Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-09-01 / 3. szám
136. évfolyam (1999) 235 hatása között mutatkozik. Véleménye szerint az ellentmondás legvalószínűbb oka az ERG eltérő vizsgálati körülményeiben (a sötétadaptáció ideje, a fényinger paraméterei, a pupilla tágassága stb.) keresendő. A Pfizer cég által kezdeményezett vizsgálatok a nemzetközileg elfogadott (ISCEV) standard módszerrel történtek. Volbig és munkatársai a vizsgálati módszerre vonatkozóan nem közölnek adatokat, de az általuk megadott, még a gyógyszer bevétele előtt mért, normálisnak tekinthető amplitúdóértékek (főleg az а-hullám vonatkozásában) a nemzetközi standard szerinti értékeknél lényegesen alacsonyabbak. Abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a 200 mg-os dózist kapott egyének látótérvizsgálata során nem észleltek érzékenység-csökkenést és minden mérhető ERG-eltérés reverzibilisnek bizonyult, Zrenner véleménye szerint - egészséges retinájú embereken - a toxikus hatás lehetősége kizárható. Az ajánlott napi maximális humán dózis 65-szörös adagjával 12 hónapon át naponta kezelt kutyák vizsgálatának eredménye alapján nem tartja valószínűnek, hogy a terápiás adagot rendszeresen szedő embereken a retina funkcionális és morfológiai károsodása bekövetkezhetne. Vobig és munkatársainak közleményéből azt a következtetést vonja le, hogy a sildenafil terápiás dózisa egészséges, retinabetegségben nem szenvedő egyéneken nem növeli a látáskárosodás veszélyét, és a gyógyszert szedők retina funkcióit nem kell rendszeresen ellenőrizni. Az igen ritka, genetikus PDE defektusban szenvedőknek (akik általában gyermekkoruk óta tudnak szembetegségükről) a sildenafil szedését nem ajánlja. További vizsgálatokat tart szükségesnek a sildenafil retinafunkciókra gyakorolt hatásmechanizmusának tisztázására és annak tanulmányozására, hogy van-e a gyógyszer szedésének hosszú távon kimutatható hatása különböző retinabetegségekben. Kommentár: A Magyarországon forgalomban levő, háziorvosok által is rendelhető sildenafil (Viagra) a retinalis PDE6 átmeneti gátlása révén elméletileg okozhat változást a retina funkcióiban. Irodalmi adatok szerint (Zrenner, 1998) 50 mg (ajánlott kezdő dózis) bevétele után az emberek 2-3%-a, 100 mg (naponta bevehető maximális dózis) után 10%-a számolt be átmeneti (6 órán belül megszűnő) látászavarról. A klinikai kísérletekben a dózist tovább növelve emelkedett az átmeneti látászavarok száma, de ez nem érinti a mindennapi klinikai gyakorlatot, hiszen a naponta ajánlott gyógyszeradag 25, 50 vagy 100 mg lehet, az esetleges háttérbetegségektől függően. A Pfizer cég által folytatott (még nem lezárt) hazai felmérés szerint a 80, rendszeresen 50-100 mg sildenafilt szedő egyén semmiféle látászavarról nem számolt be. Egészséges retinájú páciensek esetében az ajánlott terápiás dózis ismételt szedését szemészeti szempontból nem szükséges korlátozni és panaszmentesség esetén a rendszeres szemészeti vizsgálat nem indokolt. Mivel a genetikus PDE defektusban szenvedők kiszűrésére jelenleg nincs lehetőség, a degeneratív retinabetegségekben (retinitis pigmentosa csoport) szenvedők számára, további vizsgálatokig, a sildenafil szedése nem ajánlott. Dr. Farkas Agnes, Budapest Transcutan mért C02/0, koncentráció a vérben és a C02/levegő koncentráció alakulása a belégzés SORÁN RETROBULBARIS ÉRZÉSTELENÍTÉSBEN VÉGZETT CATARACTAMÍJTÉTEK ALATT Transcuteneous C02/02 and C02/air suction in patients undergoing cataract surgery with retrobulbar anaesthesia A. Schlager, l.H. Lorentz, T.J. huger (Department of Anaesthesia and General Intensive Care Medicine University of Innsbruck, Innsbruck, Austria) Anaesthesia 53, 1209-1227 (1998). A szerzők helyi érzéstelenítésben (retrobulbaris block) végzett cataractaműtétek során mérték a páciensek parciális СО,- és 02-szintjét transcutan módon. Az általános élettani paraméterek közül a légzést, a pulzusszámot és a vérnyomást ellenőrizték. A vizsgálatokat 40 páciensen végezték el, akiknek általános állapota asa I—III közt volt, ismert pulmonalis megbetegedésük nem volt, a retrobulbaris érzéstelenítés mellé általános szedációt nem kaptak. A steril izolálás felhelyezését követően minden beteg 3 liter/perc 021 kapott orrszondán keresztül. A betegek felénél a takarás alá, az áll mellé C02- elszívó berendezést rögzítettek. A műtétek átlagos időtartama 35 perc volt. A műtétek során C02-elszívó berendezést használó betegek között a légzésszám és a pC02-szint állandó volt, a másik csoportban a fejkörüli C02-retenció miatt a légzésszám emelkedése mellett a pCO, emelkedése lépett fel. A légzésszámtól függetlenül az összes betegnél enyhe hyperoxia alakult ki a 3 liter/perc О, adagolása mellett. A többi mért paraméter változást nem mutatott. A műtét végén az izolálás eltávolítását követő 10. percben a pC02-szint és a légzésszám az elszívó berendezést nem használó betegeken is visszaállt a preoperatív szintre. Az artériás vér C02-szintjének megemelkedése fokozza a retinalis véráramlást, és megemelheti a szemnyomást, így emelkedhet bizonyos intraoperativ komplikációk kialakulásának az esélye is. Pulmonalis betegségben szenvedő, illet ve szedált betegeken ez a hatás nagyobb mértékű lehet. A szerzők által ajánlott C02-elszívó berendezéssel az intraoperatív pC02-emelkedés megelőzhető. A folyamatos p02- monitorizálással az 02-igénytől függően adagolható, így a hyperoxia elkerülhető. Kommentár: A hazai gyakorlatban a helyi érzéstelenítésben operált betegek intraoperativ monitorizálása gyakran nem megfelelő, preoperatív kivizsgálásuk sok esetben nem teljes és kezeletlen pulmonalis, cardialis megbetegedésekkel kerülhetnek a szemészeti műtőasztalra. Az intraoperativ műtéti komplikációkat gyakran az élettani paraméterek hirtelen változása okozhatja. A közleményben a steril izolálás alatti C02-retenció miatti pC02-emelkedést mutattak ki, illetve ennek kivédésére megfelelő elszívóberendezést alkalmaztak. Ismereteink szerint ilyen berendezést hazánkban jelenleg nem alkalmaznak, a C02-retenció elkerülésére sok helyen az izolálás láb felőli végét felragasztják a mikroReferátumok
