Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-09-01 / 3. szám
141. évfolyam (2004) 2. ábra. Ahmed S-2 implantátum beültetése utáni állapot neovascularis glaucomában (1. implantáció). Az implantátum a felső temporalis szektorban helyezkedik el, a csövet nyíl jelöli dezésével átjárhatóvá tettük, azaz a cső 26 G belső méretű végébe 26 G-s tűt vezettünk, és ezen át a nyomásszabályzó rész száraz tapadási ellenállását legyőzve addig fecskendeztük be a BSS-t, amíg a „plate” részen a folyadék megjelent, és a rezisztencia hirtelen lecsökkent. A tányérka „vállaiban” lévő két nyílásban egy-egy 9/0 nylon varratott rögzítettünk. A kiválasztott kvadránsban a limbusban peritomiát végeztünk, és a műtéti terület elhelyezkedése szerint a kötőhártyasebet III vagy IX óránál, mintegy 15 mm hosszúságban a szemzug felé megnagyobbítottuk. Tompa preparálással az episclerát szabaddá tettük, és az implantátum „plate” részét a két 9/0 nylon varrattal a slerára varrtuk úgy, hogy a tányérka elülső része a limbustól 10 mm távolságban legyen. Eztán a tervezett limbalis behatolási helyen 5 mmx3 mm méretű, libus alapú, felezett scleralebenyt képeztünk ki, ami a cső fedésére, az erosio megelőzésére szolgált. Jelentősen elvékonyodott sclera esetén (2. implantáció) nem készítettünk scleralebenyt, hanem a már beültetett csövet a műtét későbbi szakaszában fedtük méretre szabott, teljes vastagságú donor sclerával. A scleralebeny kiképzése után a 3. implantációtól kezdve a műtéti területtel szemben a limbusban 15 fokos késsel segédnyílást készítettünk, és az elülső csarnokba, főként az implantátumnak megfelelő negyedbe, viszkoelasztikus anyagot fecskendeztünk. A csövet a kívánt méretűre vágtuk úgy, hogy a vágás síkja kissé ferde legyen, azaz az implantáció könnyebben kivitelezhetővé váljon. A scleralebenyt felhajtva, a libusban 23 G-s tűvel pontszerű behatolást végeztünk az elülső (egy esetben a hátulsó) csarnokba, majd az implantátum csövét (ennek külső átmérője pontosan 23 G) speciális implantálócsipesz segítségével a csarnokba toltuk. A cső intraocularis részének hosszát és helyzetét ezen lépések során úgy alakítottuk ki, hogy az a corneától és az iristől azonos távolságban legyen, és nyílása az iris közepe és a pupilla széle közé kerüljön. Ezután a scleralebenyt a szükséges számú csomós 9/0 nylon varrattal rögzítettük a cső elülső része felett, illetve felvarrtuk a donor scleradarabot. A cső további szakaszát egy- vagy kétcsomós 9/0 nylon episcleralis varrattal rögzítettük a limbus-„plate” távolság felénél. A limbalis conjunctivát a szükséges számú csomós 9/0 nylon varrattal rögzítettük a limbusban. Az ol-3. ábra. Sclerafixált műlencse és Ahmed S-2 implantátum beültetése utáni állapot trauma eredetű szekunder glaucomában (3. implantáció). Az implantátumot a felső temporalis szektorban helyeztük el, a csövet nyíl jelöli dal metszésnél a kötőhártyát csomós 8/0 Vicryl varratokkal egyesítettük. Subconjunctivalisan 2 mg betamethason és 20 mg tobramycin injekciót alkalmaztunk. A pupilla méretét sem a műtéti előkészítés során, sem a műtét végén nem változtattuk meg. A posztoparatív időszakban a betegek a műtött szemükbe kezdetben naponta ötször, majd mintegy 3-4 hónap után háromszor cseppentettek 0,5% prednisolontartalmú szemcseppet, ennek teljes elhagyására általában fél évvel a műtét után került sor. A 7. implantáció után a kortikoszeroid cseppet bakteriális conjunctivitis miatt már a 2. posztoperatív héten elhagytuk. A 3. műtét során az Ahmed-implantátum beültetésével egy ülésben sclerafixált hátsó csarnoki műlencse implantációt is végeztünk. A szemnyomást, a szemnyomáscsökkentő kezelést, a látóélesség változását, a statust és a szövődmények megjelenését illetve alakulását a 6-27 hónapos követési idő (átlag±SD: 14,4+6,9 hónap) alatt folyamatosan ellenőriztük. Az értékeléshez a preoperatív adatokat, valamint a posztoperatív I. és 7. napon, az 1., a 3., a 6., a 12., a 18. hónapban és a követés végén meghatározott adatokat használtuk fel. A beavatkozást az intraocularis nyomás csökkentése szempontjából akkor minősítettük sikeresnek, ha a szemnyomás a követés végén, legalább 12 hónappal az implantáció után, szisztémás szemnyomáscsökkentő kezelés nélkül legalább a preoperatív érték 30%-ával csökkent. Négy esetben a követési idő 1 évnél rövidebb volt, ekkor az utolsó szemnyomásértéket vettük alapul a sikeresség elbírálásakor. A hypotoniát a legalább két, egymást követő viziten mért 5 Hgmm-nél alacsonyabb szemnyomással definiáltuk. A szemnyomás alakulását ANOVA-val és Tukey-próbával, illetve összefüggő mintás t-próbával vizsgáltuk. A szemnyomáscsökkentő gyógyszerek számát és a visus változását Wilcoxon-próbával elemeztük, a preoperatív és a követés végén regisztrált adatok összehasonlításával. Szignifikánsnak a 0,05-nál kisebb p-értéket tekintettük. Tapasztalataink Ahmed S-2 csarnokvíz-elvezető implantátummal magas szemnyomású, egyéb módszerekkel...
