Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-03-01 / 1. szám
136. évfolyam (1999) 55 maradt és keserűen kellett tudomásul vennie, hogy ideje lejárt. Míg Beer halálával a szemészet fejlődése Bécsben megtorpant, addig Budapesten Fabini felléptével virágzó korszak kezdődött, amely annak haláláig, 1847-ig tartott. Utóda, Lippai Gáspár vezetése alatt - hasonlóan mint 25 évvel előbb Bécsben - kifejezett stagnálás következett be. Az orvostörténet Lippairól, Rosashoz hasonlóan, igen szomorú osztályzatot állított ki: ő is reakciós volt és igen elavult szemészetet képviselt. A 19. században a legsötétebb periódus Ausztriában és Magyarországon is az 1847-től 1856-ig eltelt időszak volt. Lippai már elkezdte működését Budapesten és Rosas még nem fejezte be Bécsben. Magyarországon és Ausztriában is az 1848-as forradalom után a politikai változásokra való törekvés a jellemző. E törekvésnek Bécsben főleg szociális háttere volt, e megmozdulásokat azonban Windischgrätz fél év alatt erőszakos eszközökkel letörte. A magyar forradalom mindenekelőtt nemzeti felkelés volt és ennek megfelelően több erővel rendelkezett. A Habsburg-dinasztia megegyezést kötött a Jellasics vezetése alatt álló horvátokkal és segítségért fordult a cárhoz is. 1849 májusában I. Ferenc József egy magyarokhoz intézett proklamációban közhírré tette Oroszországgal való szövetségét. A szövetségesek lépésről-lépésre leverték Kossuth forradalmi csapatait. Az “aradi vésztörvényszéken” számos forradalmárt ítéltek halálra. Ezzel végződött a magyarok álma a szabadságról. Kossuth Lajos megmenekült és Torinóba távozott, ahol 45 évig tartó menedék után 1894-ben halt meg. Bécsben a 19. század második felében - Ferdinand Ariinak köszönhetően - a szemészet területén ismét gyors fejlődés következett. Arit Prágában Johann Nepomuk Fischer tanítványa és asszisztense volt, majd 1856-ban Rosas helyébe lépett. Mint a bőrgyógyászat Hebra munkásságán keresztül, úgy a szemészet Ariinak köszönhetően tartotta meg patológiai-anatómiai alapjait. Ezen a területen maga is tett különleges felfedezéseket. Megvizsgálta például házmestere meghalt leányának nagyfokú rövidlátó szemeit és megállapította. hogy a rövidlátást a bulbus hosszának abnormális megnövekedése okozza. Eduard Jaeger - Friedrich Jaeger fia és Beer unokája -fiatal, feltörekvő szemész volt a 19. század 50-es éveinek közepén, aki különösen közleményeivel és szemtükri leleteivel keltett feltűnést. 1856-ban szintén megpályázta Rosas katedráját és úgy gondolta, hogy Arlttal szemben jó esélyei vannak. Amikor mégis veszített, csalódása, keserűsége élete végéig elkísérte. Arit sem látta szívesen ellenfelét. Még a katedra elnyerésének évében a klinikájából leválasztott egy önálló részleget, amelynek vezetőjévé Jaegert tette meg. így Ariinak természetesen egy lényegesen kisebb klinikával kellett megelégednie. Meg kell azonban állapítani, hogy a köztük lévő ellentét ellenére mindketten az osztrák szemészet kiválóságaivá váltak. Jaeger később azonban kárpótlást kapott a történtekért. Arit nyugdíjba vonulása után, 1883-ban Stellwag lett az utódja, aki maga is Romv-tanítvány volt. Stellwag megalapította a bécsi 2. Szemklinikát, amelynek első igazgatója Jaeger lett. Nem sokáig élvezhette azonban pozícióját, mert egy évvel kinevezése után meghalt. Az elárvult tanszékre meghívták tanszékvezetőnek Ernst Fuchsot, aki szintén Arit tanítványa volt. Fuchs kivételesen tehetséges klinikusnak számított, megérzéseire hagyatkozva gyakran talált valami újat, eddig még le nem írtat az általa vizsgált betegekben. Az így felfedezettek azután mindörökre az ő nevét viselték. Fuchs orvostanhallgató korában sebész akart lenni, ezért a diploma megszerzése után a Billro?/;-klinikán helyezkedett el; a nagy műtéti beavatkozások elijesztették a sebészi pályától. Végül - a szemészet szerencséjére - megtalálta helyét Arit mellett. Fuchs számos tanítványt nevelt. A két legjelentősebb közülük Meller és Lindner volt. Mindketten jól képviselték az osztrák szemészetet egészen a 20. század közepéig. Térjünk azonban vissza ismét a 19. századhoz, és nézzük, mi volt a helyzet Budapesten Lippai után. Lippai 1847-1874-ig vezette a klinikát. 1874 után Budapesten is, mint 18 évvel előbb Bécsben. a szemészet új fellendülése következett. A változásokat Bécsben Arit, Budapesten pedig tanítványa, Schulek Vilmos vezette be. Schulek Budapesten született, Bécsben végezte tanulmányait és ott szerzett orvosi diplomát. 1867-től 5 éven keresztül Arit asszisztenseként dolgozott Bécsben. 1872-ben Kolozsvárra hívták, két évvel később pedig meghívták a Budapesti egyetemi szemklinika tanszékvezetőjének. Schulek a legjelentősebb magyar szemész a 19. század utolsó harmadában. Élete végéig Arit volt a mintaképe. Óriási tudományos és orvosi aktivitása mellett még fáradhatatlan organizátor is volt. Amikor a klinikát Lippai után átvette, az mindössze 4 szegényes helyiségből állt. Egy elhagyott jezsuita kolostor épületében volt elhelyezve és igen hiányosan berendezve. Schulek állandó sürgetésének hatására, valamint Eötvös és Trefort miniszterek közbenjárására a klinikát végül is áttették egy új épületbe. Itt már 60 osztályos beteget tudtak kezelni lényegesen jobb berendezéssel. Schulek, aki németül ugyanolyan jól beszélt, mint magyarul, egyetemi előadásait magyarul tartotta. Mint Zajácz ezt hangsúlyozta, magyarsága mindig tudatos volt, rossz értelemben vett nacionalizmus nélkül. Azokban az időkben azonban nemzeti érzése súlyos megpróbáltatásoknak volt kitéve. Fiatalemberként 1867-ben átélte az „osztrák-magyar kiegyezést”. Ez a szerződés Ausztriát és Magyarországot kettős monarchiává tette. A dualizmus azonban már kezdettől fogva sok problémát okozott. I. Ferenc József saját magát mindkét birodalom uralkodójának tekintette. Az öntudatos magyaroknak csak egy olyan személy létezett, akiben két uralkodó testesül meg: Magyarország királya és Ausztria császára. Ez a nézet lecsapódott például a magyar ítélkezési gyakorlatban: I. Ferenc József császár nyilvános becsmérelése nem volt Magyarországon felséggyalázás, a felségsértés bűntette csak akkor valósult meg, ha I. Ferenc Józsefet mint a magyar királyt becsmérelték. A dualizmus krízise azonban nemcsak felületes csatározásokat jelentett, hanem mélyen a magyarok tudatában gyökerezett és a következő évtizedekben egyre erősebbé vált. A tetőpontját 1905-1906-ban érte el, amikor is országos lázadásban nyilvánult meg. A politikai hatalom az 1848/49-es forradalom vezetője fiának, Kossuth Ferencnek, az ellenzék által alakított vá-BÉcs És Budapest - az európai szemészet csírái
