Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-09-01 / 3. szám
234 Szemészet javítja a látóidegfő különböző paramétereit, főleg az npt növekszik meg, ezt a lamina cribrosa területében lejátszódó folyamatok (az axoplasmaáramlás megváltozása, az intracelluláris térfogat növekedése, ezáltal a lamina cribrosa hátraboltosulásának mérséklődése) segíthetik elő. Az npt növekedése a szemnyomáscsökkenés mértékének függvénye. A glaucomás excavatio változása különböző volt és függött az excavatio műtét előtti alakjától. A SLT hasznos eszköz a látóidegfő struktúrájának és kis változásainak mennyiségi értékelésére, így a kezelés hatékonyságának megítélésére. Az eddig alkalmazott többi vizsgáló módszerrel (szemtükrözés, fundusfotó) szemben nagy előnye, hogy a látóidegfő kis elváltozásainak gyors és pontos mennyiségi kiértékelésére képes. Kár, hogy ezt a csúcstechnológiát képviselő műszert magas ára miatt nélkülöznünk kell a hazai glaucomagondozásban. Dr. Dekov Annamária, Budapest A SIDENAFIL RETINALIS MELLÉKHATÁSAI Retinal side-effects of sildenafil (Research letter) M.A. Vobig, T. Klotz, M. Staak, K.U. Вartz-Schmidt, U. Engelmann, P. Walter (Egyetemi Szemklinika, Köln, Németország) Lancet 353, 375 (1999). * 3 A sildenafil az erektilis diszfunkció hatékony orális kezelési módja. A szer a foszfodieszteráz-5 izoenzim (PDE5) relative specifikus gátlásával fejti ki hatását a corpus cavernosumban. In vitro tanulmányok szerint a sildenafil a fotoreceptorokban, a fototranszdukció kulcsenzimeként jelenlevő PDE6 működését is gátolja, de ez a PDE5-re gyakorolt gátló hatásnak csak mintegy tized része. A szerzők jelen munkájukban a sildenafil (Viagra) látásra és a retina funkcióira való hatását tanulmányozták klinikai vizsgálatok során. Egyszeri 100 mg orális dózis bevétele után 5 egészséges egyénen vizsgálták a látásélességet, látóteret, színlátást, szemnyomást, az elülső szegmentumot és a szemfeneket, valamint a retina és a látópálya bioelektromos tevékenységét (ERG, VEP). A szemészeti vizsgálatokat közvetlenül a gyógyszer bevétele előtt, majd 1 és 6 órával azután végezték. Meghatározták a plazma sildenafil-koncentrációját a bevétel után 1, 3 és 6 órával. A vizsgált egyének közül senki sem számolt be a látással kapcsolatos szubjektív panaszról. A gyógyszer bevétele után elvégzett klinikai vizsgálatok eredménye nem mutatott változást a bevétel előtti állapothoz képest, a retinogram egyes paramétereinek átmeneti romlásától eltekintve. A retinogram a- és b-hulláma (a “saturated” válasz* vonatkozásában) szignifikáns amplitúdó csökkenést mutatott 1 órával a gyógyszer bevétele után. Az értékek 6 órával a bevételt követően már normálisak voltak. (A latenciaidők nem változtak értékelhetően.) A hullámok amplitúdócsökkenése egyértelmű korrelációt mutatott a sildenafil plazmakoncentrációjával, melynek maximuma a bevétel után 1 órával mérhető. Mindezek alapján a sildenafil által okozott retinalis diszfunkció hátterében a pálcika PDE6 gátlását tételezik fel. Bár az egészséges egyéneken végzett vizsgálatok szerint a retinographiás leletek teljes mértékben normalizálódtak, a szerzők felvetik azt a kérdést, hogy idősebb emberek, vagy bármilyen retinabetegségben (pl. PDE mutáción alapuló receptordegenerációban) szenvedők esetében nem kell-e számolni a retina működésének egyéb, esetleg tartós károsodásával, főleg a gyógyszer rendszeres szedése esetén? Véleményük szerint a sildenafilt szedő egyének retinalis funkcióit klinikai és elektrofiziológiai vizsgálatokkal ellenőrizni kell. Megjegyzés: Nem lehet tudni, hogy a szerzők pontosan mit értenek „saturated” ERG válaszon. Dr. Farkas Agnes, Budapest Nincs ok aggodalomra a sildenafil retinalis MELLÉKHATÁSAI MIATT No cause for alarm over retinal side-effects of sildenafil (Research letter) E. Zrenner (Egyetemi Szemklinika, Tiibingen, Németország) Lancet 353, 340-1 (1999). Ebben a válaszlevélként értékelhető cikkben a szerző szintén leírja a sildenafil retinális hatásainak feltételezett élettani és biokémiai hátterét. Megállapítja, hogy magas plazmakoncentráció esetén nem zárható ki, hogy a szer gátolja a fotoreceptorokban végbemenő fototranszdukciót. Ismerteti olyan, állatokon és embereken végzett vizsgálatok eredményét, melyekben a Vobig és munkatársai által adott 100 mg sildenafil dózisnál lényegesen nagyobb gyógyszeradag sem eredményezett szignifikáns kóros eltérést a retinogram paramétereiben [az elektrofiziológiai vizsgálatok nemzetközileg standardizált (ISCEV) módszereit alkalmazva]. A Pfizer cég által (1998) végzett vizsgálatok során altatott kutyáknak olyan nagy adagban adták a szert, mely a maximális humán terápiás dózis által elérhető plazmakoncentráció négyszeresét eredményezte. Az így kezelt állatok retinogramján átmenetileg az a- és b-hullám latenciaidejének megnyúlása és az а-hullám amplitúdójának csökkenése mutatkozott. Randomizált, kettős vak, placebokontrollált humán tanulmányban (1997) 8 egyén retinogramját elemezve, 200 mg sildenafil adását követően nem találtak szignifikáns változást sem a csap-, sem a pálcikaválaszban. A szerző a továbbiakban magyarázatot keres arra az ellentmondásra, mely az előző cikk szerzői által adott 100 mg sildenafil retinogramra gyakorolt szignifikáns károsító hatása és az általa említett vizsgálatok keretében adott, lényegesen nagyobb dózisok statisztikailag nem értékelhető Referátumok
