Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-12-01 / 4. szám
140. évfolyam (2003) 257 corneavastagság 516,68± 14,20 pm volt, 12 hónappal később ugyanebben a csoportban a centrális szaruhártya-vastagság 518,24±12,20 pm-ra emelkedett. A két érték között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség (p>0,32). A Rcyl csoport értékeit vizsgálva a centrális corneavastagság 1 hónappal a PRK-t követően 457.88±20,40 pm, 12 hónappal később 482,6±16,2 pm volt. Az kisebb esetszám miatt a szaruhártya-vastagság 1. és 12. havi posztoperatív elemzésétől eltekintettünk, azonban a tendencia hasonló volt, mint a Rsph csoport esetén (1. táblázat). A posztoperatív corneahomályokat vizsgálva a regressziót mutató szemek körében (Rsph és Rcyl szemek együttesen) az átlagos corneahomály az 1. és 3. hónap között vizsgálva 0,98±0,59 volt, a regresszió nélküli szemek körében ugyanez az érték 0,72±0,6 (p=0,074), a köztük lévő különbség statisztikailag nem szignifikáns. Megbeszélés Az excimer lézeres refraktív sebészet technikai fejlődése révén a kezelések pontosságával kapcsolatos szakmai és betegelvárások egyre inkább emelkednek. A kezelésekről általánosságban elmondhatók, hogy kis és közepes dioptriatartományokban (-9,0 D alatt) a kezelések pontossága megfelelő. Számos betegnél nincs posztoperatív regresszió, azonban néhány páciensnél jelentős corneahomályok kialakulása nélkül is a kezelés után röviddel alulkorrigáltság észlelhető, amely előfordul LASIK-műtéteket követően is.13 A jelen vizsgálatban a pre- és posztoperatív pachymetria, valamint a posztoperatív regresszió közötti összefüggést értékeltük PRK-műtétek kapcsán. A topográfiás adatok elemzése és a bulbushossz biometriás változásai nem képezték ezen tanulmány részét. Kimutattuk, hogy mind a szférikus, mind a cilindrikus komponens vonatkozásában igazolható, hogy vékonyabb preoperatív corneavastagság esetén nagyobb a regresszió statisztikai valószínűsége, mint vastagabb szaruhártyák esetén. Vagyis a sebgyógyulás egyéni szempontjain kívül (subepithelialis hegesedéssel járó fokozott stromalis válaszreakció) a preoperatív szaruhártya-vastagságot is figyelembe kell venni a műtétre jelentkezők tájékoztatásakor a műtéttől várható eredmények és a páciens saját elképzeléseinek összehangolása érdekében. Vizsgálataink szerint nem a posztoperatív corneahomályokkal járó túllőtt stromalis sebgyógyulási válaszreakció áll a regresszió hátterében, mivel a subepithelialis homályok vonatkozásában nem volt lényeges különbség a regressziót nem és a regressziót mutató szemek között. Ennél valószínűbbnek látszik a hámréteg hyperplasiája, vagy a szaruhártya hátsó felszínének előrébb helyeződése.8 Az irodalomban egyetlen hasonló jellegű vizsgálattal találkoztunk, amelynek során a topográfiai és ultrahangos adatok elemzésével rámutattak a vékonyabb corneák esetén bekövetkező regresszió lehetőségére.8 Az egyéb közlemények többsége az ultrahangos pachymetria preoperatív és posztoperatív értékeivel foglalkozik, néhány esetben az intraoperativ szaruhártya-vastagságot is értékelték a szerzők.10 Bohnke 1996-ban egy optikai pachymeter segítségével határozta meg a szaruhártyák PRK-műtét utáni vastagságát, azaz következtetett az ablatiós mélységre. Az akkori vizsgálata során azt tapasztalta, hogy az ablatiós mélység minden esetben nagyobb volt, mint a kalkulált vastagságváltozás. Ez az érték szintén különböző volt, amennyiben a kísérletet emberi vagy