Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013-09-01 / 3. szám
Szemfenéki vénás törzselzáródás kezelése 3. ábra: Az 1 éves kontrolinál is jól követhető a folytonos külső határmembrán CELM, nyilak között], A maculaödéma miatt ismételt kezelés szükséges ralinál 0,5 volt. Olvasóképessége a kezelések alatt Csapody IV-VII között változott. Az OCT-felvételeken a jobb macula külső határmembránja (ELM) az 1 éves kontrolinál is folytonos, jól követhető volt (3. ábra). M egbeszélés Vénás törzselzáródásban a kezdeti látásromlásért döntően a maculaödéma és az intraretinalis vérzések tehetők felelőssé (13). Miután a nedves típusú időskori macula degeneráció kezelésében az intravitreálisan adott anti-VEGF biztonságosnak és többnyire eredményesnek bizonyult, több olyan esetismertetés és tanulmány jelent meg, amely az anti-VEGF-kezelést az ideghártya vénás elzáródásában is javasolja. Az első ilyen nagyobb tanulmány a CRUISE volt, amely a vénás törzselzáródásban kialakult maculaödéma csökkentésére adott ranibizumab injekció biztonságosságát és hatékonyságát vizsgálta (4, 7). Az első közlemény 2010-ben jelent meg és a 6 hónapos eredményekről számolt be (4). A vizsgálatban 392 felnőtt beteg vett részt, akinek látóélessége 0,5-nél rosszabb volt, centrális foveavastagsága 250 /rm-nél nagyobb volt és egyértelmű relatív afferens pupilláris defektusa nem volt (4). A betegek 3 alcsoportra osztva 0,3 mg, illetve 0,5 mg intravitreális ranibizumab vagy álinjekciót kaptak havi rendszerességgel; a 6. hónapra a látóélesség 12,7, 14,9 és 0,8 ETDRS betűvel javult, a centrális foveavastagság -33/-452/ -167 /um-rel csökkent (4). Súlyos szemészeti mellékhatást (endophthalmitis, retinaleválás) nem tapasztaltak, szisztémásán mindhárom csoportban 1-1 miokardiális infarktust írtak le (4). A tanulmány 1 éves beszámolóját 2011-ben olvashattuk (7). A 6-12 hónapok között mindenki szükség szerint kaphatta a korábbi kezelését, valamint az álinjekciós csoport is 0,5 mg ranibizumabot kapott, ha megfelelt az újrakezdési kritériumoknak (7). A 12. hónap végén látóélesség-javulás 13,9, 13,9 és 7,3 ETDRS-betű volt, a centrális foveavastagság -452/-4Ő2/-427 pm-el csökkent (0,3 mg/0,5 mg/kezeletlen, majd 0,5 mg kezelt; továbbiakban az adatok hasonló sorrendben) és a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy a kezdeti agresszív kezelést követő pro re nata (PRN) adagolás stabilizálja az első hónapokban elért jó látóélesség eredményt (7). Kezelés mellett a centrális foveavastagság lényegesen csökkent mindegyik csoportban, a 6. hónapban a kezelt csoportokban maculaödémája szignifikánsan kevesebb betegnek volt, mint a nem kezelt csoportban, azonban ez a különbség a 12. hónap végére megszűnt, miután a korábban nem kezelt betegek is kaphattak gyógyszert (7). A kezeletlen, majd 0,5 mg ranibizumab PRN kezelt csoport lényeges maculaödéma csökkenését azonban nem követte a látóélesség hasonló javulása, habár kisebb mértékben ez is javult (0,8-ról 7,3 plusz ETDRS-betűre) (7). A mellékhatások tekintetében lényegi változás nem volt a korábbi jelentéshez képest. A HORIZON-tanulmányról 2012-ben számoltak be, amelyben a CRUISE-ban és a BRAVO- ban (ágelzáródást vizsgáló) résztvevő betegek hosszabb távú eredményeit ismertetik (11). A további 1 éves követési időt a résztvevők 63%-a teljesítette, nekik legalább 3 havi kontrollt és szükség szerint 0,5 mg ranibizumab kezelést írtak elő (11). Mindegyik korábbi CRUISE-csoport résztvevőinek valamelyest nőtt a maculaödémája (+88/68/79 /im) és csökkent a látóélessége (-5,2/4,1/4,2 ETDRS-betű) a HORIZON első évének végére, de összességében a kezelés előtt és a kezeléstől számított 2. év végén a látóélesség javult (+8,2/12,0/7,6 ETDRS-betű), a maculaödéma csökkent a kezelés hatására (-370/412/418 /rm) (11). A legjobb eredményt a már első hónaptól 0,5 mg ranibizumab kezelést kapott csoportban látták. A szerzők azt a következtetést vonták le, hogy vénás elzáródásban néhány beteg látóélessége már az első hat hónapban kapott rendszeres ranibizumab kezelés után stabilizálódik és csak pár további injekciót igényel, míg a betegek nagyobb százaléka ezt csak az első hat hónap utáni további rendszeres kezeléssel tudja elérni; a jobb látás érdekében alkalmazott hosszas kezelés azonban nem jár semmilyen veszteséggel a betegnek (11). Az intravitreális aflibercept injekció vénás törzselzáródásban kialakult maculaödémára gyakorolt hatását a COPERNICUS-tanulmányban vizsgálták, és 1 éves eredményeinek közlését 2012 szeptemberében fogadták el (3, 5). A vizsgálatban 189 beteg vett részt két csoportba osztva, a kontrollcsoport mellett a 115 kezelt beteg 2 mg intravitreális aflibercept injekciót kapott havonta 6 hónapon keresztül (3), majd a 6-12 hónapok között mindenki PRN-kezelésben részesült (5). Az alkalmassági és kizárási kritériumok hasonlóak voltak a CRUISE-ban leírtakhoz (4), kivéve azt, hogy nem zárták ki azokat a betegeket, akiknél relatív afferens pupilláris defektust láttak, de így is a résztvevők több mint 2/3- ának nem iszkémiás típusú törzselzáródása volt (3, 5). A 6. hónapban a kezelt csoport látóélessége 139
