Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-03-01 / 1. szám
44 Szemészet kezelés hiánya az esetek 15-30%-ában9 a látás, vagy akár a szem elvesztéséhez vezethet. Folyamatos változás, fejlődés tapasztalható mind a megelőzés, mind a kezelés területén. A külföldi és hazai szakirodalomban növekszik a mind nagyobb esetszámot átfogó tanulmányok száma,1,2,8,ю je|ezvC) hogy a probléma nem megoldott. Retrospektív vizsgálatunk célja a klinikánkon eddig alkalmazott módszerek és eredmények elemzése, illetve a nyert adatok összehasonlítása az irodalmi adatokkal. Betegek és módszer A Szegedi Tudományegyetem Szemészeti Klinikáján 2000. 01. 01. és 2005. 12. 31. között POE-vel kezelt betegek adatait retrospektív módon értékeltük. Négy műtéti típust vizsgáltunk: szürkehályog-műtétek, pars plana vitrectomia, penetráló keratoplasztika, trabeculectomia. A beavatkozást csak abban az esetben végeztük el, amennyiben a szemhéjszél és a könnyelvezető rendszer gyulladásmentes volt. Kizártuk a vizsgálatból a poszttraumás és endogén endophthalmitiseket. A műtéteket intézményünkben a vizsgált időtartam alatt 18 operatőr végezte. Az endophthalmitis megelőzése érdekében rutin eljárásként a műtétet megelőző napon és a műtét napján ötször neomycin szemcseppet alkalmaztunk. A műtét előtt a szem környékét 10%-os povidone-iodinnal mostuk le, majd a szem környékének megfelelő izolálása és a szemhéjterpesztő behelyezése után a kötőhártyazsákot 5%-os povidone-iodinnal öblítettük át. A behatási idő legalább 3 perc volt. A műtét során a mosófolyadék nem tartalmazott antibiotikumot. Minden műtét, végén 0,5 ml tobramycin és 0,5 ml dexamethason subconjunctivalis injekciót adtunk. A műtétet követően a betegek napi 5 alkalommal használtak tobramycin- és dexamethason-tartalmú szemcseppet, legalább 14 napon át. Az extracapsularis cataracta-eltávolítást és a pars plana vitrectomiát hagyományos módon végeztük, szaruhártya-átültetés során cadaverből származó, 36 óránál nem régebbi szaruhártyát használtunk. Phacoemulsificatio során „clear cornea” sebet ejtettünk (3,2 mm) 12 óránál vagy ferde tengelyben. Műlencse beültetésére, az esetek jelentős részében, sebnagyobbítás után került sor, 15%-ban injektort használtunk sebnagyobbítás nélkül. Amennyiben a műtét végén filtrációt észleltünk, a sebet 10/0-s varrattal zártuk. Vizsgáltuk a POE miatt kezelt betegek korát, nemét, a műtét típusát, a műtéti szövődményeket, a társuló szisztémás betegségeket, a POE kialakulásáig eltelt időt, a kezelés módját, a mikrobiológiai tenyésztés eredményességét, valamint a kezelés utáni látásélesség alakulását. Eredmények A vizsgált 6 évben klinikákon 10610 bulbusnyitó műtétet végeztünk, a beavatkozás után 22 esetben alakult ki POE. A fennmaradó 19 beteget más intézetből vettük át ellátásra. A gyulladás 21 esetben 7 napon belül (akut), 15 esetben 1-6 hét között (szubakut), 5 estben hat héten túl alakult ki (krónikus). Az POE megjelenése 19 esetben sporadikus volt, 3 betegnél egymást követő műtétek után alakult ki a gyulladás. A 10610 műtétből 8890 volt cataractaműtét, 306 penetráló keratoplasztika, 337 trabeculectomia és 1077 pars plana vitrectomia (PPV). Cataractaműtét után 18 szemen, penetráló keratoplasztika után 2 szemen, trabeculectomia után 1 szemen, vitrectomia után 1 szemen észleltük POE kialakulását. Más intézményből átvett 19 betegünknél egy esetben trabeculectomia, 18 szemen cataractaműtét után alakult ki POE. Összesen 19 férfit és 22 nőt kezeltünk, átlagéletkoruk 70,6± 4,9 év volt. Mindegyik egyoldali endophthalmitis volt, 27 esetben a jobb és 14 esetben a bal szem betegedett meg. Cukorbetegséget az esetek 26,8%-ában találtunk, egy beteg veseátültetés miatt immunszupresszív kezelést kapott. Az átlagos követési idő 6,6 hónap (1 hét és 60 hónap) között volt. Klinikánkon a POE incidenciája bulbusmegnyitó műtét után 0,21% (10610 műtétből 22 szem) volt. A legmagasabb előfordulás intracapsularis cataracta-extractio (ICCE) után volt (21 műtétből 2 eset, 11,1%), amelyet a penetráló keratoplasztika (306 műtétből 2 eset, 0,65%), trabeculectomia (337 műtétből 1 eset, 0,3%), extracapsularis cataracta-extractio (ECCE) (3286 műtétből 6 eset, 0,18%), phacoemulsificatio (5586 műtétből 10 eset, 0,18%), majd a PPV (1077 műtétből 1 eset, 0,09%) követett. A 41 posztoperatív endophthalmitises beteg közül 35- nél (85%) a cataractaműtét után alakult ki gyulladás klinikánkon. Phacoemulsificatio és ECCE műtétek után a posztoperatív endophthalmitis incidenciája egyaránt 0,18% (5586 esetből 10, ill. 3286 estből 6 beteg) volt. A két műtéti technika között nem találtunk különbséget, ellentétben más közleményekben ECCE műtét után leírt alacsonyabb incidenciáktól.10 A kezelt 35 cataractaműtét után kialakult posztoperatív endophthalmitis közül 6 esetben (17%) írtak le szövődményt a műtét során (hátsótok-szakadás üvegtestveszteséggel 1 ECCE, 5 phacoemulsificatio, amelyhez egy esetben a lencsemag üvegtesti luxációja társult). A bulbusmegnyitó műtét és a posztoperatív endophthalmitis észlelése között átlagosan 21 nap (1 és 261 nap) telt el. Kezelés Az endophthalmitis diagnózisa után a súlyos vitritis miatt 24 esetben végeztünk primer pars plana vitrectomiát (PPV). Intracameralis antibiotikum adására vitrectomia nélkül 8 esetben került sor. A csarnoköblítést két esetben a lencse explantációjával egészítettük ki, 3 betegnél azonban a csarnoköblítést követően későbbiekben vitrectomiát is kellett végezni. Négy betegnél evisceratióra kényszerültünk. Két beteg szisztémás antibiotikumkezelést kapott. A kezelés során leggyakrabban vancomycin 10 mg/ml-es oldatával irrigáltuk a csarnokot, intravitreálisan 0,1 ml-t adtunk. Szisztémásán vancomycint, amikint vagy cefuroximot alkalmaztunk. Mikrobiológiai vizsgálatok Mintavétel a kötőhártyáról, a csarnoköblítő folyadékból és az üvegtesti aspirátumból történt. A mikrobiológiai vizsgálat 12 szem (29,3%) esetében volt eredményes, ami jelentősen alulmaradt a szakirodalomban leírtakhoz képest (70%).10 A leggyakrabban izolált kórokozó a Staphylococcus epidermidis volt (5 szem). Gyetvai Tamás
