Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)

2010-05-01 / 1. szám

30 Szemészet perccel egy teljes pislogás után végeztük, mert a könnyfilmréteg ebben az időintervallumban a legstabilabb.12 A mért adatokat Microsoft Excel táblázatba exportáltuk. A statisztikai analíziseket a STATISTICA 8.0 (StatSoft Inc., Tulsa, OK, USA) és SPSS 15.0 (SPSS Inc., Chicago, IL) szoftverrel végez­tük. bootstrap módszert alkalmaztunk, hogy legyőzzük a szabályta­lan mintavételt, amit a betegek két szemének összefüggő tulajdon­ságai okoznának.5 A Zernike-polinomok nem bizonyultak normális eloszlásúaknak a Shapiro—Wilk W-teszt alapján. Emiatt Mann-W- hitney nem paraméteres eljárást alkalmaztunk, hogy a folyamatos változók csoportjait összehasonlíthassuk. P<0,05 esetén a különbsé­geket statisztikailag szignifikánsnak fogadtuk el. A különböző para­méterek diagnosztikus képességeinek elemzésére receiver operating charasteristic (ROC)-görbéket készítettünk. A coma és asztigmia jel­legű Zernike-polinomok jelentőségét a keratoconusra jellemző maga­sabb rendű aberrációk kialakulásában logisztikus regressziós analízis­sel vizsgáltuk. Minden betegtől beleegyezést kértünk azután, hogy a tanulmány jel­legzetességeiről tájékoztattuk őket. A tanulmány minden lépésénél a Helsinki-deklarációban leírt elveket követtük. Eredmények A Shack-Hartmann-szenzor által meghatározott ada­tokból bootstrap módszerrel új mintát képeztünk, s ezt összehasonlítottuk az eredeti mintával. Eredményeink jó egyezést mutattak, ami igazolta, hogy szelekciós módsze­rünk statisztikailag alkalmazható. Az 1. táblázat bemutatja a hullámfrontanalízissel meg­határozott paraméterek - szférikus és cilindrikus elté­rések, a root mean square (RMS), a higher order root mean square (HORMS), valamint a Zernike-polino­mok médián és interkvartilis terjedelem értékeit, vala­mint a Mann—Whitney nem paraméteres teszt segítsé­gével meghatározott szignifikanciaszinteket a normál, valamint a keratoconusos szemek esetében. Nem volt szignifikáns különbség a két csoport között a szférikus, RMS- és a defókusz (Z2°)-értékek tekintetében. Az ala­csonyabb rendű, szemüveggel korrigálható aberrációk — Horms- Z(2;-2) Z(3;-3) — Z(3;-1) Z(3;3)- Z(4;-2) Z(4;2) Z(5;-1)---- Z(5;3) közül a cilindrikus fénytörési hibák statisztikailag szig­nifikánsan magasabbak a keratoconusos csoportban a normál rövidlátó kontrollcsoporthoz viszonyítva (cilind­rikus; p<0,001). A magasabb rendű hullámfronteltéré­­sek összességét jellemző higher order root mean squa­re (HORMS) értékek szintén szignifikánsan magasabbak a keratoconusos szemek esetében (p<0,001). A Zerni­­ke-polinomokat egyenként vizsgálva a következő para­méterek bizonyultak szignifikánsan nagyobbnak a beteg­csoportban: ferde asztigmatizmus (Z2-2 p=0,001), tre­foil (Z3~3 p=0,031; Z3'p=0,002), vertikális coma (Z3_1 p<0,001), másodlagos asztigmatizmus (Z4-2 p<0,001; Z42 p=0,001), másodlagos coma és másodlagos trefoil (ZA1 p=0,013 és Z53 p=0,004). Az I. ábra a statisztikailag szignifikáns paraméterek receiver operating characteristic (ROC)-görbéit mutat­ja. A görbe alatti területek (area under receiver operat­ing characteristic, AUROC) a vertikális coma (0,966) és a HORMS (0,947) esetén bizonyultak a legnagyobb­nak (lásd 2. táblázat). Ezeket követik az asztigmia jelle­gű aberrációk görbéi: ferde asztigmatizmus (Z2~2:0,706) és a másodlagos asztigmatizmusok (Z4~2: 0,709, és Z42: 0,701). A 2. táblázatban megtekinthető, hogy a Zernike-ko­­efficiensek milyen specificitással és szenzitivitással diffe­renciálnak a keratoconusos és a normál rövidlátó szemek között meghatározott osztópontértékek mellett. Ameny­­nyiben a HORMS értéke meghaladja a 0,27 mikromé­­teres osztópontot, 91,1%-os szenzitivitással és 91,8%-os specificitással állapítható meg keratoconus. Negatív ver­tikális coma esetén az optimális osztópont -0,081310 mikrométer volt, 92%-os szenzitivitás és 91,1%-os szen­­zitivitás mellett. A coma- és asztigmiaszerű Zernike-polinomok jelen­tőségét a keratoconusra jellemző magasabb rendű aber­rációk kialakulásában logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. A comaszerű aberrációk modelljét a verti­kális, horizontális és másodlagos comát kifejező Zerni­­ke-koefficiensek alkották (Z3_I+Z3I+Z5_1-I-Z51). Az asztigmia jellegű hullámfronteltérések jellemzésére a másod- és negyedrendű asztigmiára jellemző koefficien­seket választottuk (Z2“2+Z22+Z4_2+Z42). A logisztikus 2. táblázat. ROC-analízissel meghatározott görbe alatti területek, az optimális osztópont mellett meghatározott specificitás és szenzitivitás értékei Paraméter AUROC Szenzitivitás (%) Specificitás (%) Osztópont (pm) HORMS 0,947 91,1 91,8 0,270000 z2-2 0,706 68,0 68,9-0,058663 z,3 0,629 62,2 62,0-0,005818 Z,-1 0,966 92,0 91,1-0,081310 Z33 0,688 64,0 64,4-0,026148 z4-2 0,714 68,9 68,0 0,009862 Z42 0,701 68,0 68,9-0,016172 Z5-‘ 0,648 57,8 58,0-0,005633 z53 0,673 62,2 62,0 0,000416 Kránitz Kinga

Next

/
Oldalképek
Tartalom