Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-09-01 / 3. szám
A femtolézerrel végzett hályogsebészet eredményei 'WF lencsét 4 egyenlő darabra (kvadráns) törtük. Ehhez a művelethez csak vákuumot alkalmaztunk, phacoemulsificatiós energiafelhasználás nem történt. A 4 darabra elmetszett kvadránsokat hagyományos phacoemulsificatiós módszerrel eltávolítottuk, majd a kéregmaradékot irrigációs/aspirációs eszköz segítségével kiszívtuk a tokzsákból, viszkoelasztikus anyag segítségével a tokzsákot feltöltöttük, majd a kívánt műlencsét (hidrofób, akril műlencse) injektorral implantáltuk. A feleslegessé vált viszkoelasztikus anyagot a szemből eltávolítottuk, a csarnokban kis mennyiségű cefuroximot injektáltunk intracameralisan, majd a corneaseb vízzáróságát ellenőriztük. Ezután a spekulumot eltávolítottuk a szemből, antibiotikum-tartalmú (tobramycin) kenőcsöt helyeztünk a szembe, a műtét végén az operált szemeket kötéssel láttuk el. A műtét másnapján ellenőriztük a szemek állapotát réslámpás vizsgálat révén. Meghatároztuk a nyers és legjobb korrigált közeli és távoli látóélesség értékét, topográfiás, Scheimpflug-kamerás, aberrometriás és optikai koherencia elvén működő diagnosztikus vizsgálatokat végeztünk. Ellenőriztük az endothel-sejtréteg állapotát. Mindezeket megismételtük 1 hét, 1 hónap, 3, 6 és 12 hónap elteltével. Eredmények A páciensek jól tolerálták a femtolézeres eljárást, a maszk szívógyűrűje nem okozott kellemetlenséget. Szűk szemrésű betegeknél az illesztés inkább az operatőr számára jelentett gondot. A corneasebek a sebkészítési paraméterek optimalizálása után spatulával könnyen megnyithatóak voltak, bár megjegyzendő, hogy egyébként a sebek vízzáróak voltak, a Seidel-teszt segítségével egyetlen szemnél sem tapasztaltunk szivárgást a femtolézer kezelés után közvetlenül sem, továbbá a hályogműtét befejezése után sem. A hátsó toktól 750 pm-es biztonsági távolságot határoztunk meg, hasonló módon az elülső toktól 250-300 p,m-t. A femtolézer kezelés során 1 . ábra: A femtolézer készülék képe И SF щ " 0/ egyetlen esetben sem következett be sem a hátsó tok, sem az elülső tok sérülése a lézer működése következtében (1-4. ábra). A kezelt szemeknél az elülső tokon végzett capsulorhexis az esetek döntő többségében sikeres volt, két szem esetében a rhexis nem volt teljes, ezért a capsulorhexis csipesz segítségével ki kellett egészíteni. Azonban egyetlen esetben sem fordult elő az elülső tok berepedése, illetve ennek hátrafelé történő meghosszabbodása. Akkor volt a legoptimálisabb a femtorhexis lefutása, amennyiben a bemetszés már az elülső kéregrészben, illetve már az epinucleusban megkezdődött, továbbá amennyiben teljes és körkörös volt a metszés, a viszkoelasztikus anyag szembe való bejuttatása során már elemelódött a körkörös rhexis („free-floating rhexis” =szabadon lebegő rhexis). A rhexisek minőségét hasonlónak találtuk, mint a cystotommal/capsulorhexis csipesszel végezett rhexisek esetében, vagyis éles határú egyenletes lefutású volt a CCC. A hidrodisszekció ugyanúgy zajlott, mint a hagyományos phacoemulsificatiós műtétek esetében. A femtofragmentáció jelentősen segített a kvadránsokra történő darabolás szempontjából, a 2-es, vagy efeletti fokozatú lencsék esetén az energiaelnyelődést optimálisnak találtuk, a phacoemulsificatiós fej és vákuum alkalmazása mellett a lencsék darabolása a chopperrel kivitelezhető volt. Puhább lencsék esetén a darabolás részleges volt, azonban a hagyományos technika mellett a műtét jó eredménnyel befejezhető volt. A kezelt szemek preoperatív paramétereit 1. táblázat foglalja össze. A femtorhexisek és a mechanikus capsulorhexisek paramétereit összehasonlítva azt találtuk, hogy a femtolézerrel végzett rhexisek 100%-ban ±0,25 mm-en belüli pontossággal történtek, míg a kézzel végzett rhexis eljárás esetén ezt a pontosságot csak 10%-ban sikerült elérni (azonos operatőr esetén!). A phacoemulsificatiós energia felhasználását illetően a femtolézeres eljárás kapcsán közel 51%-os energiamegtakarítást és 49%-kal alacso-2. ábra: A készülék monitorján látható kép a szemről, amely alapján az operatőr megtervezi a kezelést. Az OCT-vizsgálat során megmérjük a szem anatómiai paramétereit [elülső csarnok mélység, elülső és hátsó tok azonosítása, szemlencse denzitás meghatározása]
