Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-06-01 / 2. szám
Szemészet 84 (antibiotikum bejuttatása nélkül) a szívó csövet a vitrectomról lehúzva abból üvegtesti tartalmat nyertünk, melyet szintén transzport táptalajra helyezve, szobahőmérsékleten tárolva küldtünk tovább mikrobiológiai identifikálásra. Nem törekedtünk totális vitrectomia elvégzésére, a szubtotális ún. magvitrectomia elvégzése után antibiotikumot fecskendeztünk az üvegtesti térbe az amerikai EVS tanulmány8 ajánlása szerint a következő töménységben: 1 mg vancomycin 0,1 ml oldatban, 400 mg amikacin 0,1 ml oldószerben és vagy 2,25 mg ceftazidim 0,1 ml oldatban. A fenti kezelést szükség szerint 2—4 nap múlva megismételtük. Az intravitrealisan alkalmazott antibiotikus kezelést minden esetben kiegészítettük antibiotikum csepp, tágító csepp, általánosan alkalmazott antibiotikum és steroid adásával. A folyamat követésében, a progresszió megítélésében a biomikroszkópos vizsgálatok mellett az ultrahangos követés nagy segítségünkre volt. A mikrobiológiai vizsgálatok 11 esetben a SOTE Mikrobiológiai Intézetében, öt esetben más intézetekben történtek. A mikrobiológiai vizsgálat menete: a SOTE Mikrobiológiai Intézetében az anyag beérkezése után dusitóba oltás (húsos-dextrózos bouillonba). 24 óra múlva kioltás véres agarra, csokoládé-agarra vagy Sabourand-agarra és inkubálás 5%-os C02 atmoszférában. Ha a dúsítás után 24 órával az eredmény negatív, akkor az inkubációt még 24 órára meghosszabítják. A telepek identifikálása után az antibiotikum-érzékenység meghatározása a következő antibiotikumokkal szemben történt: oenicillin, oxacillin, erytromycin, clindamycin, vancomycin, tetracyclin, chloramphenicol, gentamycin, tobramycin, netilmycin és neomycin. A táptalajok elkészítése és az identifikálás a Járványügyi és Klinikai Bakteriológia módszertani útmutatóban leírtak szerint (szerkesztő: Lányi Béla) történt. Említésre méltó, hogy egy beteg immunszuppresszív szereket szedett (6. számú beteg). Inzulindependens diabeteses volt egy beteg (8.), akinél a könnyutak sem voltak átjárhatók, ezért a műtét előtt könnypontelzárás történt. További egy beteg nem-inzulindependes diabeteses, három beteg pedig krónikus alkoholista volt. Egyéb háttérbetegségek: májcirrhosis, hypertonia és pancreatitis, valamint gyomorfekély voltak. Teljesen egészséges a 16-ból 4 beteg volt. Eredmények Kilenc beteg elfogadható vagy jó látásélességgel gyógyult 0,1-0,8 között. Négy eset fényérzés nélküli, két betegnek rossz a fényérzése, egynek pedig kézmozgás látása van (4. táblázat). 16 esetből 8-ban sikerült a kórokozó baktériumot identifikálni, nyolc esetben pedig nem volt kimutatható a kórokozó. Három betegben Staphylococcus aureus, egy esetben Gram-pozitív, nem identifikálható baktérium, egy betegben Pseudomonas aeruginosa, három esetben Streptococcus alfa haemolyticus, pneumoniae és acidominimus volt a kórokozó (5. táblázat). A beteganyagban szereplő mindhárom phakoemulsificatio komplikált műtét volt, úgymint hátulsótok-ruptura, kéreg vagy magdarab került az üvegtestbe, ill. a harmadik esetben ACL (elülsőcsarnok-lencsej-beültetés történt a phacoemulsificatio után, melyet secundaer glaucoma követett. Ez utóbbi beteg fényérzése a gyulladás következtében megszűnt. A másik két beteg 0,1, ill. 0,4-es látásélességgel gyógyult. Egy betegben intracapsularis extractiót követő secundaer ACL- implantáció után jelentkezett a gyulladás. Egy gyermeknél strabismus ellenes műtétként retropositio musculi recti externit végeztek, melyet endophthalmitis követett, vs. a bulbus perforációja miatt. Kétszeri vicrectomia után gyógyult. Fél évvel ezután eredményes ECCE+PCL műtétet végeztünk. Egy másik betegben trabeculectomia után fél évvel a filtrációs párna gennyes beolvadása, hypopyonképződés a csarnokban és az üvegtest kifejezett sejtes infiltrációja jelentkezett. Kétszeri vitrectomia és antibiotikum intravitrealis adása után 0,8-es látásélességgel gyógyult. Egy betegben PKP-val kombinált ECCE+PCL implantáció volt az előző műtét. Említésre méltó, hogy két beteg (8., 14.) másik szemén szintén endophthalmitis zajlott le az előző években. A követési idő 1-18 hónap közötti volt (átlag 6,07 hónap). A fényérzés nélkülivé vált betegek közül kettő távo-4. táblázat. Látásélesség a kezelés előtt és után 5. táblázat. Mikrobiológiai vizsgálattal kimutatott kórokozók Betegek Kezelés előtt Kezelés után Betegek Kórokozó 1. kml, fé 3 m 0, 1 1. Staphylococcus aureus 2. fé, tin, fé rossz 2. Gram-poz., nem identifikálható coccus 3. fén fén 3. Streptococcus alfa haemolyticus 4. 1 mou fé lm, loc rossz 4. Negatív 5. tin, fé lm fén 5. Negatív 6. kml 0,8 6. Negatív 7. kml 0, 1 7. Staphylococcus aureus 8. 2 mou 0,4 8. Pseudomonas aeruginosa 9. szeou, fé jó fén 9. Negatív 10. tin, fé bizonytalan fén 10. Negatív 11. kml fé jó 0,4 11. Negatív 12. 3 mou, fé jó 0,5 12. Streptococcus pneumoniae 13. tin, fé 3, loc. bizonytalan 0,8 13. Streptococcus acidominimus 14. 2,5 mou, fé jó 0,15 14. Negatív 15. szeou, fé jó kml, fé jó 15. Negatív 16. kml, fé jó 0,25 16. Staphylococcus aureus Bausz Mária
