Szemészet, 2001 (138. évfolyam, 1-4. szám)
2001-03-01 / 1. szám
Szemészet erilis 8. évfolyam (2001) 5 A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Szemészeti Klinikájának (igazgató: Berta András egyetemi tanár) közleménye Corneakonzerváló folyadékok összehasonlító vizsgálata Módis László, Németh Gábor, Takács Lili, Csutak Adrienn, Kettesy Beáta, Berta András Célkitűzés: Négy különböző corneakonzerváló folyadék (két középtávú [Likorol és Optisol] és két középhosszú távú [IMDM és Inosol]) összehasonlítása műtéti felhasználás előtt. Módszerek: Corneakonzerváló szerenként 8-8, összesen 32 corneát vizsgáltunk. Meghatároztuk a centrális átlagos endothelsejtszámot és morfológiát tripánkék-festés után fáziskontraszt inverz mikroszkóppal, a konzerváló folyadékok átlagos glükóz- és laktátszintjét enzimatikus módszerrel és az oldatok esetleges kontaminációját Transpocult táptalajra leoltás segítségével. A vizsgálatokat konzerválás előtt és a konzerválás utáni 7., 14., 21. és 28. napon végeztük. A kísérletsorozat végén a corneákat fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatnak vetettük alá. Eredmények: Az átlagos endothelsejtszám Optisolnál 4000-ről 1940 sejt/mm2-re, Likorolnál 3880-ról 610/mm2-re, Inosolnál 3060-ról 2200/mm2-re, IMDM-nél 3640-ről 2740/mm2-re csökkent a 28 nap alatt. A biokémiai vizsgálatok eredményei szerint a glükózszintek lassú csökkenése volt megfigyelhető mind a négy konzerváló oldatnál, míg a laktátszintek emelkedése a középhosszú távú módszerek esetében jelentősebb volt, mint a középtávúaknái. Hisztológiai vizsgálatok során az endothelsejtek degenerációját észleltük. Fertőzés nem fordult elő. Összefoglalás: Mind a négyféle konzerváló folyadék alkalmasnak bizonyult corneák tartósítására szaruhártyaátültetésekhez. Az endothelsejtszám önmagában nem, csak morfológiai sajátságaival együtt jellemzi a cornea funkcionális állapotát. Hosszabb távra (3 hét) tervezett műtéteknél középhosszú távú sejttenyésztő oldatokban való szaruhártya-konzerválást ajánlunk. Kulcsszavak: corneakonzerválás, konzerváló folyadékok, endothelsejtszám, endothelium morfológia, tripánkék- és alizarinvörös-festés A COMPARATIVE STUDY OF CORNEAL PRESERVATION MEDIA Purpose: The aim of the study was to compare four different corneal preservation media (two intermediate term [Likorol and Optisol]and two intermediate-long term [IMDM and Inosol]) before surgical use. Methods: Eight corneas were studied in each medium, altogether 32 corneas were examined. After trypanblue staining the central mean endothelial cell count and morphology were defined with inverse phase contrast microscope. The average glucose and lactate levels of the solutions were measured by enzymatic methods and Transpocult culture medium was used to indicate the possible contamination of the preservation liquids. The investigations were I performed before preservation and on the Th, 14th, 21th, and 28th, days after preservation. Finally, the corneas were studied by light and electron microscopy. Results: The mean endothelial cell count decreased from 4000 to 1940 cell/mm2 in Optisol, from 3880 to 610/mm2 in Likorol, from 3060 to 2200/mm2 in Inosol, and from 3640 to 2740/mm2 in IMDM by the 28th day. According to biochemical studies in all four preservation media glucose levels gradually decreased, whereas in cases of intermediate-long term storage the increase of lactate levels was more significant than in intermediate ones. Histological observations disclosed degeneration of endothelial cells. No contamination occurred during the I observation period. Conclusions: All the four preservation media were proved to be suitable for cornea supply for keratoplasty. The functional state of the cornea cannot be determined by cell count itself but only together with its morphological characteristics. For pre-planned (3 weeks) surgery corneal preservation in intermediate-long term organ culture is recommended. Keywords: corneal preservation, preservation media, endothelial cell count, endothelial morphology, trypanblue and alizarinred staining. A szemészetben a ma már rutinműtétnek számító szaruhártya-átültetésekhez a hatvanas évektől kezdve az USA- ban,1,3 a hetvenes évektől pedig Európában25 is egyre nagyobb számban használnak konzervált corneákat, a donorszűrés, a minőségellenőrzés (“quality control”) és a műtétek tervezhetősége miatt. Magyarországon ez a változás a 90-es évek közepére tehető, amikor megalakult a Budapesti és Debreceni Szembank.1617,18 A friss, nedves kamrában tárolt corneákról a konzervált szaruhártyákra való áttérés azonban esetleges buktatókat is magában rejtő, hosszú fo-Módis László: Corneakonzerváló folyadékok összehasonlító vizsgálata
