Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)

2012-07-01 / 2. szám

Bacterial keratitis 5. Kórokozók A bakteriális keratitist okozó bak­tériumokat a napi gyakorlatban legtöbbször a Gram-festés eredmé­nye alapján csoportosítjuk. Gya­korisági vagy fontossági sorrend nélkül a leggyakoribb baktériumo­kat a 2. táblázatban tüntettem fel. A keratitist okozó baktériu­mok gyakorisági sorrendje az egyes földrajzi régiókban erősen el­térő (5, 8, 12, 15). Hazánkban erre vonatkozó epidemiológiai adatok nem állnak rendelkezésünkre. Az egyes országok fejlettsége, egész­ségügyi és szociális helyzete is be­folyásolja a keratitisek kiváltó okait (28). A keratitisek mintegy 20%-ában kombinált bakteriális fertőzés állapítható meg (1, 36). G. Klinikai kép A bakteriális keratitis klinikai képe változatos, megjelenését befolyá­solja a kórokozó és annak virulen­­ciája, a beteg szem védekező me­chanizmusai, a beteg immun stá­tusa, a keratitis fennállásának ideje, korábbi, vagy jelenleg is fennálló cornea betegség, megelő­ző antibiotikum vagy szteroidkezelés. B.1 Anamnézis A szemészeti és általános anam­nézis felvétele során a fontosabb szempontokat a 3. táblázatban foglaltam össze. 6.2 A bakteriális keratitis tüne­tei, vizsgálat A betegség kezdetén a beteg válto­zó mértékű fájdalomról és idegen­­test-érzésről valamint könnyezés­­ről, esetleg váladékozásról panasz­kodik, kifejezetten fénykerülő. A folyamat lokalizációjától és prog­ressziójától függő mértékben lá­tásromlást tapasztal. A beteg vizsgálatakor minden el­térést gondosan értékelnünk kell, mert ezek különböző kombináci­ója fontos információt szolgáltat­hat a keratitishez vezető okokról, és megerősítheti a bakteriális 1-2. ábra: Pseudomonas okozta perifériás infilt­­rátum az akut szakban és gyógyulás után 5-Б. ábra: Centrális, súlyos látásromlással járó Pseudomonas keratitis keratitis klinikai gyanúját. A rész­letes szemészeti vizsgálat során vizsgálandó és észlelendő eltéré­seket a 4. táblázatban foglaltam össze. Bakteriális keratitisről lévén szó, különös jelentőségű a cornea álla­pota. Leggyakrabban, a betegség kezdetén, centrálisán vagy perifé­riásán, hámhiánnyal társult, fluo­­reszceinnel intenzíven festődó, fel­színes (a stroma vastagság 1/3-át nem meghaladó) ovális vagy kerek, elmosódott határú, sárgás vagy sárgásfehér beszűrődést talá­lunk, környezetében ödémás stromával (1-2. ábra). Friss pana­szok esetén ilyenkor legtöbbször még mély ulcus nem alakul ki (3-4. ábra). A pupilla szűk, a csar­nokban már hypopyon lehet. Centrális folyamat esetén azonnal jelentős látásromlással számolha­tunk (5-6. ábra). A beszűrődés mérete változó, ezt az elforgatható résfény segítségével egyes réslámpákkal pontosan meg is mérhetjük, amely a későbbi progresszió vagy regresszió meg­ítélésében segíthet. Egyes esetek­ben az infiltrátum közvetlen kör­nyezetében kisebb, ún. szatellita infiltrátumokat találunk, néha egymástól távolabb, multiplex be­­szűrődések észlelhetők. A keratitis spontán lefolyása esetén progresz­­szió észlelhető. Az infiltrátum mérete növekszik, és a mélybe tér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom