Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-12-01 / 3-4. szám
Szemészet 144 A keratoconus a cornea rendszerint genetikailag meghatározott degeneratív elváltozása, amely az elvékonyodott szaruhártya kiboltosulását eredményezi (ectasia) és cornealis astigmia megjelenésével kezdődik. Az öröklődés szerepe nem tisztázott. A betegség pontos patomechanizmusa nem ismert, megnövekedett proteináz enzimaktivitást, oxidativ stresszt, antioxidáns enzimdefektust, mechanikus traumák hatására (allergiás szem, szemdörzsölés, kemény kontaktlencse folyamatos viselése) kialakuló fokozott apoptózist és az ösztrogén hatását is felvetették.8,9 Nagyon sok betegség kísérheti ezt a szaruhártya-elváltozást, mint például kromoszóma-rendellenességek (Down-kór, Turner-szindróma), kötőszöveti fejlődési rendellenességek (Ehlers-Danlos-szindróma, Marfan-szindróma, osteogenesis imperfecta) és számos örökletes szemészeti fejlődési rendellenesség (Leber congenitalis amaurosis, retinitis pigmentosa, szivárvány-1. ábra. Collagen cross-linking kezelés során a beteg az UV-A sugárzást kibocsátó fej alatt fekszik (fent), miközben a szemfelszínre riboflavin oldatot csepegtetünk (lent) hártya- és lencsefejlődési zavarok). A keratoconus a refraktív műtétek során biomechanikailag meggyengített corneák esetén is kialakulhat.11 A keratoconus kezelésének számos módja ismeretes. A keratectasia korai szakaszaiban a látáskorrekcióhoz megfelel a szemüveg. Később a nagy astigmia miatt már szemüveggel nem korrigálható, csak - általában - kemény kontaktlencsével. Ha az állapot tovább romlik, és a kontaktlencse illesztése már nem kivitelezhető, elkerülhetetlenné válik a sebészeti beavatkozás (intracornealis gyűrű implantáció vagy a keratoplasztika különböző formái).9 Ezek az eljárások eredményesek lehetnek, de az okot nem szüntetik meg. A kemény kontaktlencse nem megfelelő hordása a cornea felszíni hegesedését okozhatja, a műtétek pedig magukban hordozzák a sebészi beavatkozások kellemetlenségeit és komplikációit, sőt a keratoconus a keratoplasztika után újra kialakulhat. Az intracornealis gyűrű implantációja eredményes, minimálisan invazív beavatkozás, stabilizálhatja az állapotot, a kezdeti stádiumban lévő keratoconus progreszsziója lelassul, és kitolódik a kontaktlencse viselésének ideje. Laposítja a cornea felszínét, csökkenhet az irreguláris astigmia, és javulhat tőle a látás. Az eljárás 3,0 dioptria feletti myopia, illetve astigmia esetén azonban nem alkalmazható.2 Az optikai korrekció és műtéti módszerek között kapott helyet egy olyan új eljárás, a collagen cross-linking (CCL), amelynek során intraocularis beavatkozás nélkül próbáljuk a cornea elvékonyodásához és kiboltosulásához vezető folyamatot befolyásolni, a cornea állományát megerősíteni. Célkitűzésünk az volt, hogy megállapítsuk a collagen cross-linking (CCL) hatékonyságát a keratoconus kezelésében. Tanulmányoztuk a CCL látásélességre, korneatopográfiás keratometriás értékekre, endothelialis sejtsűrűségre, szaruhártya-vastagságra, szemnyomásra kifejtett hatását a 14 hónapos követés során. Betegek és módszerek Összesen 13 keratoconusos beteg (8 nő, 5 férfi, átlagéletkor 30,2±6,38 év) 15 szemén végeztünk CCL-kezelést, két páciensnek kétoldali kezelése volt. A követési idő minden esetben 14 hónap volt. A kezeléseket In-Pro CCL-Lix (Norderstadt, Németország) készülékkel végeztük. A kezelés menete a következő volt: felszíni érzéstelenítés (3—5 percenként) után szemhéjterpesztőt helyeztünk be. A szaruhártya felső hámrétegét 7-8 mm-es zónában eltávolítottuk, majd 0,1%-os riboflavinoldatot cseppentettünk, és kalibrálás után elkezdtük a 370 nm-es hullámhosszon, 3 mW/cm2 energiával történő UV-A besugárzást a cornea centrumára fókuszálva (I. ábra). A beavatkozás közben a páciens egy, a mennyezetre vetített célzófényre figyelt. A félórás kezelés időtartama alatt a riboflavincseppentést 2 perces időközönként megismételtük. Kezelés után a beteg terápiás kontaktlencsét vagy óraüvegkötést kapott. Otthonra antibiotikumos szemcseppet rendeltünk el 5 napig. Szükség esetén fájdalomcsillapító tablettát, majd egy hónapig nem-szteroid és esetleg műkönny szemcseppet használtak. Kezelés előtt és a posztoperatív 14 hónapos periódus során részletes szemészeti vizsgálatokra került sor. Meghatároztuk a nem korrigált és korrigált látásélességet, topográfiás vizsgálattal (TMS-4, Torney, Erlangen, Németország) a szimulált keratometriás értékeket a 180 fokos és Hassan Ziad
