Szemészet, 2007 (144. évfolyam, 1-4. szám)
2007-03-01 / 1. szám
144. évfolyam (2007) 25 triamcinolont tartalmazó injekcióval kezelt 174 beteg 210 szemének eredményeiről számol be.4 Hat hónapos követés során a látóélesség szignifikáns javulását (20/200 - 20/80; p<0,001) és szemnyomásemelkedést (15,4±3,4 Hgmm - 20,4±6,2 Hgmm) észlelt. Saját eredményeink megerősítik a nemzetközi irodalomban közölt tapasztalatokat, melyek szerint egyetlen, intravitrealisan adott, kb. 4 mg-os triamcinolon-acetonid injekció rövid távon szignifikáns vízusjavulást eredményez diffúz diabeteses macula-oedema eseteiben, de ez a hatás csak átmeneti. Saját adataink és a nemzetközi irodalmi adatok is arra utalnak, hogy az általunk alkalmazott dózis hatása néhány hónap.420,21’28 További vizsgálatok szükségesek az újrakezdések hatásosságának megítélésére, valamint az optimális dózis meghatározására. Az OCT-vizsgálatok kvantitatív módon is igazolták a triamcinolon-acetonid macula-oedemát csökkentő hatását. Az általunk vizsgált 6 szem egy hónapos követése során a kiindulási értékhez képest 30,3%-os centrális retinavastagság-csökkenést mértünk. Ez egybecseng a Patelli és mtsai, valamint a Martidis és munkacsoportja által publikált adatokkal.20,28 Egy új kezelési mód várható előnyeinek felmérése mellett fontos a bevezetendő kezelés mellékhatásainak ismerete. A szem belsejébe intravitrealis injekcióval juttatott kortikoszteroidok lehetséges lényegesebb mellékhatásai a következők: szemnyomás-emelkedés, szürkehályog-progresszió, retinaszakadás és következményes retinaleválás, üvegtesti vérzés és endophthalmitis.1 25 Hgmm-t meghaladó szemnyomás-emelkedés az eseteink 41%-ában fordult elő. Az általunk észlelt emelkedett szemnyomású esetekben topikális szemnyomáscsökkentő kezelés elégségesnek bizonyult, műtéti beavatkozás nem volt szükséges. A követési idő során a szemlencsék állapotában változást nem dokumentáltuk, de a tanulmány retrospektív jellege és a relatíve rövid követési idő miatt ennek felmérésére ez a tanulmány kevéssé alkalmas. Követési idő 3. ábra. Az átlagos centrális retinavastagság alakulása az egy hónapos követés során (n = 6). (A centrális retinavastagság változásának elemzésére összefüggő mintás varianciaanalízist (ANOVA) és Dunett-féle posthoc tesztet alkalmaztunk.) A centrális retinavastagság mindkét vizsgált időpontban szignifikánsan csökkent (p-0,015; p = 0,005) az injekció beadását megelőző állapothoz viszonyítva A követési idő alatt a szemnyomás-emelkedésen kívül egyéb szövődményt nem észleltünk. Véleményünk szerint a megfelelően elvégzett preoperatív vizsgálattal (a perifériás retina biomikroszkópos vizsgálata) és helyes beadási technikával a retinaszakadás és az ideghártya-leválás kockázata minimálisra csökkenthető. Az intravitrealis beadási mód legsúlyosabb kockázata az endophthalmitis. Különbséget kell tenni az úgynevezett steril (negatív tenyésztéssel járó esetek) és a gennyes (pozitív tenyésztéssel járó esetek) endophthalmitis, valamint a pseudoendophthalmitis között. Míg az előző vélhetően a triamcinolon vagy a vivőanyagok által keltett steril - konzervatív kezelésre jól reagáló - reakció, addig a gennyes endophthalmitis inkább a sterilitás nem megfelelő betartása következményeként kialakult rettegett szövődmény. A pseudoendophthalmitis nem gyulladásos reakció, hanem az elülső csarnokban leülepedett triamcinolonkristályok hypopiont utánzó megjelenési formája. Következtetések Kezdeti eredményeink demonstrálják diffúz diabeteses macula-oedema eseteiben az egyetlen (megközelítően 4 mg), 4. ábra. A 66 éves férfi bal foveájáról készült OCT-kép. Kezelés előtt (A), a kezelés után egy héttel (B), a kezelés után egy hónappal (C). Az ábrákról leolvashatók az egyes területhez tartozó centrális retinavastagság-értékek. Intravitreális triamcinolon-acetonid a diffúz diabeteses macula-oedema kezelésében
