Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013-12-01 / 4. szám
SZEMÉSZET 150. évfolyam, 2013; 4. szám 201-202. In memoriam prof. dr. Brooser Gábor Dr. Brooser Gábor a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának emeritus professzora, a nemzetközi szemészet és az egész magyar orvostársadalom elismert személyisége hosszan tartó, türelemmel viselt súlyos betegség után 2013. augusztus 2-án távozott az élők sorából. Távozásával nagy veszteség érte az egész magyar orvostársadalmat. 1927-ben Budapesten született. Apja az erdélyi szász ősökkel rendelkező Brooser Béla szemorvos, édesanyja Aprily Kornélia. A középiskola elvégzése után Budapesten a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Orvosi Karán folytatta tanulmányait. Egyetemi évei alatt mentős tisztként dolgozott, valamint externistaként vett részt a Horay professzor által vezetett szemklinika betegellátásában. Cselédkönyvességének idejét az édesapja vezette Bakáts téri Hangya Szövetkezet Szemészeti osztályán tölti. Itt munkatársa volt herceg Batthyány-Strattmann László műtősnőjének, MatUd nővérnek, akinek közvetítésével megismerhette a neves szemész hivatásról, az orvos-beteg viszonyról vallott hitvallását, ami nagy hatással volt egész későbbi életére, pályafutására. Saját szavaival élve „igencsak telepakolták induláskor a tarsolyát”. Diplomája megszerzése után 1951-1958 között a Radnót Magda professzor vezette Illés utcai Szemklinikán dolgozott. 1956-ban a forradalom ideje alatt - az események központjának tekinthető VIII. kerületben és annak környékén - éjt nappallá téve látta el társaival a sérülteket. 1958-ban adjunktusként került az Orvostovábbképző Intézet szemosztályára. Az intézményt 1961-ben egyetemi szintre emelték. Az intézetben közös kutatómunkát végzett dr. Bikics György diabetológussal a cukorbetegség szemfenéki szövődményeinek, mint a vakság okának diagnosztizálása céljából. Számos állatkísérlet elvégzése után kidolgozta a fluoreszcein angiográfia metodikáját és igazolta bevezetésének szükségességét a mindennapi szemészeti gyakorlatba. Ezzel indította el az angiográfia magyarországi alkalmazását. 1973-ban a kandidátusi értekezésének megvédése után docens és Weinstein Pál professzor nyugdíjba vonulása után 1977-ben a klinika professzora lett. A 20 ágyas szemészeti osztályt 50 ágyassá, Magyarország egyik legkorszerűbben felszerelt szemklinikájává fejlesztette. Kollégáival elsők között végezték a legmodernebb készülékekkel a lézerkezeléseket és a vitrectomiás műtéteket. A cukorbetegség, mint az alkalmazott medicina egyik kiemelt területe továbbra is tevékenységének része maradt. Foglalkozott a diabéteszes angiopathiával, az angiopathia okozta szemideg-elváltozásokkal, a cukorbetegség okozta másodlagos glaukómával, valamint a glaukóma egyéb formáival is. Az Orvostovábbképző Intézet interdiszciplináris lehetőségeit kihasználva alakult meg az első cukorbeteg gravidákat gondozó team, amelynek egyik alapítója a szemészeti szakág volt. A cukorbetegség szövődményeinek tudományos kutatásában együttműködést alakított ki a Semmelweis Egyetem I—III. Belgyógyászati valamint az I. sz. Gyerekgyógyászati klinikájával, az István kórház II. Belgyógyászati osztályával, a bécsi és a grazi Egyetemi Szemészeti klinikákkal. Ezirányú munkássága alapján választották meg 1984-ben a Magyar Diabetes Társaság elnökévé. Ezt a tisztséget 1992-ig töltötte be, ekkor dolgozta ki munkatársaival a Nemzeti Diabetes Programot. A Magyar Tudományos Akadémia doktori címét, az 1994- ben megvédett értekezése alapján nyerte el. Tagja volt a Magyar Szemorvostársaság szűkebb vezetőségének, a Szemészet c. folyóirat szerkesztőbizottságának. A Magyar Orvosokért Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. Hosszú ideig 1983—2002-ig az Országos Szemészeti Intézet igazgatója. Szervezte és előadást tartott a továbbképző tanfolyamokon, aktívan részt vett számos bel- és külföldi kongresszuson. Tudományos publikációi: két könyv, három könyvfejezet, két ápolástani jegyzet, 122 cikk. Szakmai tanulmányutakon és a külföldi meghívásoknak eleget téve gyakorlatilag bejárta a világot Kanadától Európán át Japánig. 1991-ben - a Magyar Orvosi Kamara közgyűlése elnökké választotta. Sikerült elérnie 1994-ben, a kamara köztestületté nyilvánításának törvénybe foglalását. Az OTKI jogutódjának a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemnek oktatási rektorhelyettese, majd 1993-tól 1997-ig rektora volt. Ez idő alatt különböző akcióterveket kidolgozva, az egyetem vezetésével együtt küzdött az intézmény megmaradásáért, átmeneti sikerrel. 2000-ben a HIETE a Főiskolai Karral együtt fuzionált a Semmelweis Egyetemmel, majd levált az egyetemről és átmenetileg Állami Gyógyászati Központként működött. 2007-ben az egész intézményt jogutód nélkül megszüntették. Brooser Gábor professzort - a felsorolt számos tisztség ellenére - sohasem a hatalomvágy vezette, hanem a szolgálat. Hitt abban, hogy érvényesíteni tudja annak az elkötelezettségnek szellemét, ami Őt irányította. Klinika-irányítási stratégiáját és személyes munkájának eredményességét igazolja, hogy a klinika munkatársai, illetve tanítványai sorából öten állták meg helyüket osztályvezető főorvosként. Szakmai munkája mellett aktív közéleti tevékenységet folytatott, amelynek eredményességeit kitüntetései jelzik:
