Szemészet, 2001 (138. évfolyam, 1-4. szám)

2001-03-01 / 1. szám

Szemészet зо 1. táblázat. Eseteink legfontosabb adatai Sorszám Beteg kora Beteg neme Kiegészítő információ Cataracta-extractio módja Implantált PCL fajtája Tokfeszítő gyűrű fajtája Követési idő Posztoperatív lelet No 1. 90 év nő — ECCE PMMA Medicontur 10SR 13 hó centrális műlencse - hátsó tokfibrosis miatti capsulotomia eseménytelen No 2. 68 év nő megelőző pp. vitrect. phacoem. hydrogel Medicontur 10SR 6 hó centrális műlencse No 3. 68 év férfi myopia phacoem. /ECCE PMMA Medicontur 10SR 3 hó centrális műlencse No 4. 71 év férfi — phacoem. szilikon Medicontur 10SR 10 hó tokzsugor sy., PCL decentráció - elülső capsulotomia után rendeződik No 5. 86 év nő PEX phacoem. szilikon Medicontur 12SR 6 hó centrális műlencse PEX= pseudoexpholiatiós szindróma; pp. vitrect.=pars plana vitrectomia; ECCE= extracapsularis cataracta-extractio; PCL= hátsó csarnok műlencse; Phacoem.=phacoemulsificatio; PMMA= polimetilmetakrilát szemen tervezett extracapsularis cataracta-extractiót, két szemen temporalis cornealis alagútseben, egyen felül ejtett sclerocornealis alagútseben át történő bimanuális phacoemulsificatiót végeztünk. Egy szemen (No 3.) műtéti technikát váltottunk a műtét folyamán; a phacoemul­­sificatio során már részben feldarabolt magot a seb meg­hosszabbítása után távolítottuk el. A zonulodialysis - mely nem haladta meg egy esetünkben sem a 180 fokot - a mag vagy az epinucleus eltávolítása közben, egy szemen csak a műlencse behelyezésének megkísérelése során vált nyilván­valóvá. Üvegtest egyik szemen sem esett elő. A zonulodialysis megállapításakor Medicontur 10SR vagy 12SR típusú tokfeszítő gyűrűt helyeztünk a tokzsákba viszkoelasztikus anyag segítsége mellett, csipesszel. Phacoemulsificatiós műtét során horgas manipulátort is al­kalmazva az algútseben vagy a cornealis segédnyíláson ke­resztül juttattuk be a gyűrűt. Ezt követően a cataracta­­extractio szükség szerinti befejezése után műlencsét implantáltunk a tokzsákba. A beültetett műlencsék közül az összehajthatóaknak (No 2., 4., 5.) módosított J hurkú polimetilmetakrilát haptikája volt. A követési idő 3 és 13 hónap között változott. Mind­egyik szemen pupillatágítást is végeztünk a műlencse hely­zetének meghatározására. Eredmények A tokfeszítő gyűrű behelyezése után a tokzsák minden esetben kisimult, visszanyerte „tartását”, és a továbbiakban a lencsemaradék kiürítése és a műlencse beültetése nem okozott problémát. További zonulaszakadás nem alakult ki, üvegtest nem esett elő. A korai posztoperatív időszak mindegyik szemen zavar­talan volt. A követési idő alatt 4 esetben centrális maradt a műlencse. Ezen négy szem egyikén (No 1.) mérsékelt hátsó tokfibrosis miatt Nd:YAG lézer-capsulotomiát végeztünk 10 hónappal a műtét után, ez ugyancsak eseménytelenül zajlott. A 4. számmal jelzett szemen 3 hónappal a műtét után az elülső lencsetok aszimmetrikus fibrosisát, capsulophimosist és a műlencse dislocatióját észleltük, emellett krónikus iridocyclitis jeleit - a helyzetet Nd:YAG lézerrel végzett radiális „relaxátiós” elülső capsulotomiák megoldották (ezt az esetet egy másik közleményünkben részletesen ismertettük - közlés alatt). Megbeszélés Szürkehályog-műtét esetén a zonulodialysis - akár már preoperative ismert volt, akár a műtét közben alakult ki vagy vált nyilvánvalóvá - komoly probléma, főleg, ha a tokzsák megtartására, maradéktalan kiürítésére és a műlen­cse tokzsákba való helyezésére törekszünk, és emellett a későbbi stabilitás kívánalmát is szem előtt tartjuk. Milyen megoldások jöhetnek szóba? Ez nagymértékben függ a lencsefüggesztő rostok hiányának mértékétől, a len­cse helyzetétől, attól, hogy mikor manifesztálódik a zonulodialysis, és attól is, hogy a rostok meggyengülése, elszakadása progresszív folyamat vagy (pre-, esetleg intraoperativ) trauma következménye. Előfordulhat, hogy eleve le kell mondanunk a műlencse capsularis támasztéká­nak lehetőségéről, máskor a megkísérelt nyitott tokos há­lyogkivonás vagy phacoemulsificatio közben válhat egyér­telművé, hogy részben vagy egészben fel kell áldoznunk a tartását vesztett tokzsákot. Ilyenkor elülső, vagy transscleralis varrattal rögzített hátsó csarnok műlencsét implantálhatunk. Lehetséges olyan helyzet is, hogy a már üres, de megroggyant tokzsákot rigid hátsó csarnok műlen­cse behelyezésével tehetjük feszessé - bár kerekké nem. Mindezek a megoldások későbbi komplikációk esélyét hor­dozzák magukban. Megnyugtatóbbá teszi a helyzetet, ha tokfeszítő gyűrűt alkalmazunk, és kihasználjuk az általa nyújtott előnyöket az ilyen esetekben. Erre leginkább akkor van lehetőség, ha a zonulodialysis nem haladja meg a 180 fokot, bár speciálisan kialakított tokfeszítő gyűrűkkel ennél kiterjedtebb zonulodialysis esetén is jó eredményekről szá­moltak be - ilyenkor a gyűrűt transscleralisan fixálni kell.2 Kerényi Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom