Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-12-01 / 4. szám
238 Szemészet Kitüntetései: a Louis Braille-, a Markhot Ferenc-, a Kettesy Aladár-, az Imre-Blaskovics- és az „Pro Universitate” emlékérem, melyet kétszer is megkapott. „Az Oktatásügy kiváló dolgozója”, a „Kiváló orvos”, a „Hatvani István-díj”, a „Batthyány-Strattmann László-díj” és a „Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt” kitüntetettje. Szülővárosa, Tiszavasvári díszpolgára. Az egyetlen magyar szemorvos, aki megkapta a Német Szemorvostársaság legnagyobb kitüntetését, a Graefe-díjat. „Fehérben és zöldben”. Aki ismerte, tudja, hogy ez a hiányos mondat messze több, mint egy általa írt könyv címe. Kifejezi azt, hogy a vadászat, életének fontos, számára az orvosi tevékenységéhez mérhető, része volt. Kifejezi azt is, hogy fehér köpenyben és vadász ruhában ugyanaz az ember volt. Sem itt, sem ott nem törekedett nagy trófeák megszerzésére. A hortobágyi halastavak mellett levő vadászházban látható több mint nyolcszáz trófea, mind általa kilőtt hibás agancsú, vagy gyilkos őzbakoktól származik. Ez irányú tevékenysége, a pihenés mellett, a környékbeli vadásztársaságok vadgazdálkodásának fontos részét képezte. Többször hallottuk tőle, hogy életében három dologra volt a legbüszkébb. Arra, hogy egy szemészprofesszor vele operáltatta a szürke hályogját. Ez a professzor Németh György volt. Arra, hogy egy másik szemészprofesszor rá bízta, hogy a fiából neveljen szemorvost. Ez a professzor Süveges Ildikó volt. És végül arra, hogy a Német Szemorvostársaságtól a keratoplasztika terén kifejtett munkásságáért Graefe-díjat kapott. Valójában nem a saját sikereit, hanem tanítványait tartotta a legtöbbre. Volt egy időszak, amikor a hat magyarországi egyetemi szemklinika közül négynek Alberth-tanítvány volt az igazgatója. Ha a professzor és főorvos tanítványok száma az iskolateremtés kritériuma, és mi más lenne az, akkor Alberth Bélának a történelemben nemcsak a legnagyobb magyar iskolateremtő orvos professzorok között van a helye, hanem kimondható, hogy Blaskovics és Kettesy nyomán, a debreceni iskolát a legnagyobb és legsikeresebb hazai szemészeti iskolává fejlesztette. Több mint tíz éve tartó gyógyíthatatlan betegségét, ami a lelki teher mellett, szinte folyamatos testi fájdalmat is okozott neki, hallatlan türelemmel viselte. Betegsége alkalmat adott arra, hogy életében még egyszer, utoljára bizonyítsa kivételes türelmét, bölcsességét és emberi tartását. 2006. július 22-én, a Debreceni Szemklinikán érte el a halál. Az ókori görögök a halált a felejtéssel és az emlékezéssel kapcsolták össze. A holtak azok, akik elvesztették emlékezetüket, az élők azok, akik emlékeznek az elhunytakra. Lesmosyné a feledés istennője, Mnémosyné az emlékezés istennője. Mindketten Hadés nevelt leányai. Hadés temploma, Athéntől nem messze, egy szikla mellett áll. A templom két oldalán egy-egy forrás ered. Bal felől, egy ciprus mellett a földből a feledés forrása tör fel, jobb felől, a sziklafalon egy maszkból az emlékezés forrása fakad. Tiszadobnál a Tisza gátja mellett áll a Vásárhelyi-emlékmű, rajta egy Vörösmaty-idézet: „Siket és vak a föld, de ha nemzetem egykor idézné hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót.” Tisztelet professzor Úr! Kedves Béla! A Debreceni Egyetem és