Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-12-01 / 4. szám
Szemészet Posztop. követési idő ■ RK (alacsony dpt) □ RK (magas dpt) □ LTK 2. ábra. A refrakció változása a kezelt csoportokban thelialis homály alakja gyűrűszerű volt, átmérője nagyobb volt, mint a myopiás kezelések után (9,0 mm-es tranzíciós zóna). Meg kell említeni, hogy a preoperatív kivizsgálás során 2 szemnél alakult ki glaucomás roham, amely egy esetben terápiarezisztens volt, a másik esetben az antiglaucomás kezelés és a YAG-lézeres iridotomia megszüntette az emelkedett szemnyomást. A páciensek elviselhetetlen temporalis lokalizációjú fájdalmat említettek néhány órával a vizsgálat után, amely alatt cyclopentolat szemcseppet kaptak a fundusvizsgálat és a skiaszkópia elvégzése előtt. Az első esetben 70 Hgmm, a második esetben 65 Hgmm szemnyomást mértünk Goldmann-tonometriával. A terápiarezisztens esetben az elvégzett iridotomia ellenére, a szemnyomás 3 héten keresztül 26-30 Hgmm között ingadozott, majd timolol maleát és dorzolamid mellett 18-20 Hgmm mellett stabilizálódott. Az elvégzett látótérvizsgálat látótérkiesést nem igazolt. További 2 szem kapcsán észleltünk szemnyomásemelkedést a tágító szemcsepp adása után, azonban antiglaucomás terápia hatására ezekben a szemekben a szemnyomás rövid időn belül rendeződött. A 3. csoportban a legjobb korrigált látóélesség 5 esetben (50%) változatlan maradt, 3 szem (30%) veszített 1 számot; 2 szem (20%) veszített 2 számot. Az RK csoporthoz hasonlóan minden páciens káprázási panaszt említett mezopikus körülmények között a korai posztoperatív időszakban. Ezek a panaszok a későbbiekben jelentős javulást mutattak és a PRK előtti szinten stabilizálódtak. Megbeszélés A PRK lehetséges szerepét az RK utáni reziduális myopia kezelésében már 1991 és 1992-ben felvetették.7'32 Seiler a primer PRK sebgyógyuláshoz hasonló sebgyógyulásról számolt be.32 Magunk 1995-ben ismertettünk egy olyan esetet, amely RK után került PRK-kezelésre, majd későbbiekben a kialakuló subepithelialis homályok és a regresszió miatt a PRK-kezelést meg kellett ismételni.17 1995-ben Ribeiro is hasonló tapasztalatokról számolt be, nagyobb fokú haze jelenséget és szerényebb refrakciós eredményt észlelt RK után végzett PRK eseteiben.28 Probst27 és Gimbel'0 is hasonlókat tapasztalt, azaz az RK után végzett PRK-műtétek után nagyobb fokú haze reakcióra lehet számítani, ami csökkenti a PRK-kezelés biztonságát (safety). Az LTK utáni hypermetropiás regresszió excimer lézeres kezelésével kapcsolatos tapasztalatokkal nem találkoztunk az irodalomban. A preoperatív adatok elemzése során tekintetbe kell venni, hogy mind az RK, mind az LTK megváltoztatja a cornea görbületi sugarát, korábban sphericus dioptriaértékkel operált szemekben astigmiás fénytörési hibát okozhat mindkét eljárás. Saját tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy a korábbi RK, illetve LTK után szerényebb refrakciós eredmények várhatók (prediktabliltás csökken), mint primer PRK kapcsán. Az 1. csoportban (alacsonyabb fokú poszt-RK myopia) a PRK jó eredményeket biztosított, minden szem esetében a módszer képes volt a reziduális/regresszív myopia csökkentésére, vagy teljes megszüntetésére. Három szem vonatkozásában észleltünk klinikailag súlyos fokozatú subepithelialis homályokat, amelyek regresszióval is együtt jártak. A 2. csoportban (-5,0 D-át meghaladó pre-PRK refrakció) a homályképződés és a refraktív regresszió súlyosabbnak bizonyult, mint az 1. csoport szemei között. Vagyis a posztoperatív subepithelialis homályok súlyossága nagymértékben függött a fotoablációs mélységtől (-5,0 D esetén 45 pm, míg -10,0 D kezelése esetén 95 pm). A korábbi radiális keratotomia a szemeket érzékenyebbé teszi, azaz a sebgyógyulás mértéke meghaladja a primer PRK-kezelések után tapasztalható sebgyógyulást és a klinikai válaszreakció dioptriafüggő, azaz függ a fotoblációs kezelés mélységétől.17,27 Az RK-s hegek mellett a PRK-kezelés után ismét aktiválódó keratocyták valószínűleg több extracelluláris mátrixot és kollagénrostot termelnek, mint a korábban nem kezelt corneák.3,21,22 Tapasztalataink szerint a várható refrakciós eredmény (jósolhatóság = a ±1,0 D-án belüli posztoperatív refrakció valószínűsége) is gyengébb, mint primer PRK eseteiben. Primer PRK kapcsán a klinikai munkacsoport korábban -1,0 D és -6,0 D fénytörési hiba kezelése kapcsán 94,2%-os jósolhatóságról számolt be; -6,1 D és -9,0 D kezelése esetén ezt az értéket 76,4%-osnak találtuk (19); +1,0 D és +6,0 D közötti hypermetropiás szemek kezelése után a jósolhatóság vagy prediktabilitás 76,2%-osnak bizonyult.9,23 Primer PRK esetén és RK után PRK-val operált szemek kapcsán a jósolhatóság, a subepithelialis homályok és a legjobb korrigált látóélesség csökkenésének valószínűsége (safety) egyaránt dioptria-, azaz fotoablációs mélységtől függő volt. A jelenlegi beteganyagunkban az 1. csoportban a jósolhatóság nagyobb volt, mint a 2. csoportban. Túlkezelés (hypermetropiás eltolódás) csak az 1. csoportban fordult elő, amely átmenetinek bizonyult. Az RK után PRK-val operált páciensek nagy része a műtétet követően szemkáprázásra panaszkodott, amely klinikailag súlyosabb volt, mint akár RK, akár primer PRK-t követően. A káprázás jelentős javulást mutatott az idő függvényében és visszatért a PRK-műtét előtti értékre, valószínűleg a klinikailag kifejezettebb sebgyógyulási válaszszal volt kapcsolatos ez a megfigyelés. Köztudott, hogy az RK az esetek többségében az optikai centrumot is elérő, Nagy Zoltán Zsolt
