Szemészet, 2005 (142. évfolyam, 1-4. szám)
2005-03-01 / 1. szám
Szemészet 58 Ismert, hogy zavartalan lefolyású szürkehályog-műtétet és hátsó csarnok műlencse beültetését követően az esetek egy részében átmeneti szemnyomás-emelkedés alakulhat ki a korai posztoperatív időszakban.1,14 Ez a szemnyomás-emelkedés az esetek kb. 10%-ában akár a 30 Hgmm-t is meghaladhatja,1,8'14 és az utóbbi időben derült fény arra,8,10,19 hogy a korábban feltételezettnél hamarabb, akár a műtét utáni 3-6. órában elérheti a csúcsát. Tanulmányunk célja az volt, hogy prospektiv vizsgálat során értékeljük a posztoperatív szemnyomás alakulását zavartalan lefolyású szürkehályogműtét utáni egy héten keresztül. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a műlencse beültetéséhez általunk rutinszerűen alkalmazott viszkózus anyag (Adatocel = hidroxi-propil-metil-cellulóz 2%) „teljes” vagy „részleges” kimosása milyen hatással van a szemnyomás alakulására. Azt is vizsgáltuk, hogy a beültetett műlencse típusa, illetve az alkalmazott anesztézia módja befolyásolja-e a szemnyomást. Betegek és módszer Száztizennyolc beteg (57 férfi, 61 nő) 118 szemén végeztünk zavartalan lefolyású szürkehályog-műtétet (phacoemulsificatio + összehajtható PC-IOL beültetése). A betegek átlagéletkora 68 év (26-90 év) volt. A műtéteket egy operatőr végezte „clear cornea” seben keresztül, minden esetben a „divide and conquer” műtéti technikát alkalmazva, „Millennium” (Bausch & Lomb Storz, USA) phacoemulsificatiós készülékkel. A műtét végén a műlencse beültetéséhez 2%os hidroxi-propil-metil-cellulózt (Adatocel) használtunk. A műlencsét minden esetben 4,1 mm-es seben keresztül csipesszel implantáltuk. A tanulmányba nem kerültek be olyan szemek, ahol az anamnézisben glaucoma, ocularis hypertensio, pseudoexfoliatio, diabeteses retinopathia szerepelt, vagy a szemen korábban bármilyen műtétet végeztek. Az anesztézia módja: 68 esetben parabulbaris, 50 esetben cseppekkel történő érzéstelenítést alkalmaztunk. A beültetett összehajtható hátsó csarnok műlencse a 62 esetben 601 HP (Medicontur) típusú volt, 40 szembe H60M (Hydroview, Bausch-Lomb) típusú műlencsét ültettünk, a többi 16 esetben másfajta lencséket használtunk. A műlencse-beültetéshez használt viszkózus anyagot (Adatocel) a műtét végén 88 szemből igyekeztünk „teljesen” eltávolítani, vagyis irrigáló-aspiráló eszközzel nem csak az elülső csarnokból, hanem a műlencse mögé bejutva a len-I0P óra óra óra 1. ábra. A szemnyomás alakulása a posztoperatív első hét során az összes betegre (n=118 szem) vonatkoztatva csetokból is kimostuk. Harminc szem esetében a viszkózus anyag (ophthalmic viscosurgical device = OVD) kimosása csak ez elülső csarnokból történt meg, ezt neveztük „részleges” eltávolításnak. A preoperatív szemnyomást és a posztoperatív szemnyomásokat Goldmann-féle applanációs tonométerrel mértük, ez utóbbiakat, a műtétet követő 2-3., 6-8„ 22-24. órában, illetve a műtét után egy héttel. Statisztikai analízishez a Student t-próbát használtuk, és a p<0,05 értéket tekintettük szignifikánsnak. Eredmények Az összes szemre (118) vonatkozóan a preoperatív átlagos szemnyomás 13,83 Hgmm volt, ami a műtétet követő 2-3 órára 16,48 Hgmm-re emelkedett, 6-8 óra múlva 14,86 Hgmm volt és 22-24 óra elteltével gyakorlatilag visszatért a kiindulási értékre, átlagosan 13,90 Hgmm-t mértünk. A posztoperatív 7. napon mért átlagos szemnyomásérték valamivel a kiindulási érték alá került, 13,78 Hgmm volt (1. ábra). A műtétek során 68 esetben parabulbaris, 50 esetben cseppekkel történő érzéstelenítést alkalmaztunk. Az alkalmazott anesztézia szemnyomásra gyakorolt hatását összesen 88 szemen, két betegcsoportban vizsgáltuk. Parabulbaris injekcióval történő érzéstelenítést alkalmaztunk 53 szem esetében, míg cseppekkel történő (ún. topical) érzéstelenítést 35 szem esetében. A preoperatív szemnyomásértékekben minimális eltérés volt a két csoport átlagai között (parabulbaris: 13,9 Hgmm, „topical”: 14,1 Hgmm). A posztoperatív adatokat tekintve a parabulbaris csoport értékei minden időpontban valamennyivel meghaladták a „topical” csoport átlagértékeit. Két-három óra után: 16,1, illetve 15,2 Hgmm, 6-8 óra után 14,2, illetve 13,4 Hgmm, 22-24 óra után 13,6, illetve 13,2 Hgmm értéket mértünk, egy hét után az átlagos szemnyomás 13,8, illetve 13,1 Hgmm volt. Annak ellenére, hogy a „magasabb” szemnyomás a parabulbaris csoportra az egyhetes követés során végig jellemző volt, a két csoport szemnyomásértékei között nem találtunk szignifikáns eltérést. Összehajtható hátsó csarnok műlencsék közül a legtöbb esetben (62 darab) 601 HP (Medicontur) típusú, 40 esetben H60M (Hydroview, Bausch-Lomb) típusú műlencsét használtunk, a többi 16 esetben másfajta lencséket implantáltunk. A beültetett műlencse posztoperatív szemnyomásra gyakorolt esetleges hatását ugyancsak két betegcsoportban, öszszesen 76 szemen vizsgáltuk. Negyvenkilenc esetben 601HP típusú (Medicontur, Magyarország) műlencsét, 27 esetben H60M típusú (Bausch & Lomb Hydroview, USA) műlencsét implantáltunk. Egyéb műlencsék (MA60BM, SA60AT, SA30AL) kisebb számban kerültek beültetésre, ezeket ebben a vizsgálatban nem vettük figyelembe. A műtét előtti átlagos szemnyomásérték a 601 HP csoportban 14,1 Hgmm, a H60M csoportban 13,6 Hgmm volt. A posztoperatív nyomásértékek végig valamivel magasabbak voltak a 601HP csoportban (2-3 óra után: 16,2, illetve 15,0 Hgmm, 6-8 óra után 14,6, illetve 14,1 Hgmm, 22-24 óra után 13,8, illetve 12,8 Hgmm értéket mértünk, egy hét után az átlagos szemnyomás 14,0, illetve 12,9 Hgmm volt). Annak ellené-Biró Zsolt
