Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)

2004-06-01 / 2. szám

141. évfolyam (2004)

Lajos Strilich and the elimination of trachoma in Tolna County,

Hungary

Vastag О., Ványai N., Csáki M.

Balassa János Hospital, Szekszárd

One of the tragedies of World War II was that from 1944 onwards considerable numbers of people in Tolna County were forcibly relocated. Three thousand Székely families from Bukovina (coming via Bácska and Baranya County) found new homes in the villages of the Völgység district, near the town of Bonyhád, from which the Hungarian ethnic Germans (“Swabians”) had been expelled. In Bukovina under foreign rule the authorities had not been much concerned about the health conditions of the Székely people, and in consequence trachoma was common among them. Fifteen percent of the population in the Völgység district was infected, the worst percentage in Hungary. The combating of the problem was the responsibility of Dr. Strilich, and to a large extent thanks to his hard work the number of registered patients with trachoma (26 in 1944, 1603 in 1948, 1779 in 1953) had by 1959 decreased to 142. and Tolna County eventually became completely free of trachoma.

Lajos Strilich was born in Zombor (today Sombor, Serbia) in 1903, and graduated from the Medical School of Pécs. He worked at the Ophthalmology Clinic of Pécs (directed by Professors Imre and Albrich) between 1928 and 1932, and again in 1944. He began his work in Bonyhád in 1947. He showed great dedication in treating patients, and also energetically organised the ophthalmic screening of the population; he and his colleagues were responsible for screening close to 500 000 people. In 1953 he was able to stem the trachoma epidemic among the Greek refugees in the town of Hőgyész. He founded and directed a trachoma centre and an in-patient unit, and later the Ophthalmic Department of the hospital in Bonyhád. He later became the director of the hospital. He was an honoured and respected physician in Bonyhád where he also took an active part in the life of the community. After his retirement he died in 1979 and was laid to eternal rest in the cemetery of Bonyhád.

A trachomának, mint Bács-Kiskun megye rettegett betegségének

felszámolása 1936 és 1975 között

Tapasztó István, Tapasztó Zsolt, Tapasztó Beáta

Tapasztó Optika Kft., Kecskemét, Semmelweis Egyetem, /. sz. Szemklinika, Budapest

1936-ban több mint 4000 trachomás beteg volt Bács-Kiskun megyében.

1945-ben átfogó szűrővizsgálatokkal 3582 beteget találtak. A II. világháború előtt mechanikus kezelésekkel gyógyították a szem trachomás megbetegedését. Imre-féle kaparás, csomózás, melyek kis műtéti beavatkozásnak számítottak. Ezek mellett a lápiszolást (argentum nitricum fusum) és egyéb maró eljárásokat alkalmaztak. A háború vége felé a per os és szemcsepp formájában adott szulfonamidok használata is segítette a gyógyulást. 1950-ben még 2000, 1965-ben viszont már csak 382 trachomás beteget tartottak nyilván. Ennek a jelentős csökkenésnek legfőbb magyarázata az 1958-ban létrehozott külön intézménynek, a megyei Trachoma-gondozónak eredményes munkája volt.

Az 1960-as évek vége felé megjelent a Tetran® (oxytetracyclin) szemkenőcs, amely az egyedül alkalmazott terápia lett. 1975-ben már csak 18 gyógyult trachomást jeleztek.

Érdekes tudományos megfigyelés származott az itteni tapasztalatokból. A humuszos, fekete földeken a trachoma hypertrophiás formája fordult elő, míg a homokos területeken a csomós forma volt gyakoribb.

3 June 2004 - History of Hungarian ophthalmology I.