Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013-09-01 / 3. szám

Intravitreal ranibizumab injection for central retinal vein occlusion

17,3 EDTRS-betűvel javult, a kezeletlen csoporté 4 betűnyit romlott, míg a centrális foveavastagság 457, illetve 144 /xm-rel csökkent (3). A további 6 havi PRN-kezelést követően a foveavastagság mindkét csoportban közel hasonló csökkenést mutatott a kezdeti értékekhez képest (-413 /xm a kezelt és -381 /xm a kontroll, majd PRN kezelt), a látóélesség-javulás azonban csak a korai havi kezelésben részesült betegeknél volt számottevő (+16,2 ETDRS betű a kontroll +3,8 betűjével szemben) (5). Endophthalmitis 1 esetben fordult elő 10 nappal az aflibercept injekció beadását követően (5). Az eredmények alapján a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy a törzselzáródás megállapítását követően az intravitreális kezelést haladéktalanul el kell kezdeni a jó látóélesség elérése érdekében (5). A COPERNCUS-hoz (3, 5) hasonló a GALILEO- (12) tanulmány is, amelynek 6 hónapos eredményeit 2013 elején közölték. Ebben a vizsgálatban is közel azonos eredményekről számolnak be: 18,0 betű a látóélesség-javulás és 448 /xm a foveavastagság-csökkenés a kezelt csoportban az álinjekciót kapott betegek +3,3 betű és -169 /Xm foveavastagság-csökkenés értékeivel szemben (12).

Vénás törzselzáródásban a maculaödéma kezelése mellett fontos a retina perfúziós státusának megállapítása is, mivel az iszkémiás forma jóval rosszabb kimenetelű, a látás elvesztése mellett neovaszkuláris glaukóma által a szem fájdalmassá válhat (14). Campochiaro

(6) a CRUISE- és BRAVO-tanulmányok adatainak retrospektív vizsgálata alapján azt találta,

hogy a ranibizumab kezelés kedvezően hat a retina nonperfúziójára, nemcsak gátolja annak súlyosbodását, hanem reperfúzió is létrejöhet a korábban kiesett területeken. Ezt a következtetést megfontolással kell értelmezni, főleg amiatt, hogy úgy látszik nem valódi iszkémiás típusok vizsgálata történt (csak 2 betegnek volt 10 papillánál több retinális nonperfúziója (4, 6, 7). Hayreh egy korábbi cikkében azt közli, hogy az iszkémiás/nem iszkémiás formák elkülönítése csak a fluoreszcein angiográfiás képek alapján kevésbé megbízható, pontosabb, ha ezt elektroretinográfiával és relatív afferens pupilláris defektussal együtt értelmezve végezzük (10). Arra is felhívja a figyelmet, hogy a lézerkezelés hatásosságát vizsgáló tanulmányban (CVOS) azt találták, hogy a 30 papillányi területnél kevesebb kapilláris nonperfúzió alacsony kockázatú, míg a 75 papillányinál nagyobb kiesés magas kockázatúnak számít a neovaszkuláris glaukóma kialakulása szempontjából (10). Emiatt a 10 papillányi határt a két forma elkülönítésére nem tartja alkalmasnak (10). Campochiaro cikkéből (6) azonban az egyértelműen kiderül, hogy a nem iszkémiás (vagy esetleg iszkémiás) vénás törzselzáródásban a ranibizumab injekció nem fokozza a retina nonperfúzióját.

A vénás törzselzáródásban alkalmazott anti-VEGF-kezelés láthatóan nem mindig és minden betegnél ugyanolyan hatásos. A kezelés hatékonyságát előrejelző tényezők segíthetnek a különböző esetek kezelésének elbírálásában. Az OCT-képen látott folytonos külső határhártyával (ELM) és

épebb fotoreceptor-réteggel rendelkező betegek esetében jobb látóélességet várhatunk (16), függetlenül a maculaödéma mértékétől, epiretinalis membrán vagy subretinalis folyadék jelenlététől (2, 16). Azok a betegek, akiknél a kezelés megkezdését követő 3 hónapon belül megszűnik a macula ödémája (korai reszponder) szignifikánsan jobb látóélességük lesz a fél, illetve 1 éves kontrolinál, mint azoknál, akiknél ez később következik be (késői vagy inkomplett reszponderek) (2).

Következtetés

A vénás érelzáródás összetett betegségcsoport, amely körültekintést igényel a kezelőorvos részéről és gyakran különböző kezelési vagy követési stratégiát, szükség szerint rutin vagy alaposabb általános kivizsgálást követel (1, 15), az oki tényező felderítésének biztos ígérete nélkül. Az intravitreális anti-VEGF-kezelés vénás törzselzáródásban biztonságosan alkalmazható, hatékonyan csökkenti a maculaödémát és a korai kezeléssel a súlyos látásromlás megakadályozható vagy látás javulás érhető el (8, 9, 13). Esetünkben a ranibizumab kezelésnek köszönhetően sikerült megőrizni nemcsak a távoli látást, hanem az olvasóképességet is, amelynek eredményeképpen a beteg a korábbi életmódján nem kellett változtatnia és továbbra is önellátó, családjáról gondoskodni tudó maradt. Sajnálatos, hogy a kezelés igen drága, azonban az életminőség (QoL) szempontjából döntő jelentőséggel bír és jóval felülmúlja a korábbi konzervatív terápiás lehetőségek visus eredményeit.

1. Balogh Z, Berta A, Pfliegler G, et al. Bilateral central retinal vein occlusion caused by malignant hypertension in a young patient. Clin Exp Hypertens 2011; 33 (1): 53-5.

2. Bhisitkul RB, Campochiaro PA, Shapiro H, et al. Predictive value in

retinal vein occlusions of early versus late or incomplete ranibizumab response defined by optical coherence tomography. Ophthalmology 2013 May; 120 (5): 1057-63.

3. Boyer D, Heier J, Brown DM, et al. Vascular endothelial growth factor

140