Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-05-01 / 1. szám
147. évfolyam (2010) regresszió analízisének eredményeit a 3. táblázat tartalmazza. A keratoconus diagnosztikájának szempontjából legfontosabbnak a comaszerű Zernike-koefficiensek értékeinek vizsgálata bizonyult (r2: 0,844; pozitív prediktív érték: 0,95, negatív prediktív érték: 0,92), melynél kisebb hatékonysággal bírnak az asztigmia jellegű aberrációkból számolt LRA-változók (r2: 0,409; pozitív prediktív érték: 0,94, negatív prediktív érték: 0,79). Megbeszélés A keratoconus progressziója során az egyre nagyobb fokú rövidlátást a jellegzetes tünetnek tartott irreguláris asztigmia súlyosbodása kíséri.16 A fokozatos látásromlás kialakulásában szerepet játszanak az alacsonyabb rendű, szemüveggel is korrigálható cilindrikus fénytörési hibák, azonban a betegek szemüveggel nem korrigálható káprázási panaszait a cornea jellegzetes alakváltozása miatt megjelenő magasabb rendű aberrációk (higher order aberration, HOA) okozzák.2,6,710’13 Tanulmányunkban a keratoconusos és a normál rövidlátó szemek differenciáldiagnosztikáját segítő aberrometriás paraméterek vizsgálatát tűztük ki célul. Mivel a betegség a refraktív sebészeti eljárásra jelentkezők között fokozott gyakorisággal fordul elő, célravezetőnek tűnt a topográfiás és réslámpás jelek alapján diagnosztizált keratoconusos betegek szemének aberrometriás jellemzőit az egészséges, műtétre alkalmas jelentkezők Shack—Hartmann-szenzorral végzett vizsgálati adataival összehasonlítani. A kontrollcsoportba normál szaruhártyával bíró rövidlátó pácienseket választottunk. A szem alacsonyabb rendű fénytörési hibáinak összességét a root mean square (RMS)-értékkel jellemezhetjük. Szignifikáns eltérést a keratoconusos és normál rövidlátó csoport RMS-értékei között nem találtunk, ami - a diagnózist is megnehezítő - hasonló refraktív státusszal magyarázható. Ennek megfelelően a szférikus fénytörési hibák és a defókusz értékei sem különböztek a beteg és a kontrollcsoportban. A cilindrikus fénytörési hibák esetén az előbbiekkel ellentétben szignifikáns eltérést találtunk a normál rövidlátó páciensek és a keratoconusos betegek között. Vizsgálatunkban, egybehangzóan a nemzetközi tanulmányokkal, a magasabb rendű aberrációk összességére jellemző higher order root mean square (HORMS)-értékek a betegcsoportban szignifikánsan nagyobbnak bizonyultak az egészségesek csoportjához képest. A Zernike-polinomok közül szignifikánsan a ferde asztigmia (Z2-2), a trefoil (Z-,-3 és Z,3), a vertikális coma (Z3-1), a másodlagos asztigmiák (Z4-2 és Z42), a másodlagos coma (Z5_1) és a másodlagos trefoil (Z53) magasabb a keratoconusos csoportban. Ezen változók diagnosztikus képességeinek elemzésére receiver operating characteristic (ROC)-görbéket készítettünk. A leghatásosabb paraméternek a EIORMS és a vertikális coma bizonyult. A HORMS értékét vizsgálva 91,1%-os szenzitivitással és 91,8%-os specificitással állapítható meg keratoconus. A negatív vertikális coma paraméterének szenzitivitása 92%-os, specificitása 91,1%-os. Ezeket követik az asztig-31 3. táblázat. A logisztikus regressziós analízis eredményei LRA:Coma-szerű Zernike-koefficiensek •Nagelkerke R2=0,844 •Nagelkerke R=0,919 • Pozitív prediktív érték=0,9535 • Negatív prediktív érték=0,9231 LRA: asztigmia-szerű Zernike-koefficiensek •Nagelkerke R2=0,409 •Nagelkerke R=0,639 • Pozitív prediktív érték=0,9412 •Negatív prediktív érték=0,7869 mia jellegű aberrációk: ferde asztigmatizmus és a másodlagos asztigmatizmusok. A coma- és asztigmiaszerű Zernike-polinomok jelentőségét a keratoconusra jellemző magasabb rendű aberrációk kialakulásában logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. A comaszerű aberrációk modelljét a vertikális, horizontális és másodlagos comát kifejező Zernike-koefficiensekből építettük fel (Zf' + Z^+Zf' + Z^). Az asztigmia jellegű hullámfronteltérések jellemzésére készített modellbe a másod- és negyedrendű asztigmia koefficienseit választottuk be (Zá2+Z22+Z4~2+Z42). A keratoconusra jellemző magasabbrendű hullámfronteltérések kialakításában legfontosabbnak a comaszerű Zernike-koefficiensek értékeinek vizsgálata bizonyult, melynél kisebb hatékonysággal bírnak az asztigmia jellegű aberrációkból számolt LRA-változók. Az eddig megjelent kutatások a betegségre legjellemzőbb aberrációnak egybehangzóan a negatív vertikális comát jelölték meg.6,14 Tudomásunk szerint korábbi közleményekben nem jelent meg teljesszem-aberrometriával meghatározott hullámfronteltéréseknek ilyenfajta statisztikai elemzése keratoconusos és normál rövidlátó szemek összehasonlítása kapcsán. A coma jellegű magasabb rendű aberrációk kialakulása szép példa arra, hogy a szaruhártyában, a szem egyik legfontosabb törőközegében bekövetkező fizikai változások milyen súlyos optikai következményekkel járhatnak. Vizsgálatunk célja volt összehasonlítani a keratoconusos és normál rövidlátó szemeket a Shack-Hartmann-szenzorral mért aberrometriás jellemzőik alapján és megfelelő diagnosztikus eszközt találni a betegség felismerésére. Elmondhatjuk, hogy a jelentősen több magasabb rendű hullámfronteltéréssel bíró keratoconusos szemekben a coma jellegű aberrációk bizonyultak dominánsnak, s közülük is a vertikális coma a legalkalmasabb paraméter a betegség elkülönítésére a normál rövidlátó szemektől. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom dr. Németh János professzor úrnak, hogy támogatta munkámat, és lehetőséget biztosított annak sikeres végzéséhez. Szeretnék köszönetét mondani Zadravecz Judit asszisztensnőnek sok segítségéért és türelméért. A HULLÁMFRONT-ABERRÁCIÓK SZEREPE A KERATOCONUS DIAGNOSZTIKÁJÁBAN
