Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-07-01 / 2. szám
Surgically induced astigmatism Bevezetés Manapság a katarakta műtéti megoldása a legsikeresebb sebészeti beavatkozások közé tartozik. A jelenlegi, legmodernebb technikával végzett szürkehályog-műtét egyben refraktív sebészeti beavatkozás is, amelynek célja a korrekció nélküli látóélesség gyors javítása, valamint az akkomodatív folyamat bizonyos fokú helyreállítása. Ezen technika másik célja a preoperatív cornealis astigmia csökkentése. A sebészileg indukált astigmia figyelembe vétele még inkább fontos a széles körben terjedő multifokális, illetve akkomodatív műlencsék tervezett implantációja esetén. Minden, a corneán végzett beavatkozás bizonyos fokú astigmiát indukál. A szürkehályog-műtét során készített cornealis incisio a sebkészítés tengelyében a cornea törőerejét csökkenti. Minél kisebb az incisio mérete, annál kisebb az indukált astigmia mértéke (2, 10, 12). A seb mérete mellett az indukált astigmia méretét a seb alakja (1) és helyzete (3, 7, 14) is befolyásolja. A vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy az általunk használt kétféle sebméret és a sebek helyzete hogyan befolyásolja a posztoperatív szakban kialakuló astigmia méretét és irányát olyan betegek esetén, akiknél a preoperatív astigmia mértéke 1,0 D alatt volt. Betegek és módszer A prospektiv tanulmányunkba 48 nem randomizált beteg 54 szemét válogattuk be. A szemeket két csoportra osztottuk a műtéti seb nagysága szerint (2,6 mm-es és 3,0 mm-es műtéti seb). A betegeink életkora 72,74+9,15 év volt a teljes vizsgálati csoportra vonatkoztatva, és 72,42 ±8,91 év a 2,6 mm-es csoportban, valamint 72,95 ±9,33 év a 3,0 mm-es csoportban (p=0,96). Minden műtét előtt automata keratometriát végeztünk Topcon KR-8100 készülékkel. A műtétek során két, különböző típusú clear cornealis seb egyikét készítettük el. 27 szemen 3,0 mm-es ClearCut késsel (Alcon Laboratories, Fort Worth, Texas) végeztük a bemetszést 14 esetben temporális, 13 esetben 12 h-s helyzetben. A másik 27 szemen 2,6 mm-es ClearCut HP Dual Bevel késsel (Alcon Laboratories, Fort Worth, Texas) készítettük a műtéti sebet 14 esetben temporális, 12 h-s pozícióban pedig 13 esetben. Minden phacoemulsificatiós műtétet ugyanaz a tapasztalt szemsebész végezte topikális érzéstelenítés mellett, coaxialis technikával. A kétlépcsős, tisztán cornealis sebkészítést a keratometriai mérés alapján meghatározott legmeredekebb cornealis tengelyben végeztük, amely betegcsoportunkban vagy 12 h-nál, vagy temporálisan volt. Az 1,2 mm-es paracentesist a fősebtől balra, 60 fokra készítettük. A fősebet a műlencse-implantációhoz egyszer sem kellett megnagyobbítani. A műtét végén a seb méretének pontos meghatározását végeztük el az ASICO sebméret meghatározó eszköz segítségével (Memmen-Steinart Incision Gauges, AE-1577T; Asico, Westmont, Illinois, USA). Az incisio elkészítése után standard phacoemulsificatiós műtétre került sor, amely végén összehajtható intraocularis műlencsét implantáltunk (Alcon AcrySof SA60AT) a tokzsákba. Nem vontuk be a vizsgálatainkba az 1,0 D- nál nagyobb preoperatív astigmiás szemeket, illetve azon eseteket, ahol varrattal kellett a sebet zárni. A vizsgálatainkat a Helsinki Deklaráció elvei alapján végeztük. A műtétek után 10,5 ± 3,9, 35,0±7,98 és 72,1 ± 15,5 nappal a szemek teljes refrakcióját és a keratometriás értékek meghatározását ismételt automata refraktokeratometriával végeztük. Statisztikai analízist a Microsoft Excel 2007 és az SPSS statisztikai software-rel (SPSS 16.0, SPSS Inc., Chicago, Illinois, USA) végeztük. Az adatokat átlag±standard szórás (SD), valamint az átlag 95%-os konfidencia intervalluma formában (Cl) írtuk le. A vizsgálati csoportok adatait a Mann-Whitneyteszttel hasonlítottuk össze, kettőnél több csoport összehasonlítása esetén az ANOVA-tesztet alkalmaztuk, a szignifikanciaszintet p=0,05 érték mellett alkalmaztuk. A sebészileg indulált astigmia (SIA) mértékét Holladay-Cravy- Koch féle módszerrel számoltuk ki (9) az automata keratometria pre- és posztoperatív eredményei alapján. Eredmények Nem figyeltünk meg a sebkészítéssel kapcsolatos semmilyen komplikációt a posztoperatív szakban. 10,5±3,9 nappal a műtét után, -0,029±1,07 D volt a SIA a 2,6 mm-es csoportban és -0,21 ±1,11 a 3,0 mm-es csoportban. 35,0±7,98 nappal a műtét után —0,23±0,84 D-ás SIA-t igazoltunk a 2,6 mm-es és -0,1 ±0,87 D-ás indukciót a 3,0 mm-es csoportban. 72,1 ±15,5 nappal a műtét után az első csoportban —0,24 ± 0,79 D, a második csoportban —0,18±0,84 D-ás SIA-t mértünk. A posztoperatív szakban nem észleltünk szignifikáns deviációt az indukált astigmia irányát tekintve (p = 0,54, p = 0,59, p=0,82). Az 1. és 2. ábrán láthatóak a sebészileg indukált astigmia megjelenítési polar grafikonon. A polar grafikon (SPSS deltagraph) a SIA eloszlását grafikusan mutatja, ahol minden egyes pont egy beteget reprezentál. A pontok origótól való távolsága mutatja a SIA méretét. Direkt astigmia indukálása esetén a pont a felső két negyed, indirekt astigmia indukciója esetén pedig az alsó két negyed egyikében helyezkedik el. A posztoperatív idő teltével a temporálisan készített sebek esetén szignifikánsan csökkent a SIA (0,54±0,73 D-ról 0,08±0,77 D-ra) (ANOVA: p=0,02), míg a 12 h-nál készített sebek astigmia-indukciója változatlan maradt (ANOVA: p=0,91). Adataink részletezése az 1. és 2. táblázatban látható. 65
