Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-12-01 / 4. szám
Szemészet 143. évfolyam (2006) 237 Emlékezzünk Prof. Alberth Bélát négy egyetem szemészprofesszorának tanító mesterét 2006. augusztus 4-én temettük. A gyászszertartáson a debreceni egyetem (DEOEC) és a szakma tisztségviselőin, Alberth professzor tanítványain kívül a szemorvoslás jeles képviselői, barátként a rendszerváltozásban emlékezetes szerepet játszó személyiségek közül Pozsgay Imre, a társadalmi testületek korábbi képviselői, a vadász barátok, valamint a betegek sokasága volt jelen. Az elhangzott gyászbeszédek szövegét azzal a szándékkal adjuk közre, hogy újra emlékezzünk Alberth Bélára, aki öt professzort adott a hazai szemorvoslás számára. Méltán mondhatjuk, hogy iskolateremtő és szakmai tevékenységével felülmúlhatatlan emléket hagyott. A ravatalnál elsőként a debreceni egyetem rektorhelyettese, Alberth professzor utódja, prof. Berta András búcsúztatta professzorát. Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Minden ember halálával véget ér egy beszélgetés. Alberth Béla professzor halálával is ezt történt. Véget ért egy beszélgetés, ami közte és szerettei között, közte és barátai, közte és tanítványai, közte és az általa gyógyított sok ezer beteg között zajlott. A beszélgetés nem csak képletesen, szó szerint is értendő. Aki dolgozott a Debreceni Szemklinikán Alberth professzor igazgatósága idején, tudta, hogy a Klinikán bent lakó professzort este és hétvégén is meg lehet találni, és szabad zavarni. Legtöbbször az irodájában tartózkodott, a legfrissebb szemészeti folyóiratokat olvasta vagy írt. A cikkek és előadások le fel járkálva először a fejében készültek el, majd leült, és egyszerre leírta az egész szöveget. Az első változaton később sem változtatott, legfeljebb a szöveg legépelése során keletkezett betűhibákat javította ki. A klinikán éppen ott lévő ügyeletes orvost nemegyszer ő hívta be magához beszélgetni. E beszélgetések során alakult ki személyes kapcsolat közte és tanítványai között. Még ma is őrzöm azt a Haab-tükröt, amelyet egy fiókrendezés során talált és egy hétvégén, ügyeletben nekem ajándékozott. E beszélgetések közte és köztem azután is folytatódtak, miután én lettem a klinika igazgatója. Átérezve a súlyát annak a feladatnak, amit számomra a neves elődök nyomában való haladás jelentett, tanácsaival továbbra is segítette munkámat, és egyben az általa annyira szeretett Debreceni Szemklinika működését. Egy ilyen beszélgetés során hallottam tőle azt, hogy a jó intézetvezető olyan, mint a karó, amelyre a fiatal, még gyenge futó növények felkapaszkodhatnak, de nem csak támaszt nyújt, hanem mutatja is az utat, hogy csak felfelé szabad kapaszkodni. Véget ért egy beszélgetés. Véget ért egy tartalmas és sikeres élet is. Alberth Béla 1925. május 3-án Büdszentmihályon született, ahol apja tanító volt. A középiskolát Hajdúnánáson, egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte. 1951-ben szerzett diplomát Debrecenben, de már akkor két éve Kettesy mellett dolgozott a Szemklinikán. A klinikán dolgozó, szintén kiváló, fiatal orvosok között hamar kitűnt sokirányú tehetségével, nagy munkabírásával és kiváló szervező készségével. Néhány év elteltével, fiatal tanársegédként, már a klinika második embere, az intézetvezető helyettese lett. 1969-ben, Kettesy nyugalomba vonulása után, őt nevezték ki a klinika igazgatójává. Tanítómesterével mindig is nagy tisztelettel és szeretettel bánt. Életéről könyvet írt. Legendás Kettesy-emlékelőadását még ma is emlegetik. Ezt az előadást, egy évben, Csiba László professzor kérésére, mint a medikusok nevelését szolgáló kivételes produkciót, a neurológiai oktatás részeként, ötödéves orvostanhallgatók előtt, tantermi előadásként is elmondta. Tudományos működése sokrétű és igen gazdag volt. Legnagyobb jelentőségű a keratoplasztika terén végzett munkássága volt. A szaruhártya-átültetés műtéti technikájának tökéletesítése és a cornealis transzplantátum-rejekció immunológiai hátterének kutatása érdekelte leginkább. Nagy tudású klinikus, kitűnő manualitású operatőr volt, aki a legkomplikáltabb műtéteket is nagy biztonsággal végezte. 55 éves aktív pályafutása során több ezer műtétet végzett, köztük közel háromezer szaruhártya-átültetést. Sok külföldi beteg is megkereste. Az 1996-ban megjelent „A Debreceni Szemklinika története” című könyvéből tudjuk, hogy másfél évtized alatt több mint 1600 jugoszláv beteg feküdt a Debreceni Szemklinikán. Nem csoda, hogy a jugoszláv televízió riportfilmet készített és mutatott be Alberth professzor kivételes személyiségéről és munkásságáról. Úttörőek voltak a súlyos maródásos sérülések, a keratitis herpetica, a postoperativ astigmia, és a Terrien-féle betegség gyógyítására kidolgozott műtétéi. Hazánkban először végzett cyclectomiát, pars plana vitrectomiát és Győrffy István első kísérlete után több eredményes keratoprothesis műtétet. Mint előadó mindig higgadtan, világosan és tömören fogalmazott. Számos publikációja közül a legismertebb műve az 1961- ben német nyelven, a Ferdinánd Enke kiadásában megjelent „Keratoplastik” című monográfiája. 1968-ban az Akadémiai Kiadó angol nyelven adta ki a „Surgical Treatment of Caustic Injuries of the Eye” című könyvét, mely 1971-ben német nyelven is megjelent. Az általa szerkesztett „Szemészet” című egyetemi tankönyv 3 kiadást ért meg. Négy évig szemész referense, majd 1981-től újabb négy évig elnöke volt a Tudományos Minősítő Bizottság orvosi szakbizottságának. Tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. Elnöke volt a Magyar Szemorvos Társaságnak. 1985-től négy évig, a DOTE klinikai rektorhelyetteseként, több éven át a Debreceni Városi és a Megyei Tanács tagjaként is dolgozott. Tagja volt a kelet- és a nyugat-német szemorvostársaságnak. Mindkét társaság tiszteletbeli taggá is választotta. Több évtizeden keresztül minden német és osztrák szemorvos társasági kongresszuson részt vett. Ezen országok vezető szemészprofesszoraihoz személyes barátság fűzte. Nekrológ
