Szemészet, 2011 (148. évfolyam, 1-4. szám)
2011-12-01 / 2. szám
Szemészet ratectomia jön szóba. Az uveitises gyerekek szürkehályog-műtétje szövődhet hypotoniával, zöld hályoggal, synechiaképződéssel, cystoid maculaoedemával és retinaleválással. Glaucoma esetén műtét válhat szükségessé, bár a hagyományos hltrációs műtétek hatékonysága kicsi. Vizsgálatunk célja az uveitises gyerekek látásélesség-változásának és szövődményeinek retrospektív vizsgálata volt. Betegek és módszerek A Szegedi Tudományegyetem, Szemészeti Klinika Gyermekosztályán 2004 és 2010 között 39 gyereket kezeltünk uveitis miatt. Tizenhat lány és huszonhárom fiú volt 2-18 évesig, átlagos életkor 11 év. Az alap szemészeti vizsgálatok (látásélesség, szemnyomás, réslámpás vizsgálat, hármastükör, szemfenékvizsgálat) mellett - (UH) és ultrahang biomikroszkópos (UBM) vizsgálat történt. 1. táblázat. Az uveitises gyerekek betegségének kiváltó okai (n=34) Idiopathiás 10 eset (29%) Juvenilis idiopathiás arthritis 4 eset (12%) Bakteriális (fogászati, EO.G) 8 eset (20%) Kontaktlencseviselés szövődménye 2 eset (6%) Boeck-sarcoidosis 2 eset (6%) Mumps 1 eset (3%) Toxocara 4 eset (12%) Toxoplasma 1 eset (3%) Borrelia 2 eset (5%) 2. táblázat. Vizsgált uveitises gyerekek szövődményei (n=34) Maculopathia Szürke hályog Látóideg-érintettség Opacitas zonularis Szekunder glaucoma Keratopathia 9 eset (29%) 8 eset (25%) 8 eset (25%) 7 eset (22%) 4 eset (12%) 3 eset (9%) © Elsevier Inc. 2006. Kanski: Clinical Diagnosis in Ophthalmology 1. ábra. Uveitises kislány szaruhártyájának réslámpás képe, opacitas zonularis látható Eredmények A vizsgálatokba 34 gyereket tudtunk bevonni, a többiek nem jelentek meg kontrollvizsgálatokon. Az átlagos követési idő 5,4 év volt. A betegek közül tizenkilenc esetében az uveitis egyoldali, tizenöt esetében kétoldali volt. Tanulmányunkban az ismeretlen eredetű uveitisek képezték a legnagyobb csoportot (1. táblázat). A leggyakoribb megjelenés az anterior uveitis volt, tizennégy esetben iridocyclitis volt a jellemző tünet. A gyerekek lokális és általános kezelésben részesültek, peribulbaris és szisztémás corticosteroid, illetve immunszuppresszív terápiát kaptak. Ezek ellenére többféle szövődmény alakult ki (2. táblázat). A szövődmények közül az 1. ábrán az uveitis egyik leggyakoribb szövődménye, az opacitas zonularis látszik, a 2. ábrán egy juvenilis idiopathiás arthritises kislány uveitis következtében kialakult szürke hályogjának képét mutatjuk be. Borús törőközegek esetén, illetve hátsó uveitis monitorizálására A- és В-képes UH és UBM készüléket használtunk. A chorioideavastagság 1-1,2 mm, ami gyulladás esetén megnőtt. A 3-6. ábrán az általunk kezelt uveitises gyerekek UBM-képeit mutatja. A 3. ábra egy uveitises páciens В-képes echográfiai képe, szabályos bulbusforma, egyenetlenül megvastagodott chorioidea (1,8-3,4 mm) látszik. A 4. ábrán levált üvegtesti határhártya, az üvegtesti térben alacsony és közepes reflektivitású, pontszerű echoforrások ábrázolódnak. Az 5. ábra pars planitis UBM-es képe, a pars plana területének megfelelően reflektív membránechók, hópadka-képződés látható. A 6. ábrán a pars plana területén magas reflektivitású, egyenetlen vastagságú, pontszerű echoforrásokból álló, húrszerű gyulladásos massza ábrázolódik. Az agresszív terápia ellenére egyes esetekben csökkent a látásélesség. Az utolsó ellenőrzés alkalmával huszonkét (65%) beteg esetén a látásélesség teljes és tizenkét (35%) esetben csökkent volt. A 3. táblázat azokat az eseteket mutatja be, ahol a konzervatív és invazív kezelés ellenére megváltoztathatatlanul rossz látásélesség alakult ki. A kilenc idiopathiás eset közül háromban fordult elő látást rontó szövődmény, mint opacitas zonularis, macu-2. ábra. Uveitises gyermek szövődményként kialakult szürke hályogjának képe Sohár Nicolette
