreal ranibizumab using PRN regimen had stable visus for long term, the exsudation could be reduced efficiently. Key words: age-related macular degeneration (AMD), intravitreal ranibizumab, PRN regimen, optical coherence tomography (OCT), central retinal thickness (CRT) Fenntartható-e hosszú tavon a ranibizumab hatása időskori macula degenerációban? Resch Miklós1, Lukács Regina1, Kiss Huba1, Borbándy Ágnes1, Szabó Antal1, Papp András1, Barcsay György1, Németh János1 1SE Szemészeti Klinika Célkitűzés: A ranibizumab látóélességre kifejtett hatásának elemzése időskori macula degenerációs betegeken 4 éves követés során. Betegek és módszer: 20 beteg (12 nő, 8 férfi) (átlagos életkor: 73,2±10,8 év a kezelés megkezdésekor) exsudativ időskori macula degeneráció miatt intravitreális ranibizumab kezelésben részesült: az első három hónapban havonta 0,5 mg intravitreális ranibizumab injekciót, ezt követően szükség szerint (PRN). A legjobb korrigált látóélesség statisztikai elemzésére az ETDRS táblán olvasott betűk számát használtuk. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség a kiindulási 56,2 ± 13,9 betűről az első év végére 57,1 ± 11,3 betűre, a második év végére 58,1± 16,8 betűre, a harmadik évre 54,8± 14,7 betűre, a negyedik évre 50,8± 15,3 betűre változott. A második évben 15/20, a harmadik évben 11/20, a negyedik évben 10/20 beteg kapott újrakezdést. Az évi átlagos injekció szám az összes betegre vonatkozatva az első évben 4,6±1,3 volt, a második évben 1,6± 1,5 a harmadik évben 1,1 ± 1,4, a negyedik évben 1,1 ± 1,3. Következtetések: Nedves típusú macula degenerációban szenvedő betegeknél PRN protokoll szerinti intravitreális ranibizumab kezeléssel hosszú távon a látóélesség fenntartható, a betegség spontán lefolyásából ismert nagyfokú látásromlás tartósan elkerülhető, de sok esetben a kezelés tartós adása szükséges. * 54
