Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)

1999-09-01 / 3. szám

136. évfolyam (1999) 191 — Normál photopicus — Normál scotopicus — 1. eset — 2. eset 5. ábra: A spektrális luminozitás vizsgálatának eredményei. (A függőleges tengelyen a relatív luminozitás %-ban, a vízszintes tengelyen a hullámhossz nm-ben) görbéjét és az ép pálcika-, valamint az ép csapfunkcióra jellemző görbét egyidejűleg ábrázoltuk. Az 1. beteg (kék) görbéje csaknem minden vonatkozásban megegyezik a nor­mális (szaggatott vonalú) pálcikagörbével. A maximális luminozitás 507 nm hullámhossznál mérhető. A 2. beteg (piros) görbéjének lefutása eltér mind az ép pálcika, mind pedig az 1. betegre jellemző görbétől az 527 nm-nek meg­felelő maximális luminozitás értékkel. Látótér: Az 1. beteg látóterében mindkét szemen relatív centrális scotomát és diffúz küszöbérzékenység-csökkenést találtunk. A 2. beteg látóterében centrális scotoma nem volt kimutatható, csak enyhe diffúz küszöbérzékenység-csökke­­nés. Kritikus fúziós frekvencia: A mérés mindkét betegen ki­fejezetten csökkent értékeket mutatott (az 1. beteg jobb sze­mén 15 Hz, bal szemén 12 Hz, a 2. beteg mindkét szemén 12 Hz), bár a fixálási nehézségek miatt a vizsgálati eredmé­nyek csak fenntartással értékelhetőek. Megbeszélés A congenitalis achromatopsia típusos formájának klasz­­szikus elnevezése, a pálcika monochromasia arra utal, hogy a retinában csak pálcikák vannak, így az érintettek az ösz­­szes színt csak mint a szürke árnyalatait élik meg. A csap­funkció hiányából adódóan ezeknek a betegeknek a szín­vakságon kívül egyéb jellegzetes tüneteik is vannak: rossz látásélesség, nystagmus és kifejezett fénykerülés. Fentiek alapján helyesebbnek tűnik, ha a kórkép megje­lölésére a congenitalis achromatopsia amblyopiával elneve­zést használjuk. Achromatopsiában a békés szemek fényérzékenységének oka nem fájdalom, hanem a mesopicus viszonyokra való törekvés, mely a pálcikák működőképességét biztosítja.3 A pontosabb klinikai megfigyelések és pszichofizikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a veleszületett színvakok egy részében (60%!) mégis van kimutatható csapfunkció. A csak pálcikafunkciójú, teljes formával szemben ezeket az eseteket a veleszületett színvakság részleges formáinak ne­vezzük. A részleges formában sincs praktikus színlátás és a többi szemészeti tünet is jelen van (talán kissé kevésbé ki­fejezett mértékben), mert általában csak egyféle, kevés szá­mú csap működik. A betegség ritkasága miatt csak néhány, ellentmondásos szövettani lelet áll rendelkezésre a színvakok retinájában ta­lálható fotoreceptorok számára és minőségére vonat­­kozóan.5'8'12 A mindennapi szemészeti gyakorlatban (gyermekek és felnőttek vonatkozásában egyaránt) a színvakság diagnosz­tikus problémát okoz. Mindkét bemutatott betegünket szü­letésük óta szembetegnek tartották, de betegségük lényegé­re csak felnőtt korukban derült fény. Mindkettőjükön felfe­dezhető a congenitalis achromatopsia minden jellegzetes klinikai tünete, némi fokozati különbséggel. A 2. beteg lá­tásélessége (különösen a közeli olvasóképesség tekinteté­ben) jobb, nystagmusa és maculopathiája kevésbé kifeje­zett, mint az 1. betegé. Színmegkülönböztető képessége egyiküknek sincs, fény­­érzékenységük egyformán kifejezettnek tűnik. Kórjelző ér­tékű a retinographia, mely típusos esetben normális pálci­ka- és súlyosan károsodott csapfunkcióra utal. Ezt az ered­ményt mutatta 1. és 2. betegünk ERG-vizsgálata. (Az alkal­mazott vizsgálati körülmények mellett a két beteg retino­­gramja között értékelhető eltérés nem volt.) Mindezek alap­ján mindkét beteg állapota megfelel a congenitalis achro­matopsia típusos formájának. A congenitális achromatopsia és a progresszív csap-pál­cika dystrophia differenciáldiagnózisa nem könnyű feladat. Achromatopsiában kevésbé típusos a macula elváltozása, egyértelműen ép a retinogram pálcikaválasza, a rossz látás­­élesség és a színvakság a kora gyermekkor óta fennáll. A tünetek kialakulásának ideje, valamint a progresszió (vagy annak hiánya) hasznos támpont lehet a diagnózis tisztázásában.4 Betegeink esetében a tünetek évtizedeken keresztül nem súlyosbodtak, így a fotoreceptorok progresz­­szív betegsége kizárható. A kooperációs képesség fejlődésével, a későbbi életkor­ban lehetővé válik olyan szubjektív vizsgálatok elvégzése, melyek a kórkép fennállásának megerősítésén kívül a teljes és részleges forma megkülönböztetést is lehetővé teszik. A sötétadaptáció vizsgálatának eredményei és azok érté­kelése (értékelhetősége) nem egyértelmű az erre vonatkozó irodalomban.2,4,w’13’16 Francois achromatopsiában 4 külön­böző típusú adaptációs görbe előfordulásáról számol be.4 Az adaptációs görbék változatossága valószínűleg abból is ered, hogy különböző szerzők különböző módszerrel, kü­lönböző retinazónákban (centrális, paracentrális, perifériás) vizsgálnak,15 de a betegek fixálási nehézségei miatt a vizs­gálatok kivitelezésének pontossága sem egyértelmű.4 A jelen vizsgálatainkban szereplő 1. beteg monofázisos adaptációs görbéje azt bizonyítja, hogy az ő retinájában csak pálcika típusú fotoreceptorok működnek. (Ezek rész­ben különbözhetnek az ép retina pálcikáitól, mert az adap­A CONGENITALIS ACHROMATOPSIA DIAGNOSZTIKAI ÉS DIFFERENCIÁLDIAGNOSZTIKAI MEGKÖZELÍTÉSE

Next

/
Oldalképek
Tartalom