Szemészet, 2005 (142. évfolyam, 1-4. szám)
2005-03-01 / 1. szám
142. évfolyam (2005) 7 2. ábra. P. Gy. szemfenéki képe (a) és ICG angiográfiás felvétele (b). Az angiográfiás felvételen az alsó temporalis artéria felsó' ágán egy saccularis és egy fusiformis aneurysma ábrázolódik; a proximálisabb elhelyezkedésű saccularis aneurysma intenzív pulzációt mutatott szemén korrekcióval 1,0 volt. A bal szemfenéken, a felső érárkád területében kb. 6 papillányi subretinalis vérzés volt látható, centrumában kis praeretinalis vérzés, közepén elmosódott sárgás képlettel (3/a. ábra). A fluoreszcein angiográfia során a vérzésnek megfelelő hipofluoreszcens área közepén a késői képeken élénk hiperfluoreszcenciát mutató góc jelent meg, az erekkel való összefüggés azonban nem volt látható (3/b., c. ábra), az ICG angiográfia során viszont a felső temporalis artéria alsó ágán elhelyezkedő, élénk pulzációt mutató saccularis aneurysma jól ábrázolódott (3/d., e. ábra). Obszerváció mellett panaszai fokozatosan megszűntek, a két hónappal később végzett fluoreszcein és ICG angiográfia során az aneurysma már nem telődött, csak az artéria érintett szakaszának filiformis beszűkülése volt látható (3/f, g. ábra). Megbeszélés A retinalis érrendszer aneurysmái közül a capillaris hálózat microaneurysmái számos szemfenéki kórkép (retinopathia diabetica, vénás occlusio, hiperviszkozitással járó kórképek) közismert jelenségei. A retinalis artériák izolált aneurysmái jóval ritkábban fordulnak elő; elsőként Raehlmannn írta le 1889-ben a retinalis arteriolák sclerosisának tüneteként 2 beteg esetében. Robertson12 1973-ban 13 eset ismertetése alapján írja le a retinalis artéria-macroaneurysmát mint önálló klinikai képet, melyhez az esetek jelentős részében egyéb retinalis elváltozások is társulnak: lipidexsudatumok, retina-oedema, retinalis vérzés. Egy esetben észlelte az aneurysma pulzációját, és egy esetben lépett fel az aneurysma szövődményeként üvegtesti vérzés. Shuts és Swan'5 1974-ben 5 további esetet ismertet, melyek közül 3- ban észleltek pulzációt, és mindhárom eset jelentős retinalis vagy üvegtesti vérzéssel szövődött. Territo'1 fluoreszcein angiográfia végzése kapcsán észlelte a macroaneurysma rupturáját, következményes üvegtesti vérzéssel. Gold és munkatársa? három ismertetett esete közül egyiknél a szövettani feldolgozás igazolta a retinalis artéria hegszövettel részben obliterált saccularis tágulatát. Az elváltozás környezetében gyakran található exsudatumok kialakulását ők az érintett artéria területében a capillaris hálózat csökkent perfúziójára és hypoxiájára vezetik vissza. Abdel-Khalek1 a retinalis artéria-macroaneurysmákat két csoportra osztja: akut és krónikus dekompenzációval járó formára. Az első csoportba a retinalis, subretinalis, praeretinalis vagy üvegtesti vérzéssel, a második csoportba az exsudatióval, retinalis oedemával társuló eseteket sorolja. Spalter 1982-ben16 a retinalis macroaneurysmát új „masquerade” szindrómának nevezi, mivel a következményes macularis vérzés a képletet általában elfedi, így gyakran tévesen időskori maculadegeneráció exsudativ formájának diagnosztizálják. Lavin 1987-ben8 40 esetének retrospektív elemzése során a haemorrhagiás macroaneurysmák 75%-ában volt helytelen az első diagnózis. A fluoreszcein angiográfia során a korai fázisban csak a vérzésnek megfelelő hipofluoreszcencia látható, és bár a késői felvételeken az aneurysmának megfelelő, általában extrafovealisan elhelyezkedő hiperfluoreszcens góc ábrázolódik, az érfallal való kontinuitása általában rejtve marad, és a fokozott falpermeabilitás folytán mutatkozó festékkilépés miatt könnyen okkult chorioidea neovascularisatiónak vélhető. Az indocyanin zöld festék jelentősége a szemfenéki angiográfiában két előnyös tulajdonságának köszönhető: egyrészt, miután abszorpciós és emissziós spektruma a közelinfravörös tartományban van, a festékkel feltelődő képlet a vérzések mögött is látható, másrészt mivel a vérben a festék 98%-a proteinhez kötött állapotban van, így jóval kisebb mértékben lép ki az érpályából, mint a fluoreszcein. Schneider és munkatársai13’14 három, a fluoreszcein angiográfia során nem tisztázható eredetű macularis vérzés közül egy esetben igazolták ICG angiográfia segítségével a vérzés hátterében a retinalis artéria pulzáló macroaneurysmáját. Townsend-Pico18 5 ismertetett esetében a fluoreszcein angiográfia csak a submacularis és praeretinalis vérzésnek megfelelő hipofluoreszcenciát mutatott, az ICG angiográfia során viszont jól körülhatárolt hiperfluoreszcens góc formájában mindegyik esetben azonosítható volt a retinalis artéria macroaneurysmája. Indocyanin zöld angiográfia jelentősége a retinalis artériák szerzett macroaneurysmáinak diagnosztikájában
