Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013-12-01 / 4. szám

SZEMÉSZET 150. évfolyam, 2013; 4. szám 202, L Érdemes Orvos, Kiváló Orvos, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Szakszervezeti Munkáért arany fokozata, a Munka Érdemrend arany fokozata, Schulek-emlékérem (1992), Szent-Györgyi Albert-díj, Batthyány-díj és gyűrű, Magyar Köztársaság Középkeresztje, Imre-Blaskovics­­érem (1998) Hippokratesz-érém, Hirschler Ignác-emlékérem (2002). Magánéletében rendkívül szerteágazó volt az érdeklődési és tevékenységi köre. „Ne zárkózz be a szakmába!” volt a jelszava. Kora fiatalsága óta rendszeresen vitorlázott a Balatonon, rajongott a természetért, őszi időszakokban el nem mu­lasztotta volna a szarvasbógést. Hosszú gyalogtúrákon járta a budai hegyeket feleségével együtt, akivel ötven évet éltek békességben. A régészet iránti olthatatlan érdeklődése eredményeként fantasztikus tudásanyagot gyűjtött össze. Időskorában figyelme a vallásfilozófiák felé fordult. Sokrétű tevékenysége mellett nem jutott ideje irodalmi hajlamainak kiélésére. Csak életének utolsó éveiben jelent meg verseskötete és naplórészletei „Kenyereim története” címmel. 2007-ben a Magyar Bioetikai Szemle 1. számában keserű hangvételű cikkben elemezte, kritizálta a megelőző évek­ben folyó úgynevezett egészségügyi átszervezést és szem­léletváltozást. Keveseknek adatott meg olyan tartalmas élet, mint az övé! Tevékenysége elválaszthatatlan a magyar szemészet viha­ros évtizedeitől és mint ennek a kornak kiemelkedő, meg­határozó személyisége marad meg az utókor emlékezeté­ben! Dr. Anda Lujza Búcsú dr. Nádrai Ágnestől Mély fájdalommal kellet tudo­másul vennünk, hogy dr. Nád­mi Agnes, kedves kolléganőnk, megbecsült munkatársunk 2013. szeptember 18-án 75 éves korában hirtelen és várat­lanul elhunyt. Élete utolsó napjáig igen aktívan vett részt a betegek egészségügyi ellátá­sában. Nyugdíjba vonulásáig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikája Kontaktlencse La­boratóriumában dolgozott, amelynek alapító tagja, később pedig vezetője is volt, ezután pedig a Bu­dapesti Gyengénlátók Általános Iskolájának sze­mészorvosaként dolgozott fáradhatatlanul. Az isko­lában a gyermekeket, akiket gondozott egész szere­­tetével ölelte át. A Magyar Kontaktológia kiemelkedő alakja volt, amelynek elismeréseként a hazai legmagasabb kontaktológiai kitüntetést, a Györf/y-életműdíjat kapta meg. Igen sokat tett a Magyar Kontaktológiai Társaság fejlődéséért is, amelynek alapító tagja volt és sokáig a társaság alelnöki tisztségét töltötte be, vizsgáztatóként pedig a „KONTAKTOLÓGUS” vizsgákon vett részt. A kontaktológia szakemberei körében - szemorvo­sok és optometristák - országos népszerűségnek ör­vendett. Kiváló munkája mellett, kiváló oktató is volt; olyan, aki szívesen, önzetlenül adta át tudását, ismereteit a fiatalabb nemzedéknek. Szívünkben megőrizzük emlékét, mosolyát és áldo­zatkész személyiségét, nyugodjék békében. Egykori kollégái nevében: Dr. Végit Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom