Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013 06-01 - Supplementum

2G13. június 20., csütörtök/2ü June 2013, Thursday

Clinical assessment: of 24-hour IOP monitoring with the Sensimed telemetric contact lens sensor

Gábor Holló1, Péter Kóthy1

1SE Department of Ophthalmology

Purpose: To evaluate 24-hour continuous intraocular pressure (IOP) monitoring with a telemetric contact lens sensor (CLS) to detect prostaglandin induced IOP reduction.

Methods: Nine ocular hypertensive and primary open-angle glaucoma patients were washed out from IOP-lowering medication for 6 weeks. One study eye per patient underwent 3 baseline 24-hour measurement curves 4 days apart: 2 curves with SENSIMED Triggerfish CLS and 1 curve with GAT. Then the patients received travoprost monotherapy for 3 months. 24-hour CLS and GAT curves were repeated on the study eyes under treatment at the end of the third month.

Results: 24-hour GAT IOP (mean ± SD) decreased from 22.41 ±5.11 mmHg to 18.24 ± 2.44 mmHg (P<0.001). In contrast, the means of the 3 CLS curves showed no significant difference (152.44, 142.35 and 132.48 au, P—0.273). No difference was seen when the SD values of the 3 CLS curves were compared (133.51, 132.18 and 110.48 au, P=0.447)■ All CLS curves showed an increasing time trend (P<0.001). Correlation of all 3 CLS curves of the individual eyes was high (r = 0.726), but no correlation was seen between the corresponding CLS curve periods and GAT IOP values either at baseline (r=-0.223, P=0.546) or under treatment (r=0.320, P=0.402). No difference was seen between the erect/sitting (waking) and supine (sleeping) period CLS values (P>0.05).

Conclusions: Our results suggest that the current CLS technique cannot be clinically used to monitor IOP decrease induced by topical medication in glaucoma, and has limited value in identification of transient IOP elevation periods.

Károsodott retinalis ganglionsejtek megmentése neuroectodermális őssejtek beültetésével kísérletes glaukóma modellben

Kocsis Péter Balázs1, Fekécs Zoltán2, Pajer Krisztián2, Nógrádi Antal2

1SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Szemészeti Klinika, 2SZTE ÁOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Bevezetés: A humán glaukóma súlyos következménye a retina ganglionsejtjeinek károsodása és a látás fokozatos romlása. Kísérleteink során (I) glaukómás állatmodellt állítottunk fel, majd (II) megvizsgáltuk az mtravitrealisan beültetett neuroectodermalis őssejtek neuroprotektív hatását a károsodásra ítélt retinális ganglionsejtekre (RGS).

Módszerek: Kutatásunkhoz nőtény Spraque-Dawley patkányokat (n = 20, 8-10 hetes, 100-150 g) használtunk. A kísérletes glaukóma létrehozásához a bal szemen a nasalis kb. 40-50°-os szegmensívű perilimbális vénás fonat megkímélése mellett az összes perilimbális és episcleralis vénát termokoaguláltuk. A jobb oldali szemeket intakt mintaként használtuk. Az állatok szemnyomásait rögtön a kezelés előtt és után, illetve hetente kétszer mértük. A koagulációt követően 3 héttel az üvegtesti térbe egér eredetű klonális, immortalizált neuroectodermális őssejteket transzplantáltunk (500.000 sejt/szem), majd a transzplantált állatokat további 6 héten keresztül obszerváltuk, végül szöveteiket feldolgoztuk. A retinában a ganglionsejteket megszámoltuk, transzplantált állatokban a beültetett őssejtek utódsejtjeit immunhisztokémiai markerekkel azonosítottuk. Eredmények: Kontroll állatokban a sértést követően a retinális RGS szám folyamatosan csökkent (3. hét: 80,4% ±3,1%; 6. hét: 75,2%±2%; 9. hét: 62,8% ±0,6%). A szemnyomás is hasonlóan csökkent a sértést követő értékhez képest, mely végül a 6. hét után kezdett el normalizálódni. Őssejt beültetés esetében az RGS károsodást mintegy 50%-kal sikerült mérsékelni (83,4% ±0,7% RGS). A fenti eredményeinket megerősíti a megmaradt myelinizált rostok száma a n. opticusban: 62,1%±0,8% a 9 hetes kontrollokban, míg a transzplantált csoportban: 80,9%±4,6% (minden érték: átlag±SEM).

Megbeszélés: Eredményeink alapján állatmodellünkben a beültetett őssejtek képesnek mutatkoztak részlegesen megmenteni a károsodott ganglionsej teket a károsodás reverzibilis szakaszában.

Grafted neuroctodermal stem cells rescue damaged retinal ganglion cells otherwise destined to die in an experimental rat glaucoma model

Péter Balázs Kocsis1, Zoltán Fekécs2, Krisztián Pajer2, Antal Nógrádi2

’Department of Ophthalmology, Albert Szent-Györgyi Clinical Centre, University of Szeged,

^Department of Anatomy, Histology and Embryology, Faculty of Medicine, University of Szeged

Purpose: Gradual deterioration of vision and progressive retinal ganglion cell loss are the fatal features of human glaucoma. Our aim was (I) to determine the progressive retinal ganglion cell layer (GCL) loss in an experimental rat glaucoma model and (II) to investigate the neuroprotective effect of intravitreally grafted immortalized murine neuroectodermal stem cells.

Methods: All together 20 (100-150 g, 8-10 week-old) female Sprague-Dawley rats were used. The majority of episcleral veins and the perilimbal venous plexus were thermocoagulated with exception of a 40-50° segment at the nasal limbus. The right eye was left untreated (intact eyes). Transplanted rats (n=5) received neuroectodermal stem cell grafts (500.000 cells/eye) intravitreally 3 weeks after injury and were allowed to survive for further 6 weeks. Control animals received no graft after the injury and survived for 5, 6 and 9 weeks respectively (n=5 in each group). Intraocular pressure (IOP) was measured before and after treatment, and then twice a week until they were sacrificed. The operated and intact eyes of all animals were removed at the end of the survival period and the number of retinal ganglion cells and optic nerve axons were determined. The location of the stem cell derivatives was mapped and their phenotype was immunohistochemically characterized.

; 29 ;