Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-03-01 / 1. szám
Szemészet 141. évfolyam (2004) 137 A Semmelweis Egyetem II. sz■ Szemészeti Klinikájának (igazgató: dr. Salacz György egyetemi tanár) közleménye Látásrehabilitáció optikai segédeszközökkel (előzetes közlemény) Széchey Rita Célkitűzés: A látásjavító segédeszközök hatásosságának, a korrigálandó állapothoz (visus, ha rendelkezésre áll, FLAG-, OCT-, Mf ERG-kép alapján) ajánlható optimális típusainak és a szubjektív életminőség javulásának előzetes vizsgálata egy további, prospektiv tanulmány elindításához, a Látásrehabilitációs Ambulancia létrehozása kapcsán. Betegek és módszer: A klinikánkon látásjavító segédeszközzel (kézi lupék, nagyítószemüvegek, távcsőszemüvegek, előtét-lencsék, videolupe stb.) ellátott betegek adatai közül az elmúlt fél év dokumentációját dolgoztuk fel. 20 beteg 37 szemének adatait elemeztük, az 1 fés és a 2 fén szemet kizártuk a vizsgálatból. Eredmények: A vizsgált 37 szemnél segédeszköz megfelelő használatával szubjektiven javult a látás egy beteg 2 szeménél. Csapody szerint mérhető javulás történt: 21 szemnél. Javulás nem volt elérhető látásjavító segédeszközzel sem: 14 szemnél. Egy beteg (81 év) nem tudta megtanulni az optimális eszköz használatát, ezért csak minimális javulást értünk el más eszközzel. Könyv folyamatos olvasására alkalmas olvasósebességet 9 szemnél (9/37=27%) értünk el, ez 5 beteget jelent (5/20=25%). Következtetések: Az adatok elemzéséből kiderül, hogy a szembetegségek azon állapotában, ahol további javulás konzervatív és/vagy műtéti beavatkozástól nem remélhető, illetve a betegség természetéből adódóan szóba sem jön, vagy rutinszerűen még nem alkalmazott eljárással kezelhető csak (száraz AMD, Stargadt-betegség stb.), az optikai segédeszközök használata lényeges, objektiven mérhető és szubjektiven megélhető látásjavulást hozhat. Kulcsszavak: látásjavító segédeszközök, távcsőszemüveg, látásrehabilitáció, életminőség Visual rehabilitation with optical devices Introduction: The paper presents results of a preliminary retrospective study on the practical efficacy of auxiliary devices for vision improvement (manual magnifying glass, magnifying spectacles, binocular spectacles, video magnifying devices, etc.) which can be useful for patients whose vision impairment is untreatable. We hope to begin a more extensive prospective study in connection with the establishment of the Vision Rehabilitation Outpatient Centre. Patients and Methods: We used documentation gathered over the preceding 6 months in respect of patients who had been provided with auxiliary vision-improving devices. Changes in the patients’ quality of life were assessed. Data relating to 37 eyes of 20 patients was analysed. Results: Of the 37 eyes studied, improvement consequent on appropriate use of the devices was observed as follows: (i) subjective improvement in both eyes of one patient; (ii) objective improvement according to assessments using Csapody test-charts in 21 eyes. In the remaining 14 eyes, no improvement was noted. A reading speed sufficient for continuous reading of a book was achieved in 9 eyes of 5 patients. Conclusions: The results show that the use of auxiliary devices can result in considerable improvement, which can be appreciated by the patient subjectively and can also be measured objectively. The most suitable type of device depends on the condition to be corrected, and on the severity of visual impairment; FLAG, OCT, and mfERG images, if available, may also be useful in making the most appropriate choice. The eye conditions which are particularly appropriate for the use of auxiliary devices are those in which no further improvement can be expected from conservative treatment and/or surgery, or in which treatment is not possible due to the nature of the disease. Such devices may also be useful for patients with conditions which may potentially be treatable, but only by methods not yet used as a matter of routine. Key words: vision improvement devices, telescopic magnifiers, vision rehabilitation, quality of life Ismert, hogy a szembetegségek bizonyos típusaiban (pl. időskori macula-degeneráció geographicus atrophiával, myopiás maculopathia, maculaheget okozó Toxoplasmachorioretinitis stb.), illetve más szembetegségek a maximálisan kihasznált diagnosztikus és terápiás lehetőségek utáni végállapotában (pl. diabeteses retinopathia, maculopathia, az időskori macula-degeneráció vérzéssel, membrán- és hegképződéssel járó típusai stb.) a látás javulása már csak a látni kívánt tárgy nagyításával lehetséges. Mivel a fenti kórállapotok legnagyobbrészt a centrális retinaterületek funkciókiesését okozzák, ezért az olvasóképesség jelentősen megromlik vagy teljesen elvész. A fenti kórállapotokban ezenkívül jellemző, és a beteg életét nagymértékben megkeserítő panasz, az arcok felismerésének képtelensége. Mindezek a változások a páciens életérzésének, életminőségének (quality of life, QOL) jelentős romlásával járnak. Széchey Rita: Látásrehabilitáció optikai segédeszközökkel (előzetes közlemény)
