Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)

2006-12-01 / 4. szám

Szemészet Supplementum I.

Indications for corneal transplantation in Croatia

E. Kondza Krstonijevic, I. Dekaris, N. Gabric,

Z. Karaman Martinovic, D. Bosnar, A. Barisic

University Department of Ophthalmology, General Hospital "Sveti Duh", Zagreb (Croatia); Lions Croatian

Eye Bank, Zagreb

Summary: Our aim is to summarise the indications for corneal transplantation in Croatia, and their trend in the last 10 years. The incidence of specific indications for corneal transplantation has been changing significantly in the last decade. Based on LHOB (Lions Croatian Eye Bank) data, in the time period before the year 2000, the most common indications for corneal transplantation were: pseudophakic and aphakic bullous keratopathy (24%), corneal scars (17%), keratoconus (15%), failure of previous corneal graft (14%), Descemetocoella (9%), and other indications including: keratopathies (6%), corneal perforations (4%) degeneration (3%) and dystrophies (1%). The high incidence of bullous keratopathy can be explained by the higher percentage of classic procedures (ECCE) and less good operating technique than is the case today. With an increasing percentage of superior phaco procedures and the use of viscoelastics in corneal epithelia conservation (in both phaco and ECCE cases), the percentage of specific indications for corneal transplantation in Croatia has been changing in the last 5 years. Thanks to this, the percentage of bullous keratopathy as an indication for corneal transplantation is decreasing, fn the time period from 2000 to 2005 the most common indications for corneal transplantation were: corneal scars (26%), keratoconus (20%), bullous keratopathy (17%), other keratopathies (7%), failure of previous corneal graft (7%), dystrophies (5%), corneal degenerations (3%), Descemetocella (2%), and corneal maculas, keratomalatias and corneal ulcers taken together, 1%.

Endocrin orbitopátiás betegek kozmetikai célú dekompressziós műtétéi

Korányi Katalin, Salomváry Bernadett, Gádor Ildikó

Országos Idegsebészeti Intézet, Budapest

Az endokrin orbitopátia (EOP) a pajzsmirigy autoimmun betegségeihez társuló ugyancsak autoimmune patomechanizmusú szemészeti tünetegyüttes. Az ismert, két fázisban zajló klinikai képet a szemhéji duzzanat, exophthalmus, felső szemhéji retractio (tág szemrés), súlyosabb esetben szemmozgászavar és látásromlás jellemzik. A “burn out” stádium ritkán eredményezi a szemtünetek kozmetikailag elfogadható remisszióját. A betegek családba, társadalomba, munkába való újra beilleszkedése komoly elutasítással szembesül, súlyos érzelmi, psychés megterhelést és megélhetési gondokat okozva azoknak a betegeknek, akiknél -ismert módon- a betegség kiváltásában is szerepe van a családi, szociális konfliktus- és stresszhelyzeteknek (válás, munkahely elvesztése).

A torzító szemészeti tünetekkel jelentkező betegek rehabilitálása életminőségük megjavítását eredményezheti. Az e célból végzett műtétek két nagy csoportja a kozmetikai célú dekompressziós műtétek és a szemhéjak plasztikai műtétéi. Jelen előadásunkban az előbbivel foglalkozunk. A kozmetikai céllal végzett dekompressziós műtétek esetében elérendő cél az egy- vagy két oldali exophthalmus mérséklése vagy megszüntetése oly módon, hogy az aszimmetria, ha van, megszűnjön, a bulbusok helyzete ne változzék, és a műtét által szemmozgás zavar ne keletkezzék. Jogos igény a “hidden scar” Az általunk 2003. óta bevezetett új műtéti technika ezt az igényt a felső szemhéji redőben (laterálisán) vezetett metszésből, és transzkarunkulárisan (mediálisan) történő behatolással elégíti ki.

2003. és 2005. között 20 orbita kozmetikai célú dekompressziós műtétjét végeztük ezzel a technikával, másik 16 orbita esetében opticopathia miatt vált szükségessé a műtét elvégzése. Előadásunkban bemutatjuk a műti technikát, és eredményeinket demonstráljuk.