Szemészet, 2007 (144. évfolyam, 1-4. szám)
2007-12-01 / 4. szám
188 Szemészet LENS X10 R ■ LENS X10 R FOCUS 0.69 ■ FOCUS 0.69 1. ábra. Cornealis endothelium donor comeából, spekulár-mikroszkóppal megjelenítve. Jól láthatók a hatszög alakú sejtek, helyenként sejtekkel borított Descemet-redők (A), és normális, korrekció nélküli képanalízissel megjelenítve (B). A színes rajzon megfigyelhető, hogy több helyen - például jobbra lent - a sejthatárok nem különülnek el, egybefüggő piros színnel jelennek meg. A program által meghatározott sejtszám így 2050 sejt/ mm2. Alul a fókuszhoz tartozó adat a comea vastagságát jelenti; részletes magyarázat a szövegben cornealis endothelium megítélése kontakt módszerrel, Tomey EM 1000 típusú kontakt spekulár-mikroszkóppal (Tomey, Tennenlohe, Németország) történt. A szemgolyókat hypotonia esetén levegővel vagy folyadékkal (NaCl) töltöttük fel a pars planán vagy a n. opticuson keresztül. Ezután a bulbusokat magunk készítette bulbustartóra helyeztük - amely megakadályozza a szemgolyó mozgását -, és ezután helyeztük a tartót és a szemet együttesen a műszer álltartó részébe. A donor szaruhártyák centrális részét vizsgáltuk, és több - legalább három - digitalizált képfelvételt készítettünk, majd a legjobb minőségű képet választottuk elemezésre. A digitális képeket az endothelsejtek vizsgálatára alkalmas számítógépes képanalizáló programmal (EM 1200, V 1.5.1, Tomey) elemeztük különféle vizsgáló módszerekkel, stratégiákkal, és ezeket hasonlítottuk össze. A vizsgálat során rögzítettük a donorok életkorát, meghatároztuk a mm2-re számított sejtsűrűséget és a corneák vastagságát (amit az epithelium és az endothelium közötti fókusztávolság határoz meg). A vizsgálandó téglalap alakú területet (Region of Interest, ROI) állandónak (0,040 ±0,001 mm2) állítottuk be, amely esetenként akár 100 sejtet is tartalmazott. Ezek után az alábbi - a program által választható - sejtanalizáló módszereket használtuk a sejtsűrűség megítéléséhez. 1. Normális program: a vizsgálandó területen az EM-1200 program futtatása, utólagos korrekció nélkül. Ennek során a program színskálával jeleníti meg az endothelsejteket, méretük alapján (1. ábra). 2. Manuális korrekción alapuló program: ugyancsak az adott területen belül a program által fel nem ismert sejthatárokat a vizsgáló rajzolja be. Ezek után a sejtszámolás hasonló módon történik, mint az előző pontban leírt normális esetben (2. ábra). 3. Kontraszt-effektuson alapuló program: az adott területen a sejthatárokat kiemeli, és ezután végzi el a sejtszámolást (3. ábra). A kapott sejtsűrűséget mindhárom esetben korrekciónak vetettük alá. Erre azért volt szükség, mert a fényvisszaverődésen alapuló spekulár-mikroszkópia során a nagyítást is figyelembe véve, a kapott eredmény a fény által megtett út hosszától is függ, ezért vastagabb corneák esetén a sejtsűrűség kisebb a valóságosnál, vékonyabb corneák esetén LEN5 X10 R ■ LEN5 X10 R FOCUS 0.69 ■ FOCUS 0.69 2. ábra. Ugyanaz a terület, mint az 1. ábrán, sejthatárokra helyezett hálóval, amin megfigyelhető, hogy a háló nem jól fedi a sejteket, például hasonló területen, mint az előző ábrán a piros színnel megjelenített sejtek esetében (A), manuális korrekció után viszont igen (B). Az így meghatározott sejtszám 2150 sejt/mm2 Kettesy Beáta
