Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)
2009-10-01 / 3. szám
Szemészet 146. évfolyam (2009) 112 Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Mária utca (igazgató: Németh János egyetemi tanár) közleménye Autoimmunitás retinitis pigmentosában: 25 beteg átlagosan ötéves ciklosporin szemcseppes kezelésének adatai Molnár Kálmán Összefoglalás: A szerző retinitis pigmentosában (RP) szenvedő betegeken ciklosporin-A szemcseppek tartós adásával helyi immunszuppressziót tervezett azon feltételezésének visszaigazolása céljából, hogy a betegség progressziójában - az elsődleges genetikai okon túl - másodlagos szerepe van az autoimmunitásnak. Módszerek: 25 válogatás nélküli RP-beteg (átlagéletkor 24,8 [7,5-65] év) folyamatosan napjában kétszer 0,5%-os ciklosporin-A szemcseppet alkalmazott, átlagosan 5 éven át (2-11 év között). Négyhavonként komputeres perimetriával (Octopus, mean sensitivity, MS) és multifokális ERG-vizsgálattal ellenőrizték a retinafunkciók változását. 691 perimetriás és 511 ERG-vizsgálat történt. Eredmények: A születéstől a kezelés megkezdéséig végbement „spontán” funkcióromlás évenkénti százalékos (%/év) kalkulált értékét egybevetették a kezelés ideje alatti évi százalékos változással, 5 paraméterben: Octopus MS: -5, -0,5, p: 0,02; ERG a ampl.: -6,3, -2,5; p: 0,05; ERG I, deg2: -7,4, -3,6, p: 0,05; ERG implicit idők: a impl: -1.97, +1.0; p: 0,05; b impl.: -1,69, +0,98, p: 0,02. - 5paraméter eredményeinek összesítése: -4,48 %/év, -0,92 %/év, p<0,01. Következtetés: A relatív funkciójavulások alátámasztják, az abszolút javulások igazolják azt a feltételezést, hogy az autoimmunitás jelen van RP-ban, és a betegség előrehaladása ciklosporin szemcseppek tartós adásával fékezhető. Kulcsszavak: retinitis pigmentosa, autoimmunitás, helyi immunszuppresszió, ciklosporin szemcseppek, fékezett progresszió, deduktív tanulmány Molnár K: Autoimmunity in retinitis pigmentosa: long-term trial data on patients treated with cyclosporin eyedrops Background: Using local immune suppression, the trial seeks feedback on the hypothesis that autoimmunity plays a secondary role in the pathomechanism of retinitis pigmentosa. Methods: In a clinical trial, 25 unselected RP patients (average age 24.8 years, range 7.5-65 years) were treated BID with 0.5% cyclosporin-A eyedrops. Mean treatment duration: 5 years (range 2-11 years). Retinal functions were checked every 4 months by computer perimetry (Octopus mean sensitivity, MS) and multifocal ERG. 691 perimetries and 511 ERG examinations have been performed. Results: Calculated “pre-treatment” and measured “in-treatment” yearly functional changes in % per year are compared in 5 parameters: Octopus MS: -5, -0.5; p: 0.02; ERG a ampl: -6, -2.5; p: 0.05; ERG b/deg2: -7.4, -3.6; p: 0.05; ERG implicit times (inverted, see examinations): a impl: T: -1.97, + 1,0; p: 0.05; b impl: T: -1.69, +0.98; p: 0.02. Summed results of all the 5 parameters: -4.48% per year, -0.92% per year, p<0.01. Conclusions: Relative improvements tend to suggest, and absolute improvements provide evidence that autoimmunity plays an essential role in RP progression. Key words: retinitis pigmentosa, autoimmunity, localised immune suppression, cyclosporin eyedrops, slowed progression, deductive study A genetikai mutációk és következményes proteinváltozások a RP elsődleges - statikus - okaként értelmezhetők abban az értelemben, hogy a retina szerkezeti hibája már születéskor adott, ennek ellenére jelentős ideig nem okoz észrevehető látászavart, sem klinikailag értékelhető tünetet. A genetikai tényező önmagában nem magyarázza sem a betegség elkerülhetetlenségét, sem a retina pusztulásának mechanizmusát (ideértve az apoptosis „öngyilkos” szerepét is). Ezért elméletileg indokolt az elsődleges okon túl egy másodlagos - dinamikus - tényező feltételezése, mely a retina „degenerációjáért” felelős. 1906 óta1" számos in vitro és in vivo vizsgálat kimutatta, hogy heterológ és homológ retina külső szegment fehérjéi, antigénként humorális és celluláris reakciókat provokálnak, kitüntetetten RP-betegek szérumában, s ezen túlmenően emberszabásúakban szelektív fotoreceptor-degenerációt idéznek elő.4,9,11’14’18'19’20 Emberben a rekoverin, mint „saját” fehérje, bizonyos daganatok által megjelenítve paraneoplasztikus retinopathiát indukálhat, bizonyítottan autoimmun mechanizmussal.7 Újabban az autoimmun retinopathia (AIR) köre kiszélesedett, és már érinti a RP egyes formáit.1,15,17,18 A fenti meggondolások és kísérleti adatok szolgáltak indítékul a szerzőnek, hogy ex iuvante, azaz deduktív úton „rákérdezzen” a betegség másodlagos autoimmun mechanizmusára. Molnár Kálmán
