Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-06-01 / 2. szám
143. évfolyam (2006) két esetben pedig corticalis cataractát teljes korrigált távoli vízus mellett. Három esetben fordult elő benignus alsó szemhéjtumor, egy esetben pedig plasztikai műtét utáni hegesedés, mely az alsó szemhéj tónusát és mozgását kismértékben rontotta. A bifokális lencse előtt 39 páciens (71%) használt már valamilyen egyfókuszú lágy kontaktlencsét (több mint 6 hónapig), 5-en (9%) kemény, gázáteresztő lencsét, 11-en (20%) pedig korábban semmilyen kontaktlencsét nem használtak. Az általunk illesztett bifokális kontaktlencse az Acuvue Bifocal (Johnson & Johnson Vision Care, Jacksonwille, FL) lágy hidrofil lencse volt, amelynek részletes leírását az 1. táblázat tartalmazza. Az Acuvue Bifocal olyan kontaktlencse, melyben egy középső rész és attól a széle felé négy további gyűrű biztosítja az éleslátást két különböző fókusztávolságra (refraktív, multizónás szimultán bifokális kontaktlencse).10 I. A lencseillesztés stratégiája: Első lépésben minden páciens mindkét szemére bifokális lencsét illesztettünk. Amennyiben szükség volt felülkorrekcióra, újabb lencsét próbáltunk. Ha egyheti használat után is panasz volt a látóélességre, illetve a lencseviselés kényelmére, akkor vagy újabb bifokális kontaktlencsét illesztettünk, vagy a domináns szemen a bifokális lencsét egyfókuszú, távolra korrigált lágy lencsére cseréltük (módosított monovision korrekció). Amennyiben ez sem vezetett kielégítő eredményre, a páciens igényei alapján választottunk a módosított monovision korrekciók egyéb típusai közül (4. táblázat). A lencseillesztés befejeztével vizsgáltuk a szemüveg-függetlenséget is. II. Látóélesség: Kontaktlencse-illesztés előtt a betegek távoli látóélességét Snellen-féle decimális vízustábla, közeli látóélességét pedig Zeiss decimális olvasótábla segítségével vettük fel. Minden esetben a két szem együttes látóélességét vizsgáltuk. A bifokális kontaktlencse-illesztés befejeztével, a végleges kontaktlencsével ismét meghatároztuk a távoli és a közeli látóélességet, és azt összevetettük a kiindulási értékekkel. A kiindulási szemüveges korrekció alapján a pácienseket alcsoportokba soroltuk. A myopiásokat három (<-2,00 D, -2,00 D-4,00 D és >-4,00 D), a hypermetropiásokat két (<+2,00 D és >+2,00 D) alcsoportba osztottuk. Ez az alcsoportbeosztás, ami alapján kis-, közepes- és nagyfokú myopiás, valamint kis- és nagyfokú hypermetropiás csoportról beszélünk, eltér a WHO által javasolt dioptriaértékektől, viszont eredményeink értékelése szempontjából ez a beosztás bizonyult célszerűnek. A páciensek látóélesség alapján kialakított csoportjai az 2. táblázatban láthatók. III. Próbalencsék alkalmazása: Az illesztés próbalencsesorral történt a távoli és közeli vízusvizsgálatot követően. A próbalencse felhelyezése után - amennyiben szükséges volt - előtétlencsékkel határoztuk meg a kívánt dioptriát. Felülkorrekció esetén a páciensek mindig kaptak próbalencsét. Azt a kontaktlencsét tekintettük próbalencsének, amelyet 3-7 nap kipróbálásra hazavihetett a páciens. Ideális esetben egy pár próbalencsét használtunk el (a tanulmányban ezt, a két szemet együtt értékelve, egynek vettük). IV. Szubjektív visszajelzés: A páciensek elégedettségének és látóélességének értékelésére a magyarországi viszonyokhoz igazított speciális kérdőívet szerkesztettünk. Ebben az alábbi 11 kérdést tettük fel: 1. Mennyire volt kényelmetlen az illesztés menete? 2. Vannak-e nehézségei a lencse kezelése során? 3. Milyen fokú kényelmet nyújt a lencse? 4. Ha használt előtte más lágy lencsét, ahhoz viszonyítva milyen a kényelem? 5. Mennyire elégedett a távoli látóélességgel? 6. Mennyire elégedett a közeli látóélességgel? 7. Mennyire elégedett a látóélességgel középtávolságra (60-80 cm)? 8. Vannak-e elhomályosulások távolra? 9. Vannak-e elhomályosulások közeire? 10. Van-e bármilyen fényjelenség, becsillogás stb. viselés alatt? 11. Elégedett-e a lencsével (látóélesség + komfort)? A pácienseknek a kérdésekre 0-tól 9-ig terjedő, 10 fokozatú skálán kellett válaszaikat megjelölni. Az összes kérdés a két szemre, illetve a két szemmel történő együttes látóélességre vonatkozott. A „0” érték mindig a skála „jobb” végét jelölte, azaz a könnyű kezelhetőséget, a teljesen panaszmentes viselését, a tökéletes látóélességet, illetve a zavaró fényjelenségek, elhomályosulások teljes hiányát. A „9”-es érték a kérdésektől függően jelenthette a kezelhetőség alig elviselhetően nehéz voltát, teljes és folyamatos kényelmetlenséget, teljes és folyamatos homályos látást, továbbá alig elviselhető fényjelenségek meglétét. Adatainkat Statistica 6.0 szoftver segítségével dolgoztuk fel, a csoportok közötti összefüggéseket előjelteszt és Wilcoxon-teszt segítségével vizsgáltuk. Szignifikánsnak tekintettük az eredményt, amennyiben a p értéke 5% alatti volt. A hazai viszonyokhoz alkalmazkodva a vízusértéket nem konvertáltuk át a statisztikai analízishez használhatóbb logMAR értékekre és - habár adataink nem normális eloszlást követtek - médián és interkvartilis tartomány helyett átlagot és szórást (SD) számoltunk. 2. táblázat. A vizsgálatba bevont páciensek távoli és közeli látóélessége kontaktlencse-illesztés előtt és után A kiindulási korrekció alapján Esetszám Kiindulási Kontaktlencse-illesztés után nyert kialakított csoportok látóélesség látóélesség Korrigált távoli vízus és annak szórása (±SD) Korrigált közeli vízus és annak szórása (±SD) Korrigált távoli vízus és annak szórása (±SD) Korrigált közeli vízus és annak szórása (±SD) Nem igényeltek korrekciót 14 0,98 (0,04) 0,94 (0,09) 0,96 (0,05) 0,92 (0,10) Myopiások • kisfokű < -2,0 D 4 0,96 (0,07) 0,95 (0,06) 0,97 (0,05) 1,00 (0,00) • közepes-2,0-4,0 D 3 1,00 (0,00) 1,00 (0,00) 0,97 (0,06) 0,87 (0,05) • nagyfokú > -4,0 D 5 0,96 (0,06) 0,98 (0,04) 0,96 (0,05) 0,96 (0,05) Hypermetropiások • kisfokú < +2,0 D 18 0,95 (0.07) 0,90 (0,1) 0,91 (0,09) 0,93 (0,06) • nagyfokú > +2,0 D 11 0,93 (0,07) 0,90 (0,08) 0,87 (0,1) 0,91 (0,07) Összesen 55 0,96 (0,02) 0,95 (0,04) 0,94 (0,04) 0,93 (0,04) Bifokális lágy kontaktlencse illesztése 55 presbyopiás egyénen. Az illesztési eredményesség vizsgálata
