Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-09-01 / 3. szám
139. évfolyam (2002) 171 3. táblázat. A HRTII paraméterek variációs koefficiensei a normál és a glaucomas csoportban Paraméter CV CV p-érték* normál glaucoma n=28 n=13 Rim Area 2,1 6,3 0,000008 Cup Area 8,8 8,9 0,78 Cup Volume 10,7 19,9 0,0045 Rim Volume 7,3 16,2 0,0012 Cup/Disc Area Ratio 10,6 9,9 0,93 Linear Cup/Disc Ratio 8,1 6,1 0,30 Mean Cup Depth 3,3 5,9 0,012 Maximal Cup Depth 4,9 6,0 0,13 Cup Shape Measure 11,2 20,8 0,0012 Height Variation Contour 6,4 16,4 0,0009 Mean RNFL Thickness 6,8 11,2 0,049 RNFL Cross Sectional Area 12,0 12,0 0,93 Temporal Rim Area 8,5 19,3 0,0014 Temp/Su Rim Area 20,6 10,7 0,007 Temp/Inf Rim Area 1,8 12,0 6xl012 Nasal Rim Area 0,6 4,3 8xl013 Nasal/Sup Rim Area 0,4 6,2 5xl019 Nasal/Inf Rim Area 0,5 3,7 9xl013 * F-teszt 4. táblázat. A HRT II vizsgálattal meghatározott cup/disc területarány, lineáris C/D arány és idegrostréteg keresztmetszeti felszín korrelációja a i 'átótér MD-és GS-értékével Paraméter MD GS C/D r=0,294 p: =0,029 r=0,448 p=0,001 L C/D r=0,372 p: =0,005 r=0,311 p=0,021 RNFL CSA r=-0,329 p= =0,014 r=-0,367 p=0,06 a 3. táblázatban tüntettük fel. Látható, hogy a legtöbb paraméter reprodukálhatósága a klinikailag glaucomás szemek esetében a szignifikánsan rosszabb (azaz a variációs koefficiens szignifikánsan nagyobb) volt, mint az ép kontroll szemeken. Fontos kivételt jelentett a cup/disc területarány, a lineáris C/D arány, valamint a retinalis idegrostréteg keresztmetszeti felszíne. Ezen paraméterek variációs koefficiense nem különbözött a glaucomás és kontroll szemeken. A cup/disc területarány és a lineáris C/D arány az összes látótérvizsgálattal rendelkező szemet tekintve szignifikáns pozitív korrelációt mutatott a küszöbperimetriás látótér MD és GS indexeivel (4. táblázat). A retinalis idegrostréteg keresztmetszeti felszíne pedig szignifikáns negatív korrelációban állt az MD értékével (4. táblázat). A többi HRT II paraméter nem korrelált a látótér indexeivel (p>0,05, a részletes adatokat nem mutatjuk). Megbeszélés A jelen közleményben a HRT II készülékkel nyert tapasztalatainkat értékeltük. A HRT II készülék az eredeti Heidelberg Retina Tomográf egyszerűsített, felhasználóbarát és alacsonyabb árú változata. Vizsgálatunk gyakorlati jelentőségét az adja, hogy a berendezés a nemzetközi szemorvosi gyakorlatban egyre inkább elérhetővé válik, és az utóbbi időben számos hazai szemészeti osztályon is mód volt a műszer rövid, technikai jellegű kipróbálására. A HRT II készülékkel intézetünk nagy forgalmú glaucoma-részlegében végeztünk keresztmetszeti jellegű vizsgálatot. A készüléket a gyakorlati felhasználhatóság, más, korszerű diagnosztikai eljárásokkal való összevetés, valamint - szűrővizsgálatot modellező helyzetben - diagnosztikai szenzitivitás és specificitás szempontjából értékeltük. Ezen utóbbi szempontot azért is fontosnak tartjuk, mert a berendezést annak forgalmazója Magyarországon elsősorban szűrővizsgálat céljára ajánlva mutatta be. Tapasztalatunk gyakorlati, technikai és kezelési szempontból egyértelműen pozitív volt, hiszen a HRT II vizsgálat gyorsan és könnyen elvégezhetőnek bizonyult (különösen az eredeti berendezéssel szerzett tapasztalatokhoz képest). Tizenkilenc szem (17,3%) esetében azonban értékelhető vizsgálat nem volt végezhető a lencsehomályok, a jelentős astigmia és a megfelelő fixáció hiánya miatt. Noha a sikertelen vizsgálatok aránya nem tekinthető elfogadhatatlanul nagynak, látható, hogy éppen a phacosclerosisban, a könnytermelés csökkenésében és a jelentős látótérkiesésben szenvedő glaucomás szemek egy része nem volt elemezhető e módszerrel. Az a tény pedig, hogy a HRT II szoftvere által megadott papilla-paraméterek legnagyobb részének reprodukálhatósága szignifikánsan gyengébb volt a glaucomás szemeken, mint a nem glaucomás, fiatalabb személyek tiszta törőközegű szemein, arra utal, hogy a mérési bizonytalanság éppen a cél-populációban fokozódik. Azt az eredményt viszont, hogy a cup/disc területarány és a lineáris C/D arány az összes vizsgált szemet tekintve szignifikáns pozitív korrelációt mutatott a küszöbperimetriás látótér MD- és GS-értékével (azaz minél nagyobb részt foglalt el a papillából az excavatio, annál súlyosabb volt a látótér romlása) úgy értékelhetjük, hogy HRT II méréseink a valóságos viszonyokat7,911 mutatták. Erre utal az is, hogy a retinalis idegrostréteg keresztmetszeti területét jellemző HRT II paraméter szignifikáns negatív korrelációban állt a látótér MD-értékével, azaz minél „vékonyabb” volt az idegrostréteg, annál nagyobb volt a látótér károsodása.9 (A HRT berendezés és a GDx idegrostréteg-analizátor „idegrostréteg”-paramétereinek definíciója a teljesen különböző mérési alapelv miatt nem azonos.) A HRT II szoftvere által automatikusan megadott klaszszifikáció csupán 64%-ban egyezett meg a klinikai klasszifikációval, és a GDx idegrostréteg-vizsgálat, valamint a küszöbperimetriás látótérvizsgálat klasszifikációjával való egyezés is csak 65% volt. Mi következik mindebből? Világosan látszik, hogy egyetlen vizsgálóeljárás sem tökéletes önmagában, és különösen nem tökéletes keresztmetszeti vizsgálatban, amikor nincsen mód a betegkövetés során beálló változás vagy stabilitás észlelésére. A különböző elven működő vizsgálómódszereket - még akkor is, ha azok csúcstechnikát képviselnek - a zavaró hatások eltérő módon és mértékben befolyásolják. így az az állapot, ami az egyik módszer használata esetén zavarja, vagy lehetetlenné teszi az értékelést, egy másik módszer alkalmazásakor nem, vagy csak kisebb mértékben befolyásolja a mérést. Több, különböző elven működő vizsgálómódszer együttes alkalmazásával, és különösen a követési időszak alatti méGyakorlati tapasztalatok Heidelberg Retina Tomográf II készülékkel
