Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-12-01 / 3-4. szám
147. évfolyam (2010) Supplementum I. 53 Intravascular papillary endothelial hyperplasia (IPEH) of the eyelid - case report Otto M aneschg, O lga Lukáts, Jeannette Tóth Semmelweis University, Budapest, Department of Ophthalmology Purpose: To report on the clinical findings, treatment and histology of a lesion of the lower eyelid. Methods: An otherwise healthy 29-year-old Caucasian woman presented with a circumscribed, soft, painless livid lesion in the lower eyelid, located in the nasal region, measuring 12x9 mm. The lesion had been persisting for the last 4 weeks. After clinical evaluation the mass was surgically removed. Results: Histologically the lesion proved to be an unusual exuberant proliferation of vascular endothelium as a cellular response to the organization of a thrombus. Post-operatively an excellent aesthetic result was achieved, without recurrence 9 months after the surgery. Discussion: Intravascular papillary endothelial hyperplasia (IPEH or „Masson’s haemangioma”), is a benign, reactive lesion, representing an unusual form of organizing thrombus. Histopathologically it is characterized by intravascular fibrous papillary fronds lined by proliferating endothelium. It is usually found in the subcutaneous tissues of the head, extremities and the oral region. It is seldom reported in the orbital region. Clinical and pathological differentiation from angiosarcoma represents the main diagnostic concern. A könny ozmolaritásának vizsgálata perforáló keratoplasztika után M ódis László, Szalai Eszter, Berta A ndrás DEOEC, Debrecen, Szemklinika Cél: A könny ozmolaritásának meghatározása perforáló keratoplasztika után. Betegek és módszerek: 25 szaruhártya-átültetésen átesett beteg (19 nő és 6 férfi, átlagéletkoruk 61,2± 17,5 év) 29 szemét vizsgáltuk. A műtét utáni átlagos követési idő 50,5±65,5 hónap volt. A posztoperatív időszakban 14 beteg (56%) használt műkönnyet. A könny ozmolaritását kapilláris csőben történő mintavétel után TearLab1'1 készülékkel (Tear- Lab Corporation, San Diego, USA) határoztuk meg. Ezt követően megítéltük a LIPCOF értékét, a Meibom-mirigyek állapotát és az átültetett szaruhártya transzparenciáját. Végül a klasszikus koppenhágai teszteket az alábbi sorrendben végeztük el: Schirmer T teszt, BUT és fluoreszceines corneafestődés. Eredmények: A szaruhártya-átültetésen átesett személyek könnyének ozmolaritása átlagosan 300,7±33,7 mOsm/1 volt, értékét 4 beteg esetében (14%) találtuk kórosnak. Ezek közül a 3 esetben re-keratoplasztika (2 tiszta, 1 szemitranszparens cornea), 1 esetben immunrejekció (de tiszta transzplantátum) szerepelt a kórelőzményben. A Schirmer-teszt 7 (24%), a BUT 14 (48%), a corneafestődés pedig 19 esetben (66%) eredményezett kóros értéket. Meibom-mirigy-diszfunkciót 14 esetben (48%), emelkedett LIPCOF-értéket pedig 90%-ban (26 szem) figyeltünk meg. A transzplantátumok 79%-a (23 szem) volt átlátszó, 21%-a (6 szem) pedig szemitranszparens. A könny ozmolaritása egyetlen másik könnyfilmteszttel sem mutatott szignifikáns korrelációt (p>0,05). Következtetés: A keratoplasztikát követően kialakuló száraz szem diagnosztikájában a könny ozmolaritásának meghatározása TearLabIM segítségével gyors, egyszerű, non-invazív eljárás. A denervált transzplantátum védelmében hoszszas könnypótlás szükséges. A könny ozmolaritása valamennyi esetben immunológiai történés után emelkedett meg. A teszt önmagában nem, csak a száraz szem hagyományos diagnosztikus tesztjeivel együtt értékelhető, és a megfelelő műkönny kiválasztásában nyújthat segítséget. Előadáskivonatok / Abstracts
