Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-12-01 / 4. szám
Szemészet 143. évfolyam (2006) 199 A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának Tömő utca (igazgató: Németh János egyetemi tanár) közleménye Az endogen uveitisek terápiája Süveges Ildikó Összefoglalás: A szerző ismerteti az endogén uveitisek modern terápiáját. Kulcsszavak: endogen uveitis, terápia The treatment of endogenous uveitis Summary: The author discusses the modern treatment of endogenous uveitis. Key words: endogenous uveitis, therapy Az uveitisek jelentősége alábecsült. Rajaraman és mtsai szerint16 az összes súlyos látásromlást mintegy 10%-ban uveitisek okozzák. Angliában az uveitisben szenvedők 70% - ának látásélessége kevesebb, mint 0,3. Az esetek 50%-ában mindkét szem érintett. A betegség gyógykezelése az USA- ban 400 millió dollár évente. Európában 100000 lakosra 30 uveitises beteg esik. Magyarországon az uveitisek aránya az európaiéval egyezik. Mindezek az adatok arra ösztönöztek bennünket, hogy összefoglaljuk az uveitisek azon csoportjának gyógykezelését, amelyekben az utóbbi években jelentős változás történt. Az uveitisek etiológiája különböző lehet. Osztályozásuk általában a következőképpen történik: autoimmun, fertőző ágensek által okozott, toxikus, malignus folyamatokhoz kapcsolódó és traumás eredetűek. Külön csoportot képeznek a szisztémás betegségekhez társuló uveitisek. Endogén uveitiseknek (EU) az érhártya gyulladásainak azon folyamatait nevezzük, amelyeknek kiváltásában autoimmun folyamatok szerepelnek. Az EU-к leggyakrabban különböző rheumatoid kórképekhez csatlakoznak, gyermekkorban a juvenilis rheumatoid arthritisek (JRA) sokszor vakságot okozó kísérője. Az EU-к terápiája hálátlan feladat, sokszor „heroikus” kezelések is elégtelennek bizonyulnak. Utóbbi időben mégis felcsillan a remény, a kombinált immunszuppresszív terápia gyakran célravezető, tartós gyógyulás is elérhető. A korábbi, szinte kizárólagos szteroid-monoterápiát egyéb gyógyszerekkel egészítik ki. Sajnos nincs azonban olyan prospektiv, randomizált tanulmány, amely határozottan állást foglalna a különböző gyógyszerek alkalmazásának indikációja, hatásossága vonatkozásában. A 2000. évben egy tapasztalatokon alapuló terápiás ajánlást dolgoztak ki a témával foglalkozó szerzők.11 Maguk is hangsúlyozzák azonban, hogy a betegség heterogenitása miatt nagyon nehéz minden uveitisre egyaránt hatásos terápiát ajánlani. Marad az empíria, amely betegenként más-más hatásos terápiát alkalmaz. A betegség etiológiáját figyelembe véve az immunszuppresszív szerek jönnek elsősorban szóba, de a komplikációk kialakulása után a sebészi kezelés sem kerülhető el (cataracta, glaucoma, üvegtesti homályok, cystoid macula-oedema). Hazánkban az uveitisek kezeléséről Hammer9 írt összefoglaló közleményt. Az EU-к terápiája lehet konzervatív és sebészi. A konzervatív kezelés lehet lokális és súlyosabb esetekben általános. A betegség természeténél fogva a terápia abbahagyása után hosszabb-rövidebb idő után az esetek nagy részében recidivál, így a kezdetben hatásos lokális kezelést gyakran szisztémás terápiának kell felváltani. A sokszor évekig tartó kezelések mellékhatásai nem elhanyagolhatók, nemegyszer a mellékhatások terápiája jobban terheli a beteget, mint az EU terápiája. Az elülső szegment gyulladásainak (iridocyclitis) lokális kezelése is elégséges lehet. A lokális kezelés alapját a kortikoszteroid képezi. Ezt adhatjuk szemcseppek és kenőcsök formájában, vagy subconjunctivalisan. Cycloplegia minden esetben szükséges. Ha a gyulladás cystoid macula-oedemához vezet, hatásosabban alkalmazhatók a nemszteroid gyulladáscsökkentő cseppek. Pars planitisek esetében sokszor jobban csökkenti a gyulladást is, mint a szteroid. A szteroidok lokális alkalmazásának nem kívánatos mellékhatásai lehetnek, amelyek gyakran rövid idő után is fellépnek: szürke hályog alakulhat ki, glaucoma keletkezhet, és fokozza a macula-oedema kialakulásának esélyét is.18 A macula oedemája gyakran éppen a szteroidterápia csökkentésével érhető el. A lokális kezelés hatástalansága szisztémás terápiát tesz szükségessé. Nincs azonban éles határ a lokális és szisztémás kezelés szükségessége között, az általános terápia indikációja nem egységes. Többen az üvegtestben megjelenő sejtes kiszórás mértékét tekintik az általános kezelés indikációjának. Gyakori hiba, hogy a laborleletek pozitivitása szerint indítanak erélyesebb kezelést, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a gyulladásos folyamat klinikailag inaktív. Ennek a fordítottja is igaz: az immunológus azért nem javasolja a szisztémás immunszuppresszív terápiát, mert a laborleletek negatívak, a szemészetiek pedig számára nem döntőek. A szisztémás kezelés általában az immunszuppresszív gyógyszerek meghatározott sorrendjét jelenti, amely uveitis-centrumok empíriája alapján alakult ki, figyelembe véve az immunológia legújabb eredményeit. A szisztémás kezeléseket elsősorban hátsó uveitisek eseteiben alkalmazunk. A szisztémás kezelések elsődlegesen választandó és leghatásosabb szere a kortikoszteroid.2 Ez Süveges Ildikó: Az endogen uveitisek terápiája