az Orvos- és Egészségtudományi Centrum vezetése, a Debreceni Szemklinika jelenlegi és volt dolgozói nevében e szavakkal búcsúzom Tőled. Nyugodj békében! Sokunknak hiányozni fogsz! A Magyar Szemorvostársaság képviseletében prof. Kolozsvári Lajos személyes emlékeket is felidézve köszönt el Alberth professzortól. Tisztelt Egybegyűltek! Alig több, mint egy éve, hogy 80. születésnapján Albert Béla professzor urat a Magyar Szemorvostársaság nevében itt Debrecenben, a Szemklinikán köszönthettük. Nem feledkezhettünk meg arról, hogy mily tisztesség, kollegialitás, szeretet és példaadás volt példátlan gesztusában, amikor a jelölést nem vállalva idősebb professzor társát, Dr. Kahán Ágostot javasolta maga helyett. A később elnyert elnöki tisztség tisztességét a címek iránti sóvárgás ilyen egészséges hiánya nagyban növelte. Könnyedség, a formalitások mellőzése, elegancia a megjelenésben, az ügyek intézésében és még a kongresszusi bankettek hajnalán is, jellemezték személyét, az elnököt. Nagy elődök méltó utódaként volt a szemorvostársadalom feje. Az ügyek természete, hogy elintéződnek - vallotta. Nagyvonalúan, fontoskodás nélkül vezette, vitte, őrizte a rábízott értékeket: a Szemorvostársaságot mint elnök, a DOTE-t mint klinikai rektorhelyettes, a klinikát pedig mint professzor, igazgató. Tanítványai, akik magas pozícióiban követték, jól tudják, tudjuk, hogy elsősorban orvos volt. A Szemklinikán és a Szemklinikának élt. A fehér nadrág és a köpeny szinte a lénye részét képezték. Éjjel-nappal hívhattuk, a mi főnökünk jött. Ha bárhol az életben segítségre volt szükségünk, hozzá fordulhattunk. Mindig kiállt az embereiért, értünk és megvédett bennünket. Fizikai jelenléte a házban mindig biztonságot, nyugalmat jelentett. Meg beszélgetéseket az ügyeletesben, portán, sötétszobában, könyvtárban, ebédlőben Blaskovicsról, Kettesiről, jó darabig még Kettesi professzorral magával is, más elődökről, kortársakról itthon és külföldön, könyvekről, versekről, Adyról és a leginkább kedves Tóth Árpádról, háborúról, hadifogságról a pénz és a politika hatalmáról, vadászatról, Glan Millerről, egyszóval a világról, persze közben szemészet és szemészet. És a Béla napok, az Alberth család ünnepei, szilveszterek. Együtt a klinikával, mert felesége, Magda és lánya, Márta, már Alberth adjunktusnő, is része voltak a ház életének és köszönet nekik, hogy ezt így vállalták. Előfordult, hogy szentestén a szülőszobán konzíliumban, a családjához hazaküldött ifjú gyakornok helyett maga Alberth professzor jelent meg. Magam egyszer kezdő adjunktusként lA 9 körül robbantam be a klinikára, a portára, ahol a főnökbe szaladtam: Jaj, professzor, úr késtem! - Miről? - kérdezte О derűsen, és én nyugodtan, mehettem dolgomra! Büszkék voltunk, ha a Hortobágyi Csárdában a galambősz Burai Zsiga neki játszott, hisz kinek húzta volna úgy másnak, mint az ő Béci barátjának, vadász cimborájának, hogy „eltörött a kutam gémje, hol itatok meg ma délbe”. Bárhol fordultunk meg vele víg éjszakákban, persze általában a Mária utcaiakkal együtt, nem volt prímás, aki nem neki játszott. Mind megérezte, amit mi jól tudtunk, hogy „gőgös basák és talmi urak közt igazi úr ő, keleti herceg”'! Kiérlelt gondolatok világos menete az előadásokban, közleményekben és így természetesen kiváló manualitása révén Nekrológ
