Szemészet, 2011 (148. évfolyam, 1-4. szám)
2011-12-01 / 2. szám
78 Szemészet Centralis arcközéptörésnél a törésvonal az orrgyök, orbita medialis széle, valamint a maxillák és járomcsontok határa közt (piramis alakban) halad. Lateralis arcközéptörés esetében járomcsont- és járomívtörés, valamint az orbita lateralis falának és alapjának törése (zygomatico-orbito-maxillaris fractura) jön létre.9 Az arcközép csontjai sebészi-anatómiai szempontból egységet alkotnak. Többnyire orr-melléküregeken áthaladó sérülések, ezért traumatológiai szempontból nyílt törések. Az arcközéptörések törésvonalának nagy többsége áthalad az orbitán, így az orbitát határoló csontok törése egyben az orbita törését is jelenti. Izolált orbitatörés csak az orbitaalap törése, az ún. blow-out törés (indirekt törés), amikor hidraulikus erő tevődik át a vékony csontfalra.18 Az arcközéptörések esetében gyakori a szemsérülés. Holt és mtsai (1982) adatai szerint arányuk eléri a 76%ot, frontalis és supraorbitalis töréskor a 89%-ot. Ugyancsak az arcközéptörések kapcsán fordul elő leggyakrabban (kb. 50%-ban) extracranialis idegsérülés: n. opticus, n. olfactorius és n. facialis a három leggyakrabban sérülő ideg (a fejsérülések kb. 5%-ában és a frontobasalis sérülések kb. 20%-ában). Leggyakoribb a látóideg-sérülés (Gellrich, 2001). „Az orvosi ellátást igénylő sérülések között aránytalanul gyakrabban (7-10%) szerepel a szem és közvetlen környéke, mint ahogy az a testfelülethez viszonyítva várható lenne” (Boros és mtsai, 1962). Sebészi anatómia Sebészi-anatómiai szempontból az orbita 2 fontos részre osztható: 1. orbitakeret és 2. orbitafalak vagy pyramis. Ad 1. Az orbitakeret a legerősebb része az orbitának, amelyet a homlokcsont, a maxilla és a járomcsont alkot, az arcközép támasztó rendszerének része. Medialisan alig észrevehetően csatlakozik hozzá az orrcsont és a könnycsont. 1. ábra. Cranio-facialisan sérült beteg műtét előtti és utáni fotói Ad 2. A pyramis keresztmetszete a bázisánál négyoldalú, a csúcsánál háromszögletű. A csúcs irányába történő alakzatbeli változás abból adódik, hogy az orbitafenék a hátsó harmadban fokozatosan „átmegy” a medialis falba, ahol ezek „egybeolvadnak”. Ez a posteromedialis fal különleges jelentőségű az orbita rekonstrukciója tekintetében, ezért „kulcs-területnek” nevezik: • a posteromedialis fal a posterolateralis fallal képezi a szem helyzetének fő támasztékát. A két fal pozícióját „kelyhet képező” két kézhez hasonlíthatnánk, amelyek előre tekintő pozíciójában tartják a szemet; • papírvékony struktúra lévén (a n. infraorbitalis csatornája mentén a legvékonyabb) gyakran roncsolódik az orbita sérüléseinél; • klinikai tapasztalatok szerint sokkal eredményesebben és technikailag könnyebben rekonstruálhatók azok a sérülések, ahol a „kulcs-terület” intakt maradt; • komplex orbitatöréseket a „kulcs-terület” rekonstrukciójával kell kezdeni. A pyramis csúcsánál a fissura orbitalis superior nyílik, a fossa cranii mediaba, helyet adva a III., IV. és VI. agyideg orbitába lépésének. Trauma a fissurában haladó anatómiai képletek közvetlen sérülését (avulsio, kompresszió) okozhatja, vagy haematomát idézhet elő.9 A tünetek az érintett képletektől függően változnak (fissura orbitalis superior szindróma). A fissura orbitalis inferior közlekedik a retromaxillaris térrel és posterior irányban „egyesül” a fissura orbitalis superiorral. A két fissura közti átmenet az orbita „Achilles-sarka”, mert az orbitaalap lateral és posterior felé terjedő törései a fissura megnagyobbodását okozhatják - az orbitatartalom herniatiójára adva lehetőséget -, aminek következménye enophthalmus lehet. Műtéti szempontból fontos tudni, hogy a szemgödröt kibélelő csonthártya (periorbita) megfelelő preparálással a csontról könnyen leválasztható. A foramen opticumnál összefügg a látóideg külső burkával. Az orbita mélyének feltárását szigorúan a subperiostealis térben végezzük, miáltal direkt láthatóvá válnak a fissura orbitalis superior szegélyei, valamint a canalis opticus. Az arteria ethmoidalis anteriort általában ki kell preparálni az adekvát 2. ábra. Intraoperativ kép naso-ethmoido-orbita -törésről PÁcz Miklós
