Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-06-01 / 2. szám
Szemészet A glaucoma népbetegség, a fejlett közegészségüggyel rendelkező országokban a vakság második leggyakoribb oka. Mivel e progresszív betegség kimenetele nagymértékben függ attól, hogy 1. a diagnózist korán fel tudjuk-e állítani, 2. az állapot változását kellően hamar ki tudjuk-e mutatni, valamint 3. kezelési lehetőségeink megfelelőek-e, 1998. őszén e témában kérdőíves felmérést végeztünk a hazai szemészeti klinikák, osztályok és szakrendelők segítségével. Módszer A kérdőívet 13 budapesti, 45 Budapesten kívüli szemészeti osztálynak, valamint 5 egyetemi szemklinikának küldtük ki. A kérdőív az egy év alatt ellátott glaucomás betegek számára, a szemnyomásmérés és a látótérvizsgálat módjára, a papilla és a retinalis idegrostréteg vizsgálatára, a lézeres kezelési lehetőségekre valamint a fdtrációs műtéti lehetőségekre vonatkozó kérdéseket tartalmazott. Ezenfelül a válaszadóknak módjuk volt kifejteni, hogy mire lenne szükségük a hatékonyabb glaucomás ellátás biztosításához. Eredmények Kitöltött kérdőívet 47 szemészeti egységre (5 egyetemi klinika, 30 kórházi szemészeti osztály és ehhez tartozó 12 szemészeti szakrendelés) lebontva juttattak vissza a részlegek vezetői. Az egy év alatt ellátott glaucomás betegek számát az 1997. év statisztikai adatai alapján vizsgáltuk. Glaucomás betegeket valamennyi válaszadó egységben kezeltek. Tizenkét részleg glaucomás betegeinek ellátását becsült adatokkal jellemezte, a többi egység azonban a ma már széles körben funkcionáló számítógépes adatfeldolgozás segítségével részletes és pontos adatokat tüntetett fel. Ez utóbbiakat figyelembe véve (1. táblázat) az egyetemi klinikák 176-2789, a kórházi osztályok 50-430, a szakrendelők pedig 27-942 glaucomás beteget láttak el egységenként 1997-ben. E betegek közül a primer nyitott zugú glaucomások száma az egyetemi klinikákon 94 és 1400 fő, a kórházi osztályokon 24 és 418 fő, a szakrendeléseken 21 és 751 fő között változott. A primer zárt zugú glaucomás betegek száma a fenti sorrendben 65-265, 9-110 és 5-250 volt 1997-ben. A congenitalis glaucomában szenvedők száma gyógyító egységenként 0 és 44 között változott. A fenti adatok azt mutatják, hogy bár az egyes ellátó egységek glaucomás betegforgalma jelentősen eltér, glaucomás Ьеf. táblázat. Betegellátási mutatók Egyetemi klinikák Kórházi osztályok Szakrendelők Összes ellátott 176-2789 50-430 27-942 glaucomás beteg/év Primer nyitott zugú 94-1400 24—418 21-751 glaucomás beteg/év Primer zárt zugú 65-265 9-110 5-250 glaucomás beteg/év tegellátás minden ellátási szinten folyik, az összes kezelt beteg száma pedig magas. Az ellátás színvonala szempontjából meghatározóak a diagnosztikus és a terápiás lehetőségek. Ezért a kérdőívben e kiemelkedően fontos területet részletesen vizsgáltuk. Az eredmények összefoglalását a 2. és a 3. táblázatban mutatjuk be. Rutinszerű applanatiós tonometriát 9 egységben még mindig nem végeznek, aminek a megfelelő műszerezettség hiánya az oka (lásd alább). Automata küszöbperimetriára alkalmas periméterrel jelenleg mindössze 15 egység rendelkezik, és ezek közül mindössze 1 intézet működtet egynél több, különböző típusú küszöbperimétert (5 féle berendezést). Ez azért jelentős, mert a 15 automata periméterrel rendelkező egység 5 különböző és ezért egymással nem kompatibilis periméter-család tagjait használja. Ez a gyakorlat számára azt jelenti, hogy az egyes részlegek, illetve az ellátás különböző szintjei a látótér pontos értékelése során (pl. a progresszió kimutatása) gyakran nem támaszkodhatnak a másutt készült küszöbperimetriás eredményre. Az automata perimetriára vonatkozó adatok közül azonban jelenleg az a leginkább sajnálatos, hogy a glaucomás betegeket ellátó intézmények kétharmada egyáltalán nem rendelkezik a korai diagnosztikához és a megfelelő színtű követéshez nélkülözhetetlen küszöbperimetriás berendezéssel. A papillát minden, a kérdőívet visszaküldő egységben rutinszerűen vizsgálják. Az eredményt szövegesen mindenütt rögzítik, ezen felül 16 egységben rajzzal, 7 egységben fényképfelvétellel, 2-2 egységben pedig sztereo-fényképfelvétellel, illetve számítógépes képalkotó eljárással is dokumentálják. A retinalis idegrostréteget 20 részlegben vizsgálják. Tizenhat helyen erre a célra a szemtükör zöld fényét használ-2. táblázat. A diagnosztikus eszközök és eljárások hozzáférhetősége, alkalmazása valamennyi válaszadó egység (n=47) adatai alapján Diagnosztikus eljárás Végzi (ellátó egységek száma és %-os aránya) Nem végzi (ellátó egységek száma és %-os aránya) Applanatiós tonometria 38 (80,9%) 9 (19,1%) Automata küszöbperimetria 15 (31,9%) 32 (68,1%) Papillakép dokumentációja rajzzal 16 (34,0%) 31 (66,0%) fényképfelvétellel 7 (14,9%) 40 (85,1%) sztereo-fényképfelvétellel 2 (4,2%) 45 (95,8%) számítógépes képalkotó 2 (4,2%) 45 (95,8%) eljárással A retinalis idegrostréteg vizsgálata szemtükör zöld fényével 16 (34,0%) 31 (66,0%) binocularisan 9(19,1%) 38 (80,9%) réslámpa+előtétlencse alkalmazásával Scanning 1 (2,1%) 46 (97,9%) lézer-polarimetriával Holló Gábor
