Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)

2002-12-01 / 4. szám

139. évfolyam (2002) Supplementum II.

Következtetés: Összehasonlítva a két különböző módszerrel mért adatokat az intraocularis nyomás értékei mind összességében, valamennyi beteg adatát figyelembe véve, mind a glaucomás és nem glaucomás betegek adatait különkülön csoportban elemezve szignifikánsan eltértek. Ez a különbség éppen a glaucomás szemek esetében bizonyult a legnagyobbnak. A vizsgálatunkban használt air-push elven működő tonométer inkább tájékoztató, szűrővizsgálatok elvégzésére ajánlható eljárás.

Our experiences with air-push tonometry

Komár, Tímea, Módis, László

Dept, of Ophthalmology, Medical and Health Science Centre, University of Debrecen

Aim: To compare air-push tonometry with applanation tonometry.

Patients and methods: 66 eyes of 33 patients (mean age 57.87±19.44 years) were examined first by air-push tonometry (Pulsair, Easy eye, Keeler), then by applanation (Goldmann) tonometry. The intraocular pressure value was within normal limits in 21 cases (42 eyes), while in 12 cases (24 eyes) the patients suffered from various types of treated glaucoma.

Results: Our results show that the average intraocular pressure was 16.47±5.66 mmHg as measured by the air-push tonometry, and 15.58+4.52 mmHg when measured by Goldmann tonometry (n=198, p=0.02). The intraocular pressure was 13.26±3.19 mmHg measured by air-push tonometry, and 14.11±3.83 mmHg, measured by applanation tonometry (n=126, p=0.003), in non-glaucoma patients. The average values of the intraocular pressure were 22.09±4.56 mmHg (air-push) and 18.15±4.52 mmHg (applanation) in the glaucomatous eyes (n=72, p<0.0001).

Conclusions: Comparing the data measured by these two different methods, air-push tonometry and applanation tonometry, we could detect statistically significant differences between them. The most significant difference was detected when measuring glaucomatous eyes. We could recommend the air-push tonometer for the purpose of screening glaucoma patients.

A glaucoma capsulare diagnosztizálásával és kezelésével szerzett

tapasztalataink

Nagy Zsuzsanna, Czimer Dóra, Bencsik Rózsa

Főv. Önkorm. Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Szemészeti Osztály, Budapest

Célkitűzés: A glaucoma capsulare okozta funkciókárosodás felmérése osztályunk és szakambulanciánk beteganyagában.

Betegek és módszer: 1991-2001 közötti időszakban 99 beteg 161 szemét kezeltük pseudoexfoliativ glaucoma miatt. A betegség diagnosztizálásakor észlelt adatokat (papillakép, látótér, szemnyomás) retrospektív módon dolgoztuk fel. 38 beteg 60 szemének sorsát hosszabb távon (2-14 év, átlagosan 5,4 év) kísértük figyelemmel, és elemeztük az alkalmazott kezelések (konzervatív, lézer, műtét) hatásosságát.

Eredmények: Funkció szempontjából 4 csoportba soroltuk a szemeket: ép, mérsékelten súlyos, súlyos, igen súlyos károsodás. Felfedezéskor a 161 szem mintegy fele méréskelten, egynegyede súlyosan károsodott, 15 szem gyakorlatilag vak volt. A 60 hosszabb távon követett szemen 36 esetben a glaucoma nem okozott további károsodást. A konzervatív kezelési módok közül a Xalatan bizonyult a leghatásosabbnak.

Következtetés: Adataink szerint a glaucoma capsulare nem kerül időben észlelésre. A pseudoexfoliatiós syndromás betegek rendszeres kontrollja feltétlenül szükséges.

30 Augustus 2002