sertésszemen végezte. Akkori megállapítása szerint ez a különböző ablációs mélység és a sebgyógyulás jellege tehető felelőssé a posztoperatív regresszióért.2 Magunk az ultrahangos pachymetriát alkalmazva nem találtunk ilyen nagymértékű eltérést a mért és a számított fotoablatiós mélység között.1015 Egy későbbi vizsgálat során Bohnke non-kontakt, optikailag alacsony koherenciás refiektometriát alkalmazó „valós idejű” (real-time) pachymetriával határozta meg a vizsgált szaruhártyák PRK-műtét alatti vastagságát. A fotoablatio során mért szaruhártya-vastagságok ±10 pm-en belüli eltérést mutattak a mért és a lézerkészülék által megadott értékek között.3 Saját korábbi vizsgálatunkban is hasonló pontosságot tapasztaltunk.10'15 Mint már említésre került, Naroo egy közleményben a PRK után fellépett regresszió okait vizsgálta, azonban nem a preoperatív szaruhártya-vastagságok, hanem az Orbscan II készülékkel végzett topográfiás és pachymetriás eredmények alapján. Az Orbscan készülék nemcsak a szaruhártya felszínéről, hanem a szaruhártya hátsó felszínének domborzati viszonyairól is képes felvilágosítást adni. A szerző megállapította, hogy a PRK utáni regresszió hátterében állhat az, hogy a vékonyabb szaruhártya műtét után kissé előre boltosul, az elülső és a hátsó felszín meredekebbé tételével kompenzálva a korábbi fotoablatio során elért laposodást, ami magyarázza a myopiás regressziót a szaruhártyahomályok kialakulása nélkül is.8 A LASIK-módszer elterjedése után tapasztalt ectaticus syndromák (keratoconus arteficialis) vizsgálata során ismét nagy jelentőséget kapott a szaruhártya ultrahangos vastagságmérése. A vizsgálatok alapján úgy találták, hogy minimum 250 pm vastag érintetlen stromaréteget kell hagyni a művi keratoconus megelőzése céljából.6 Maldonado optikai koherenciás tomográfot alkalmazva megállapította, hogy -12,0 D feletti ametropiák kezelése esetén nagy a kockázata annak, hogy 250 pm-nál vékonyabb posztoperatív hátsó stroma vastagság alakuljon ki. Általában azonban LASIK után, OCT-vel vizsgálva, a mikrokeratomok vékonyabb lebenyt képeznek a megadottnál, ezért a legtöbb esetben a 250 pm vastag reziduális stromaágy tartható.6 Bechmann az optikai koherenciás tomográfot (OCT) és a standard ultrahangos pachymetria mérési pontosságát hasonlította össze. Megállapította, hogy OCT-vel a centrális corneavastagság 530±32 pm volt, ezzel szemben az ultrahangos módszerrel értékelve 581 ±32 pm. Amennyiben 0,988-as korrekciós faktort alkalmaznak, az OCT és az ultrahangos pachymetriás értékek jól korreláltak egymással.1 Yaylali és munkacsoportja az Orbscan és az ultrahangos pachymetriás értékek korrelációját hasonlította össze és megállapították, hogy az Orbscan mérések 23-28 pm-rel nagyobb corneavastagságot mértek, mint az ultrahangos módszer.18 Módis a kontakt és non-kontakt spekulár mikroszkópiás és az ultrahangos szaruhártya-vastagságmérést hasonlította össze és megállapította, hogy bár a vizsgált műszerek megbízhatóan meghatározták a szaruhártya-vastagságot, azonban a mért értékek különbözősége miatt ezek nem cserélhetők fel egymással.7 Fakhry egy közleményében az ultrahangos pachymetria és az Orbscan II. készülék mérési pontosságát hasonlította össze PRK- és LASIK-műtéteket követően. A szerző megállapította, hogy normális sebgyógyulási viszonyok esetén PRK után és LASIK-ot követően, a meg-A PREOPERATÍV SZARUHÁRTYA-VASTAGSÁG ÉS A POSZTOPERATÍV REGRESSZIÓ ÖSSZEFÜGGÉSE...
