Szemészet, 2007 (144. évfolyam, 1-4. szám)
2007-03-01 / 1. szám
24 ■я Szemészet Megbeszélés A macula-oedema a cukorbetegség következtében kialakuló vakság egyik fő oka.17’27 Előfordulási gyakorisága a betegség progressziójával párhuzamosan nő: a betegség enyhe nonproliferatív stádiumában átlagosan 3%, előrehaladott nonproliferatív stádiumban átlagosan 38%, a proliferativ stádiumban átlagosan 71%.13 A betegséget patoíiziológialag a periciták pusztulása, mikroaneurizmák kialakulása, a kapillárisok elzáródása, és végül a belső vér-retina gát összeomlása jellemzi.3,9 Mindezen tényezők következtében a fokozódik a károsodott erek folyadékáteresztő képessége, emellett az érintett területen a retina funkciója romlik. Az Early Treatment Retinopathy Study (ETDRS) tanulmány igazolta a fokális lézerkezelés hatásosságát klinikailag szignifikáns macula-oedema (CSMO) eseteiben.7 Diffúz diabeteses oedema esetén a grid lézerkezelés hatékonysága kérdéses.3,7,18 Ezt a típusú oedemát a kapillárisok kiterjedt károsodása, a kemény exsudatumok megjelenése és - hosszabb fennállás esetén - a cystoid oedema kialakulása jellemzi.2 3 A kortikoszteroidok - valószínűleg - a diabeteses macula-oedema kialakulásában is szerepet játszó gyulladásos mediátorok (leukotriének és bizonyos prosztaglandinok) bioszintézisének gátlásán keresztül fejtik ki hatásukat.14 Kísérletek igazolták a kortikoszteroidoknak a diabeteses retinopathia kialakulásában is szerepet játszó vaszkuláris endothelialis növekedési faktorra (VEGF) kifejtett gátló hatását.25,26 A kortikoszeteroidok a vérretina gát stabilizációjában is szerepet játszanak. Számos nemzetközi tanulmány számol be az üvegtesti térbe juttatott szteroidok - különböző kórképekben - történő adásának hatásosságáról.5,15,29 Az intravitrealisan adott triamcinolon-acetonid biztonságosságát állatkísérletek és klinikai tanulmányok támasztják alá.12,23 Ezen vizsgálatok a 4 mg-os dózis alkalmazása során retinatoxicitást nem észleltek.12,23,31 Jonas és munkacsoportja egy prospektiv tanulmányban diffúz diabeteses macula-oedema miatt 26 szemet kezelt egyetlen, megközelítőleg 25 mg-t tartalmazó triamacinolon injekcióval.16 A 6 hónapos követés során a maximális látóélesség átlaga (0,19±0,14) szignifikáns emelkedést (p<0,001) mutatott a kiindulási átlagos látóélességhez (0,12±0,08) képest a szemnyomásértékek a követési idő első hónapjában szignifikáns emelkedtek (p<0,001), majd az 5. hónapban szignifikáns csökkentek (p=0,03). Martidis és munkacsoportja egy prospektiv vizsgálat keretében 16 diffúz, klinikailag szignifikáns macula-oedema által érintett szemet kezelt egyetlen 4 mg-os triamcinolon injekcióval.20 A kezelés előtti értékhez képest mind az egy hónapos, mind a két hónapos követési idő végénél átlagosan 2,4 Snellen-sor-javulást észlelt, mely a követési idő 6. hónapjára 1,3 Snellen-sorra csökkent. Az általuk OCT-vizsgálattal mért centrális maculavastagság a kiindulási 540,3 pm értékhez képesti csökkenése ugyanezen időszakban 55%, 57% és 38% volt. A követési idő során a kezelt betegek 36%-ában alakult ki 21 Hgmm-t meghaladó szemnyomásérték. Chieh 2005-ben publikált retrospektív tanulmányában diffúz diabeteses macula-oedema miatt 1 mg vagy 4 mg Beavatkozás előtt 1. hét 1. hónap 2. hónap 3. hónap 6. hónap 9. hónap (n=9) Tapp, (Hgmm) 16,9±2,8 21,1 ±5,6 21,7 ±4,5 22,0±5,6 22,0±4,3 19,1 ±3,9 C\í +l СО h-T P Szemnyomáscsökkentő kezelésen lévő szemek száma 0 0,0497 0 4 6 7 8 3 2. ábra. A szemnyomásértékek alakulása a vizsgált időszakban. A szemnyomásértékek első héten bekövetkező változásának elemzésére összefüggő mintás varianciaanalízist (ANÓVA) és Dunett-féle posthoc tesztet alkalmaztunk. Az egy hónapos időponttól kezdve az eredményeket csak leíró jelleggel közöljük, mivel a menetközben szükségessé váló kezelések miatt statisztikai következtetések levonása nem lehetséges. A vizsgált betegcsoportban az első héten enyhe szemnyomás-emelkedést tapasztaltunk (p = 0,0497). Ez a tendencia a kezelés harmadik hónapjáig tartott, ezt követően az átlagos szemnyomásértékek csökkeni kezdtek. A kezelést követő 9. hónapban mért szemnyomásértékek megközelítették a kezelés előtti értékeket Papp András
