Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-03-01 / 1. szám
Szemészet 139. évfolyam (2002) 45 A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Szemészeti Klinikájának (igazgató: Berta András egyetemi tanár)' és a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézetének (igazgató: Nagy Erzsébet egyetemi tanár)2 közleménye A szenilis macula-degeneráció újabb etiológiai megközelítése Nagy Annamária,1 Facskó Andrea,' Deák Judit,2 Berta András1 i Célkitűzés: Van-e szerepe a Chlamydia pneumoniae (C. pneumoniae) fertőzésnek - az atherosclerosisban találtakhoz hasonlóan - az időskori macula-degeneráció etiopatogenezisében ? Módszerek: A DEOEC Szemklinikán vizsgált és diagnosztizált macula-degenerációs betegeket és kontrollként cataractás, illetve diabetes mellitus okozta retinopathiás betegeket, összesen 25 pácienst vontunk be vizsgálatainkba. A szemészeti státusz rögzítését követően a betegek szérumából a SZTE Központi Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézetében meghatározták a C. pneumoniae IgG-, IgA-, IgM antitesteket mikro-immunfluoreszcens (MIF) módszerrel. Eredmények: A macula-degenerációs betegek csoportjában 4 (4/10) bizonyult krónikus C. pneumoniae-fertőzöttnek, 3 (3/10) határesetnek és 3 esetben C. pneumoniae antitest nem volt kimutatható (3/10). A cataractás betegek között ez az arány a következőképpen alakult: 3 (3/9) pozitív, 3 (3/9) határeset és 3 (3/9) negatív. A diabeteses retinopathiás betegek közül 4 (4/6) minta C. pneumoniae specifikus antitestet tartalmazott, 1 (1/6) határesetnek bizonyult, 1 (1/6) negatív eredményt mutatott. Következtetés: Az előzetes eredmények megerősíteni látszanak az időskori macula-degeneráció kialakulásában a krónikus C. pneumoniat fertőzés lehetséges szerepét, természetesen annak figyelembevételével, hogy az eddig vizsgált betegcsoport nem tekinthető reprezentatív mintának és a betegszám kevés ahhoz, hogy jelenleg messzemenő következtetést vonjunk le. Kulcsszavak: időskori macula-degeneráció (AMD), atherosclerosis, C. pneumoniae A NEW APPROACH TO THE AETIOLOGY OF AGE-RELATED MACULAR DEGENERATION Purpose: To assess whether, as in the case of atherosclerosis, the bacterium Chlamydia pneumoniae (C. pneumoniae) has a role in the aetiopathogenesis of age-related macular degeneration. Methods: The study involved a total of 25 patients, comprising patients examined at the Department of Ophthalmology of the University of Debrecen Medical and Health Sciences Centre and diagnosed as suffering from I macular degeneration, and a control group which comprised cataract patients and patients with retinopathy induced by diabetes mellitus. Following the recording of the patient’s ophthalmological status, a serum sample was taken and sent to the Central Clinical Microbiological Laboratory of the Szeged Medical School (SZTE). The microimmunofluorescence (MIF) method was employed to detect the presence of antibodies to C. pneumoniae (IgG, IgA and IgM). Results: In the group of 10 macular degeneration patients, 4 proved to be chronically infected with C. pneumoniae, 3 were borderline cases, and in 3 patients C. pneumoniae antibodies were not detected. The corresponding figures for the 9 cataract patients were: 3 positive, 3 borderline cases, and 3 negative. Of the 6 diabetic retinopathy patients, 4 showed C. pneumoniae-speci/ic antibodies, 1 proved to be borderline, and one had a negative result. Conclusion: The preliminary results appear to confirm a possible role of chronic C. pneumoniae infection in the development of age-related macular degeneration. However we underline the fact that the sample of patients assessed so far cannot be considered as representative, and that the number of subjects is too small to draw far-reaching conclusions. Keywords: age-related macula degeneration (AMD), atherosclerosis, C. pneumoniae Az időskori macula-degeneráció a vakság egyik vezető oka a fejlett országokban, ugyanakkor az etiológiát és a patomechanizmust illetően továbbra is szegényesek az ismereteink.3,711'16 A terápiás lehetőségek korlátozottak és csak a betegek egy bizonyos csoportjában hatásosak.7 A cél tehát a rizikófaktorok identifikálása, hogy ezek befolyáso-Zajácz Magdolna professzomő 70. születésnapja tiszteletére lásával megelőzhessük a progressziót.3 Bár a hajlamosító tényezők azonosítására tett eddigi kísérletek és vizsgálatok eredményei sokszor ellentmondásosak, bizonyos környezeti vagy alkati tényezőket - a nagy betegszámú csoportokat vizsgáló eset-kontroli tanulmányok eredményei alapján - elfogadhatunk ismert rizikófaktorként. Ezek a következők: időskor (>60 év), pozitív családi anamnézis (genetikai tényezők), női nem, fehér bőrszín, magasvérnyomás-betegség, koszorúér-betegség, dohányzás, alacsony szintű Nagy Annamária: A szenilis macula-degeneráció újabb etiológiai megközelítése
